Amikor elkezdődtek a tunéziai tüntetések, sok e gyiptomi a katari al-Dzsazíra hírcsatornából értesült az eseményekről. A tunéziai elnök bukásában a tévé olyan lehetőséget látott, amellyel megint az arab televíziózás és szabad híráramlás középpontjába állíthatta magát. Az 1996-ban indított és egyoldalú véleménye miatt gyakran Washington bírálatát is kiváltó csatorna Irak 2003-as amerikai inváziójának, majd a megszállásnak a tudósításával arab intézménnyé vált, amely immár az egyiptomi tüntetések bemutatásával is újabb lapot követel magának a politikai játszmákban. Az al-Dzsazírát rövidebb-hosszabb időre több arab országból – például Kuvaitból, Irakból, Algériából, Marokkóból – is kitiltották, kairói irodáját a múlt héten zárták be, több újságíróját letartóztatták. Tunéziába is csak az elnök elmenekülése után térhetett vissza, de addig is amatőr felvételek bemutatásával követte a történéseket.
Bár számos versenytársa akadt az utóbbi években, a katari uralkodó család által finanszírozott és az emírség külpolitikai céljaira is felhasznált csatorna forradalmasította az arab médiát. Nyílt és tabutémáktól mentes stúdióvitákkal, helyszíni riportokkal nemcsak új stílust teremtett a térségben, de jelentősen hozzájárult, hogy a régió önkényuralmi rezsimjei már ne tudják ellenőrizni, mit nézzenek és mit olvassanak elnyomott polgáraik.
