Kenyér helyett

A lehető legrosszabb pillanatot választotta a koszovói kormány a keménykedésre: egy hónappal az után állíttatta le a Szerbiából érkező importot, majd foglaltatta el a rendőrség különleges erőivel a Koszovó és Szerbia határán lévő határátkelőket, hogy Belgrád és az egykori dél-szerbiai albán többségű tartomány vezetői megállapodtak a rendszámtáblák, a gépjármű-biztosítások és az egyetemi diplomák kölcsönös elismeréséről. Bár az EU közvetítésével folytatott tárgyalások eredménye nem tűnik jelentősnek, Brüsszelben joggal értékelték áttörésként, hogy a felek a koszovói függetlenség 2008-as bejelentése óta először állapodtak meg valamiben.

Útblokád Észak-Koszovóban

AP

 A párbeszéd most félbeszakadt. Belgrád nem támogatta ugyan, hogy radikális szerbek visszafoglalták a két határátkelőt és az egyiket, a jarinjeit felégették, ráadásul agyonlőttek egy koszovói rendőrt, ám elutasítja a status quo megváltoztatását célzó koszovói erőfeszítéseket. Szerbia – amely 2008 óta nem enged be a területére koszovói árut – az EU-ban annyiban a szövetségesére talált, hogy elutasítják az egyoldalúnak nevezett pristinai lépéseket, és Brüsszel szemére veti Hashim Thaqi miniszterelnöknek, hogy az unióval és a NATO-val folytatott előzetes konzultáció nélkül foglaltatta el a két határállomást. Az EU-t az az érv sem hatotta meg, hogy az albán vádak szerint a tiltás ellenére a két poszton szolgáló szerbek akadálytalanul beengedték Koszovóba az áruval megrakott kamionokat. A tét nagy, az évi 2 milliárd eurós koszovói import 15 százaléka hivatalos adatok szerint Szerbiából származik.

A minapi véres összecsapások után most újabb vihar előtti csend honol a térségben. Thaqi közölte, nem fogadja el a szerbek és a Koszovóban szolgáló NATO-békefenntartók, a Kfor közötti egyezményt, amely szerint az albánok, illetve szerbek helyett külföldi katonák teljesítenének szolgálatot a vitatott körzetben. A szerbek viszont megerősítették, addig nem bontják le az útakadályokat, amíg a Kfor nem garantálja, hogy a koszovói rendőrség nem tér vissza Jarinjéba és Brnjakba. Miközben az 1999 óta Koszovóban szolgáló, ötvenezresről hatezresre olvadt békeerőt most hatszáz német és száz osztrák katonával erősítik meg, Thaqi közölte, Pristina a közeljövőben újabb kísérletet tesz az ország teljes szuverenitásának szavatolására. Bár a koszovói rendőrök végül visszavonultak, a most kialakult helyzet inkább az albánoknak kedvez. A Kfor csak személygépkocsikat és kisteherautókat enged be a két határállomáson, s a kamionok csak ott juthatnak be, ahol a koszovói hatóságok ellenőrzik a járműveket.

A koszovói sietségnek több oka van. Pristina úgy véli, ha nem éri el mihamarabb a hivatalosan Koszovóhoz tartozó, ám gyakorlatilag szerb kézen lévő észak-koszovói szerb körzet integrálását, az 1200 négyzetkilométeres, 60 ezer szerb lakta térség végül Szerbia részévé válik. Enver Hoxhaj külügyminiszter a napokban megerősítette, Koszovó attól tart, hogy Belgrád meg akarja szerezni Mitrovicát és környékét. „Ha a nemzetközi közösség nem gyakorol nyomást Belgrádra, a felosztás megtörténik. Ennek viszont az egész térségben beláthatatlan következményei lesznek” – magyarázta a politikus arra utalva, hogy Szerbia déli részén, illetve Macedónia nyugati vidékein nagy számban élnek olyan albánok, akik szívesen látnák az általuk lakott területek Koszovóhoz csatolását.

 Az is sürgeti Thaqiékat, hogy az 1,7 millió lakosú új európai államban egy helyben topog a gazdaság. A munkanélküliség 45 százalék körüli, az IMF pedig – miután Pristina, megszegve ígéretét, felemelte a közalkalmazotti béreket – felfüggesztette az országnak szánt hitelek folyósítását. A bizonytalanság miatt a privatizáció is lassan halad, és ha az év végéig nem adják el az állami telefon- és postavállalatot, nem marad pénz a költségvetési kötelezettségek teljesítésére. A nemzetközi elismerés folyamata is megrekedt: továbbra is csak 76 ország – köztük Magyarország – tekinti Koszovót önálló államnak.

A leginkább a belső közönségnek szóló, a külföldet bosszantó keménykedésre az is lehetőséget ad, hogy Pristina egyelőre nem várhat sokat Brüsszeltől. Míg Koszovó szomszédjai fokozatosan felkerültek az EU vízummentességi listájára, az ország polgárainak egyelőre semmi esélyük arra, hogy akár turistaként beutazási engedély nélkül lépjenek az EU-tagországok területére. A szerbek elleni rendőri fellépés viszont egyértelműen népszerű a lakosság több mint 90 százalékát adó albánok körében, s Thaqinak már csak azért is szüksége lehetett a különleges erők bevetésére, mert ellenfelei egyre többször vádolták azzal, hogy nem tesz eleget a szerbek megregulázására. A közhangulatot jól mutatja, hogy amikor májusban Pristinába látogatott a szerb–koszovói tárgyalásokon Belgrádot képviselő Boriszlav Sztefanovics, zavargások törtek ki Pristinában, és a nacionalista tüntetők kövekkel és festékes üvegekkel dobálták meg a vendéget biztosító rendőrautókat.

NÉMETH ANDRÁS