A módosítás központi eleme, hogy 164 dél-karintiai településen írja elő kétnyelvű, szlovén-német helységnévtáblák és más "hivatalos útjelzők" használatát. Egyúttal alkotmányos erejű törvény rangjára emelték ezt és a szlovén, horvát, valamint magyar népcsoportok hivatalos nyelvhasználatára vonatkozó szabályozást.
Az új törvény kompromisszumot jelent a karintiai tartományi vezetés korábbi elutasító álláspontja és a szlovén kisebbségi szervezetek követelése között, ezért történelmi jelentőségűként emlegetik. Több kisebbségi szervezet, köztük magyar egyesületek ugyanakkor nem teljesen elégedettek vele.
