Tiltottabb gyümölcs

„Negyvennyolc óra csak veled” – ajánlja magát a 26 éves Krissi2011 a legnagyobb német internetes online szexárverési oldalon. A gesext.de portálon elhelyezett hirdetés szemmel láthatóan sikeres, az álnév mögé rejtőző licitáló által ajánlott összeg június elején 700 euró volt, három és félszerese a kikiáltási árnak. Krissi2011 és 150 ezer társa Németországban egyelőre törvényesen kínálhatja magát a világhálón, az utcán vagy a bordélyok valamelyikében. A berlini kormány 2002-ben gyakorlatilag törvényessé tette ugyanis a prostitúciót, mert azt remélte, hogy a legalizálás révén minden szebbre fordul, és a nők – illetve egyre többször a férfiak – nem kényszer hatása alatt, hanem önként bocsátják majd áruba a testüket, az egészségüket orvosok ellenőrzik, a magánvállalkozásból származó adók pedig javítanak a költségvetésen

A legnagyobb berlini bordélyházban, az Artemisben

AP/ Franka Brunis

.Nem így lett. Németországban, csakúgy, mint a prostitúciót ugyancsak komolyabb korlátozások nélkül legálissá tevő Svájcban, Görögországban, Ausztriában és a Benelux államokban jottányit sem javult a helyzet. A hivatalosan tevékenykedő németországi prostituáltakon kívül legalább negyedmillióan engedély és ellenőrzés nélkül elégítik ki a kuncsaftok igényeit, és a többségük a maffiacsoportok által ellenőrzött emberkereskedelem útján, sokszor saját akarata ellenére kerül az utcára. ENSZ-adatok szerint az emberkereskedelemnek világszerte legalább 2,5 millióan esnek áldozatul, és a kétharmadukat a félhivatalos vagy tiltott szexiparban foglalkoztatják. Németország előkelő helyen szerepel az emberkereskedelem célállomásainak listáján, a lányok közel harmada a Balkánról – főként Romániából és Bulgáriából –, valamint a volt szovjet tagköztársaságokból, elsősorban Ukrajnából kerül oda.

A vörös lámpás negyedéről híres Amszterdamban sem rendezett a helyzet. Az ablakokban ülő prostituáltak közel fele nem önként bocsátja áruba a testét, és az adófizetési morállal is bajok vannak. A holland fővárosban 7500 prostituált dolgozik – közülük több mint kétezren mutogatják magukat a kirakatokban –, bevételük után 19 százalékos áfát, valamint magas jövedelemadót kellene fizetniük. Ám a 660 millió eurósra becsült piacról olyan kevés jövedelem csorog a büdzsébe, hogy a hatóságok a napokban figyelmeztették a prostituáltakat: az ellenőrök hamarosan megjelennek a turisták által is kedvelt negyedben.

 Svédországban a szigorítás mellett döntöttek. A skandináv ország volt a világ első olyan állama, ahol – 1999 óta – pénz-, illetve börtönbüntetés vár azokra a kuncsaftokra, akik igénybe veszik az éjszakai pillangók szolgáltatásait. A svédeknél pozitív változás következett be: az utcán sétálgató örömlányok száma a harmadára esett, és rendőrségi felmérések szerint a szervezett bűnözői csoportok annyira reménytelennek találták a piacot, hogy átköltöztek a liberálisabb szomszéd országokba.

Magát a prostitúciót ugyanakkor Stockholmnak sem sikerült felszámolnia, a szexért fizetni akaró svédek egy része környékbeli – leginkább dániai – kiránduláson vagy délkelet-ázsiai túrán kárpótolja magát. Emberi jogi szervezetek szerint nem tudni, hogy a helyi prostituáltak közül hányan vonultak illegalitásba, ám árulkodó jel, hogy a társadalom peremére szorult svéd fiatalok körében végzett idei felmérés szerint a lányok 12, a fiúk 4 százaléka kapott már pénzt vagy kábítószert szexuális szolgáltatásért. A kormány nem adja fel, a büntetés szigorítását fontolgatja, és a pénzbírságon túl az eddigi hathavi helyett egyéves börtönt kaphatnak a tilosban járók. A szigor eddig nem volt igazán példás, a rajtakapott és elítélt 650 ember közül senki sem került rács mögé, az átlagos büntetés másfél havi jövedelemnek felelt meg. Márciusban egyébként minden eddiginél nagyobb fogásról számolt be a svéd rendőrség, több mint 400-an buktak le, miután lefüleltek egy férfit, aki öt nőt futtatott – köztük a saját feleségét.

A prostitúciót nem, csak az igénybe vevő és a prostitúciót szervező személyt büntető svéd modell nem egyértelmű siker, mindenesetre Norvégia és Izland 2009-ben hasonló törvényt fogadott el, és ilyesféle törvénytervezet kerül hamarosan a francia parlament elé is. A skandináv módszert egyelőre túlzottnak tartó államok is szigorítanak, több, a prostitúciót részben engedélyező országban, például Nagy-Britanniában börtön jár azoknak, akik olyan prostituálttal kezdenek, aki kényszer hatására került utcára.

Több európai államban – leginkább az egykori szocialista országokban – büntetés jár az üzletszerű kéjelgést ajánlóknak, ám a tapasztalatok azt mutatják, a teljes tiltás sem eredményes. Oroszországban, ahol klubokban és az utcán gond nélkül lehet örömlányt szerezni, a prostitúció szabálysértés, és csak kis összegű büntetéssel jár. Ukrajnában pedig a rendőrségnek szemmel láthatóan esze ágában sincs fülön csípni az örömlányokat, illetve kuncsaftjaikat. Több volt szovjet tagköztársaságban a szállodai szolgáltatás része, hogy a személyzetnek jattoló pillangók késő este körbetelefonálják a vendégeket, és pénzért kínálnak nekik örömöt.

A hagyományos prostitúció ellenőrzését megnehezíti, hogy gyorsan terjed a netes üzlet. Egy Berlinben végzett, négyezer ember válaszaira alapozott felmérés szerint futótűzként terjed e divat az egyetemisták között: a válaszadók harmada fontolóra vette már a prostitúció valamelyik formáját. A válaszolók mindegyike közölte, önként – vagyis leginkább az akár 3 ezer eurót is elérő bevételért – bocsátaná testét áruba. A netes konkurencia megjelenése érezhető forgalomcsökkenéssel járt a hagyományos piacon, amelynek résztvevői új szolgáltatásokkal állnak elő. Az egyik berlini wellnessbordélyban például már a mozgássérült idősekre is gondolnak, a zuhanyozókban padokat helyeztek el, a megnagyobbított öltözőkben pedig tolószékkel is lehet közlekedni.

NÉMETH ANDRÁS