Csalódás eddig a brazil válogatott szereplése a kontinenstornán, a Copa Americán, a végső győzelemre is esélyesnek tartott női focisták pedig az USA-tól szenvedtek sokkszerű vereséget a németországi világbajnokságon. A koalíciós társai által „szoknyás Pelé” jelzővel is illetett brazil elnök asszony, Dilma Rousseff sem tündökölt januárban kezdődött hivatali ideje első félévében. Politikai elemzők határozatlannak tartják, változatlan népszerűségét pedig nem annyira eredményeinek, mint inkább az alternatíva hiányának tulajdonítják.
Riói nyomornegyed
AP/ Felipe Dana
Az Olaszországot megelőzve az idén a világ hetedik legnagyobb gazdaságává emelkedett Brazília teljesítménye látszólag nem ad okot az aggodalomra. A növekedés a tavalyi 7,5 százalék után – amit közgazdászok túlfűtöttnek tartottak – az idén 4 százalék fölött lesz. A konjunktúra hátországa kiegyensúlyozott, egyszerre táplálja a legfontosabb exportcikkek, a nyersanyagok iránti világpiaci kereslet és az emelkedő hazai fogyasztás. Rendben van a költségvetés is, az adósságtörlesztés nélküli elsődleges egyenleg többletet mutat, és Rousseff kormánya az egyensúly megőrzése érdekében februárban 30 milliárd dollárnak megfelelő összeggel csökkentette a kiadási oldalt. A fiskális fegyelmet előbb a Fitch, majd a Moody's befektetés- és hitelminősítő ügynökség is a bóvli kategóriából csak három éve kikeveredett brazil államkötvények magasabb besorolásával jutalmazta.
Krónikusan magas viszont az infláció. Az áremelkedések üteme a jegybank által plafonként meghatározott 6,5 százalék fölé gyorsult, főleg az üzemanyag és az élelmiszerek miatt. Az infláció nemcsak a vidéken, illetve nagyvárosok nyomornegyedeiben, favellákban mélyszegénységben élő 16 millió brazil miatt kényes kérdés, hanem történelmi okokból is. Az 1990-es évek elejének 1500 százalékos pénzromlását csak vérrel és verítékkel sikerült két év alatt 20 százalékra lefékezni – a küzdelmet államfőként irányító Itamar Franco a minap, 81 éves korában hunyt el, emlékére Rousseff egyhetes gyászt rendelt el. Egyelőre nem használ a monetáris szigor sem, pedig a központi bank az idén már négyszer emelte az irányadó kamatlábat, amelynek mértéke a térségben a legmagasabb, 12,25 százalék.
A 6 százalék közeli reálkamat mágnesként vonzza a külföldi tőkét. Sovány vigasz, hogy az idei év első négy hónapjában a beáramlott 42,4 milliárd dollárból – ami a tavalyi év azonos időszakáénak ötszöröse – csak 7 milliárd talált utat a kiugró hozamot ígérő brazil államkötvényekbe, a többi működő tőke volt. A tőkeinvázió ugyanis az árfolyam 1999-es lebegtetése óta a dollárral szemben a legmagasabb szintre nyomta fel a real kurzusát. A történtekért a rendkívül laza amerikai monetáris politikát hibáztató Guido Mantega pénzügyminiszter már tavaly figyelmeztetett egy valutaháború veszélyére, és egyes hírek szerint konkrét lépésekre készülnek, hogy megtörjék a spekulációt és a real erejét.
Nagyok az elmaradások az infrastruktúra fejlesztésében is az országban, amely 2014-ben labdarúgó-világbajnokságot, 2016-ban pedig nyári olimpiát rendez. Az előbbire közel egymillió főt várnak, de a nyitómérkőzésnek otthont adó Sao Pauló-i stadiont még el sem kezdték építeni. Csúszik a meccsek helyszínéül szolgáló 12 város repülőterének korszerűsítése is. Az energiaellátás ingatagságát mutatja, hogy tavaly kétszer annyi áramkimaradás volt, mint 2008-ban. Bár a 16 milliárd dolláros befektetéssel épülő Belo Monte-i vízerőműnek 11 200 megawattos teljesítményével komoly része lesz az ország energiaellátásában, a döntés nagy vihart kavart a természeti károk és húszezer bennszülött indián kitelepítése miatt.
Bírálói szerint a 63 éves, közgazdász Rousseff a politikában csak az árral próbál úszni, tízpárti koalícióján belül a feszültségek, valamint a korrupciós botrányok miatt olyan törvényhozási kezdeményezések maradnak el, mint az adó- vagy a nyugdíjrendszer régóta esedékes reformja. Visszahúzódásának az is oka lehet, hogy májusban sokáig küzdött tüdőgyulladással, és megjárta a kórházat is, ami felélesztette a 2009-es rákkezelése óta az egészségével kapcsolatos aggodalmakat. A brazil sajtó szerint cukorbeteg is, magas a vérnyomása, és májusban 28-féle gyógyszert és vitamint kellett szednie.
Az elnök mozgásterét szűkíti, hogy folyamatosan harcban áll pártja, a baloldali Munkáspárt legnagyobb koalíciós partnerével, a centrista Brazil Demokratikus Mozgalom Párttal (PMDB), amely kevesli a neki juttatott miniszteri pozíciókat. A PMDB vezetőinek szemében szálka volt Antonio Palocci, az államfő befolyásos kabinetfőnöke és gazdaságpolitikájának stratégája, így nem szomorkodtak, amikor a politikus júniusban lemondásra kényszerült. A sajtó kiderítette ugyanis, hogy Palocci vagyona a hússzorosára nőtt, amikor 2006–2010 közötti parlamenti képviselősége idején tanácsadó céget működtetett, és csupán tavaly 12 millió dollár volt a bevétele.
Törvényhozók számára gazdasági vállalkozás működtetése legális Brazíliában, de Palocci helyzete azért vált tarthatatlanná, mert üzleti titokra hivatkozva nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, kitől mennyi pénzt fogadott el, ezért fölmerült a gyanú, hogy visszaélt a kapcsolataival. Ráadásul Rousseff mentora, az előző államfő, Luíz Inácio Lula da Silva idején, 2006-ban azért volt kénytelen távozni a pénzügyminiszteri posztról, mert állítólag kiszivárogtatta annak a recepciósnak a magánpénzügyeit, aki a sajtónak mesélt a politikus jelenlétéről egy olyan fővárosi villában, ahol orgiákat rendeztek.
Míg Lula jó viszonyt ápolt Hugo Chávez venezuelai és Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnökkel – elhidegülést okozva ezzel az amerikai kapcsolatokban –, Rousseff, akit a hetvenes években politikai nézetei miatt megkínoztak, felemelte hangját a teheráni kormány emberi jogokat sértő politikája ellen. Ezt Washington is honorálta azzal, hogy Barack Obama amerikai elnök márciusban Brazíliába látogatott. Az út annak is tulajdonítható volt, hogy a latin-amerikai ország legnagyobb felvevőpiacává és kereskedelmi partnerévé Kína vált. Rousseff ezt a kártyát is kijátszotta, amikor áprilisban Pekingben tárgyalt, és több milliárd dolláros befektetésről állapodott meg.
GÁL KRISZTIÁN
