A fő ellenséggel, a NATO-val való közvetlen fegyveres összecsapás nélkül vesztette el a hidegháborút a húsz esztendeje, 1991. július 1-jén megszűnt Varsói Szerződés (VSZ). A szövetség pedig elvben legyőzhetetlennek tűnt: hatmillió katonája, ötvenezer nehéztankja, hetvenezer páncélozott harcjárműve, 14 ezer repülőgépe és több mint hétezer nukleáris robbanófeje volt. A végig szigorúan Moszkva által ellenőrzött szervezet – egyesített erőinek főparancsnoka és törzsfőnöke csak szovjet tábornok lehetett – 1955-ben alakult, miután Nyugat-Németországot felvették az 1949-ben létrehozott NATO-ba. A VSZ megalapításában az is közrejátszott, hogy az 1955-ös osztrák államszerződés életbelépésével a Szovjetuniónak ki kellett vonulnia Ausztriából. Ezzel megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásoztatásának alapja, hiszen már nem volt szükség az Ausztriáig vezető állandó szárazföldi összeköttetésre.
A nyolc tagállam – Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió – csupán egyetlen közös akciót hajtott végre. A szövetség egyesült erővel fojtotta vérbe az 1968-as prágai tavaszt, a gyakorlatban bizonyítva a kiugrási kísérletek megtorlását kilátásba helyező Brezsnyev-doktrína létét. Az akcióban két tagállam, a VSZ-ben 1962 óta csak papíron tag Albánia és Románia nem vett részt.
