Jobbról balra

„Ma este átadom a miniszterelnöki iroda kulcsát Helle Thorning-Schmidtnek. De Helle, jól vigyázz rá, csak kölcsönbe kapod!” – ezekkel a szavakkal ismerte el vereségét Lars Lokke Rasmussen, Dánia leköszönő jobbközép miniszterelnöke. A múlt csütörtöki választás több szempontból is különleges volt. A Rasmussen mögött álló „kék” koalíció vezetője, a Liberális Párt úgy veszített, hogy közben növelte parlamenti helyeinek a számát. A Thorning-Schmidt irányította szociáldemokraták pedig úgy diadalmaskodtak, hogy 45-ről 44-re olvadt parlamenti frakciójuk létszáma. A baloldali politikus – aki az 5,5 millió lakosú, fél magyarországnyi területű ország első nőnemű miniszterelnöke lesz – annak köszönheti a kormányalakítási felkérést, hogy két szövetségese, a Szociálliberális Párt és az egykori kommunisták, valamint a radikális zöldek koalíciója, az Egységlista jól szerepelt, és ezzel a „vörös” erők ötmandátumos többséget szereztek a 179 fős törvényhozásban.

A 44 éves új kormányfő számára nem is a kabinet létrehozása, hanem annak egyben tartása lesz igazán nehéz feladat. Míg Thorning-Schmidt az állami kiadások növelésével – elsősorban infrastrukturális beruházásokkal –, valamint a napi munkaidő 12 perces meghosszabbításával akarja felpörgetni az utóbbi években leült gazdaságot, a tőle balra álló erők egyszerre szorgalmazzák az adók csökkentését, illetve a nyugdíjak, valamint a munkanélküliségi juttatások növelését. A szociáldemokraták, a velük szintén szövetséges – a marxizmus eszméjét csak a hidegháború végén feladó – Szocialista Néppárt, valamint a zöldek és a kommunisták például elvetik a távozó kormány javaslatát, hogy szüntessék meg a 65 év helyett 60 éves korban engedélyezett korkedvezményes nyugdíjat, míg a szociálliberálisok szerint erre szükség van a költségvetés fenntarthatósága miatt. Nincs egyetértés abban sem, emeljék-e az öregségi nyugdíj korhatárát 67 évre, ami szintén az előző koalíció öröksége.

Összetűzés várható a bevándorlási politikában is. Thorning-Schmidt nem igazán akar hozzányúlni a jobboldali kormányok tízéves uralma idején megszigorított törvényekhez, szövetségesei szerint viszont lazítani kell a szerintük az emberi jogokat is sértő korlátozásokon. „Mivel a kormányban részt vevő erők között komoly viták dúlnak a társadalom legfontosabb kérdéseiről, lehet, hogy nem tart sokáig a baloldal öröme” – írta hétvégi elemzésében a Berlingske konzervatív koppenhágai napilap. A szocdemek fő partnerei, a szociálliberálisok egyébként hajlamosak a szakadásra: 2007-ben, majd 2009-ben is kiléptek a pártból olyan vezető politikusok, akik szerint a tömörülés túl közel került a baloldalhoz, és ezzel veszélybe sodorta hosszú távú túlélési esélyeit.

Segíthet a formálódó koalíciónak, hogy miniszterelnöke – aki Neil Kinnock volt brit munkáspárti vezér menye – karizmatikusabb, mint a korábbi szociáldemokrata vezetők, és annak ellenére is hiteles politikus maradt, hogy ellenfelei folyamatosan azt állítják, életvitele nem baloldaliságról árulkodik: gyermekei magániskolába járnak, ő pedig a legdrágább ruhákra és kiegészítőkre sem sajnálja a pénzt. Gucci Hellének gúnyolják, és emiatt egyszer el is vesztette az önuralmát. „Ne nevezzen így engem csak azért, mert magával ellentétben nem nézek ki úgy, mint egy zsák szar” – mondta a magából kikelt politikus az egyik bírálójának.

A gazdaság lassulása okozta az egy évtizedig hatalmon lévő jobboldal vesztét. A 2008–2009-es visszaesés után tavaly ismét növekedésnek indult GDP épp a választás előtt, az idei első félévben kezdett újra zsugorodni. Megállt a munkanélküliség mérséklődése is, pedig lenne min javítani: a válság miatt két év alatt 175 ezer állás szűnt meg. Dánia – amelynek pénze nem az EU közös valutája, és ezért költségvetését nem terhelték meg az eurózóna válságba került államainak adott brüsszeli segélyek – a több évig tartó többlet után az idén már a GDP 3,8, jövőre pedig 4,6 százalékára rúgó mínusszal számol a büdzsében, ami rontja a gazdaságélénkítési esélyeket. A népszerűségvesztés egyébként leginkább a távozó jobboldali koalíció kisebbik tagját, a Konzervatív Néppártot sújtotta: a gazdagok és a politikai elit képviselőjének tartott tömörülés négy éve még tízszázalékos támogatottsága a felére olvadt.

A liberális–konzervatív koalíció bukásához hozzájárult, hogy a kormányt kívülről támogató radikális jobboldali szervezet, a Dán Néppárt nem vált szalonképes politikai erővé. A populista párt különösen az után került a figyelem központjába, hogy júliusban a szélsőjobboldali eszméket valló norvég Anders Behring Breivik 77 embert megölt Oslóban, és Dániában azzal vádolták meg a néppárti vezért, Pia Kjaersgardot, hogy részben az ő politikai nézetei inspirálták a tömeggyilkosságot. A költségvetési törvények támogatásáért cserébe a párt többször is kikényszerítette a bevándorlási és állampolgársági törvények szigorítását. A legutóbbi változtatások például már vagyonhoz és minimális életkorhoz kötötték dánok házasságát külföldiekkel. Elemzők szerint a dánok többségét zavarta a néppártiak által használt durva hangnem. Az is ártott a néppártnak, hogy kiderült: létezik egy zsidók és muszlimok elleni támadások terveit szövögető, ORG névre keresztelt földalatti rasszista csoport, amelynek tagjai között több néppárti tisztségviselő is akad.

A néppárt a 2007-es 14 százaléknyi voks után most 12,3 százalékot kapott, és bár a támogatottság visszaesése nem látványos, elemzők szerint a befolyása alaposan megcsappant. „A dán konzervatívok között is kialakulóban van a konszenzus, amely szerint lerombolta az ország politikai kultúráját az összefogás a populista radikálisokkal” – vélekedett szerkesztőségi cikkében a liberális Jyllands-Posten napilap, amely 2005-ben, a muszlimok felháborodását kiváltó Mohamed-karikatúrák közzététele miatt tett szert világhírnévre. A nemrég még a dán politika legbefolyásosabb női politikusának tartott, 64 éves Kjaersgard mindenesetre fogadkozott, hogy ő és pártja nem tűnik el a politikai süllyesztőben.

NÉMETH ANDRÁS