Az államfő emberei

Az éhségsztrájkoló Lucenko

AP/ Aleksander Kosarev

Évenként nyolcmilliárd dollár egy igenért. Ezt – pontosabban az Ukrajnának szánt orosz exportgáz továbbadását „belső áron” – ajánlja Ukrajnának Oroszország, amely mindenképpen el akarja érni, hogy Kijev az EU-val tervezett szabadkereskedelmi megállapodás helyett Oroszország, Belarusz és Kazahsztán vámuniójához csatlakozzon. A közös gazdasági tér azt jelentené, hogy a Szovjetunió 1991-es felbomlása után függetlenné vált Ukrajna végleg eltávolodna az EU-tól, és részlegesen feltámasztaná az egykori szovjet birodalmat. Moszkva már tavaly kiharcolta, hogy a tavaly februárban hivatalba lépett Viktor Janukovics ukrán államfő hivatalosan lemondta a NATO-integrációt, majd a gázár harmincszázalékos csökkentéséért cserébe 25 évvel meghosszabbította az orosz fekete-tengeri flotta ukrajnai támaszpontjának használati engedélyét. Kijevi források szerint a kulisszák mögött a két fél azóta is lázasan folytatja az egyeztetést. Annak ellenére is, hogy Janukovics a napokban ismét megerősítette: nem mond le a nyugati integrációról, folytatja küzdelmét az európai vízumkényszer eltörléséért.

Az államfő belföldi pozícióit rontja, hogy legbefolyásosabb támogatói, a kelet-ukrajnai oligarchák érdekeltek lennének a gázár csökkentésében, meglehetősen pazarló nehéz- és vegyipari üzemeikben ugyanis az egyik legfontosabb tétel az energiaszámla. Az átlagemberek körében is népszerű lenne az orosz ajánlat elfogadása, hiszen az IMF-fel kötött 2008-as hitelmegállapodás értelmében Kijevnek liberalizálnia kellene a lakossági gázárakat is, ami jelentősen növelné a háztartások kiadásait. Janukovicsék viszont azzal érvelnek, hogy az EU-val kötendő kereskedelmi megállapodás hosszabb távon nagyobb nyereséget hozna, mint a gázárcsökkenés.

Janukovics most mondott másodszor nemet Moszkvának. Az év elején az elől az orosz javaslat elől tért ki, amely a két ország energetikai vállalatainak egyesítését, a valóságban orosz ellenőrzés alá vonását célozta. Ahogy a vámunió, a fúzió ügyében is folytatódik az orosz nyomás, amit azért is nehéz figyelmen kívül hagyni, mert az ukrán területen futó vezetékek igencsak rossz állapotban vannak, és a felújításra Kijevnek nincs pénze. A jelek szerint Janukovics valóban elkötelezte magát az európai integráció mellett, és az EU-val folytatott tárgyalásokon aduként használhatja, hogy az esetleges brüsszeli elutasítás után országát Moszkva szívesen a keblére ölelné.

Az ukrán vezetés egyébként a napokban ismét tanújelét adta, hogy fontosnak tartja Brüsszel jóindulatát, és az azzal járó pénzt. A Nyugat-Európában ismét szalonképtelenné vált Alekszandr Lukasenko belorusz elnököt ugyanis nem hívták meg a csernobili atomkatasztrófa 25. évfordulóján tartott rendezvényekre, ahol az EU képviselői 110 millió eurós támogatást ígértek Kijevnek. A meghívás elmaradása miatt Lukasenko elvesztette a hidegvérét, és Janukovicsot visszataszító politikusnak, José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét pedig fattyúnak nevezte.

Míg külpolitikájában Janukovics igyekszik változtatni eddigi egyoldalúan oroszbarát politikáján, belföldön folytatja a korábbi gyakorlatot, azaz közeli szövetségeseit ülteti a vezető tisztségekbe. Miután mögötte áll a parlamenti többség és a Mikola Azarov vezette kormány, hívei megszállták az igazságszolgáltatást is. Tavaly előbb az ő régi, megbízható emberének számító Volodimir Kolesznicsenkót tette meg a bírók kinevezéséről döntő Igazságszolgáltatási Főtanács vezetőjévé, majd Viktor Psonkát nevezte ki legfőbb ügyésznek, aki első nyilatkozatában közölte: „főügyészként tagja vagyok annak a csapatnak, amelynek feladata az államfő által adott feladatok végrehajtása”. Psonka – aki évtizedek óta áll Janukovics mellett – nem csak a főügyészi poszthoz jutott, fia, csakúgy, mint Janukovicsé, a parlamentbe is bejutott az államfő mögött álló Régiók Pártja listáján.

Aligha meglepő ezek után, hogy Janukovics egykori fő ellenfele, Julija Timosenko volt miniszterelnök az év eleje óta nem hagyhatja el Kijevet, mert három bűnvádi eljárást is kezdeményeztek a legnagyobb ellenzéki erőt máig vezető politikus ellen. Rosszabbul járt Jurij Lucenko volt belügyminiszter, aki tavaly december óta előzetes letartóztatásban van, amit a napokban további egy hónappal meghosszabbítottak. A döntés miatt Lucenko – akit azzal vádolnak, hogy 5000 dollárnyi pénzt jogellenesen fizetett ki sofőrjének – a napokban éhségsztrájkot kezdett.

Értesülések szerint az elnökhöz közel álló üzletemberek tulajdonában van a Hlib Investbud nevű gabonakereskedelmi vállalat is, amely április végén úgy kapott engedélyt az exportkvóta közel negyedét lekötő 1,5 millió tonna búza eladására, hogy korábban nem is foglalkozott gabona külföldre szállításával. A 49 százalékban állami, 51 százalékban magántulajdonú cég háttere ismeretlen, a kijevi illetékesek nem hajlandók elárulni, kik a jól jövedelmező vállalat tulajdonosai.

NÉMETH ANDRÁS