Szakítópróba

Újabb pert akasztottak Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök nyakába. Az ellenzék vezérét – akit a napokban első fokon hétéves börtönbüntetésre ítéltek, mert a bíróság szerint az országnak 188 millió dolláros kárt okozva előnytelen gázszállítási szerződést kötött Oroszországgal – most azzal vádolják, hogy másfél évtizeddel ezelőtt az ukrán államra testálta át az általa vezetett Ukrán Egységes Energetikai Rendszer (EESU) nevű vállalat 400 millió dolláros tartozását. Az 1996-os állítólagos bűncselekmény felmelegítése azt jelenti, hogy Kijev annak ellenére sem vet véget a Timosenko elleni hadjáratnak, hogy a politikus rács mögé juttatását Nyugaton és Oroszországban is megrökönyödéssel vették tudomásul. Az EU és az USA azt kifogásolta, hogy Timosenkót minden jel szerint politikai megfontolásokból üldözik, míg Moszkvának az nem tetszett, hogy az ítélettel Kijev közvetve kétségbe vonta a most is érvényes 2009-es gázszállítási megállapodás jogszerűségét.

Bár az ítélet jelentősen rontotta Ukrajna megítélését – a pert például olyan, a vámhatóságtól átkerült fiatal bíró vezette, akinek korábbi főnöke most a Timosenko után kutató ukrán titkosszolgálat vezetője –, hosszabb távon Kijev akár erősítheti is pozícióit. A NATO és az EU ugyanis szavakban teljes mellszélességgel kiállt Timosenko mellett, ám ezt nem követték tettek. Az észak-atlanti szövetség – amelynek nemzetközi katonai misszióiban hagyományosan részt vesznek az ukrán hadsereg katonái is – kiábrándítónak minősítette az ítéletet, ám Oana Lungescu NATO-szóvivő közölte: tagországaik egyelőre nem vették fontolóra az együttműködés felfüggesztését Kijevvel.

Hasonló hangnemben nyilatkozott Catherine Ashton, az EU külügyi főképviselője is, aki szerint a bírósági ítélet ellenére is folytatni kell Ukrajnával a szabadkereskedelmi, illetve társulási egyezményről szóló tárgyalásokat. Igaz, azt is hozzátette, hogy a megállapodást csak akkor szabad aláírni, ha Kijev kötelezettséget vállal a közös európai értékek tiszteletben tartására. Brüsszelnél tovább ment ugyanakkor a lengyel miniszterelnök a visegrádi országok prágai tanácskozása után (ahol a kormányválság miatt Szlovákiát csak a nagykövete képviselte). „Az emberi jogok tiszteletben tartása a legfontosabb európai eszme. Amíg Timosenko börtönben van, aligha lehet arról beszélni, hogy Ukrajna megfelel az elvárásoknak” – hangsúlyozta Donald Tusk lengyel kormányfő.

Az igazán hangos reakciók elmaradásának több oka van. Az egyik, hogy Viktor Janukovics ukrán elnök – Timosenko fő ellenlábasa – a napokban közölte, megváltozhat még az első fokon hozott ítélet. Az sem kizárt, hogy Kijev kiveszi a büntető törvénykönyvből azt a paragrafust, amelynek alapján elítélték a volt kormányfőt. Az új per elindítása viszont azt jelenti, hogy a 2012-es parlamenti választásra készülő Janukovicsék állandó nyomás alatt akarják tartani az ellenzéket, a Nyugat azonban nem kívánja elsietni az együttműködés felmondását, sem a takaréklángra helyezését.

Már csak azért sem, mert ha Brüsszel és Washington eltaszítja magától a 48 milliós volt szovjet tagköztársaságot, akkor Kijevnek aligha marad más választása, mint még szorosabbra fűzni az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokat. Moszkva azt szeretné ugyanis, ha Ukrajna csatlakozna a Belarusszal és Kazahsztánnal közösen tervezett vámunióhoz, ami ukrán számítások szerint évi kilencmilliárd dolláros megtakarítást hozna Kijevnek. A posztszovjet együttműködés megerősítése viszont azt jelentené, hogy zsákutcába jut Ukrajna EU-s integrációja, és kútba esik a szabadkereskedelmi paktum is, ami évente 22 milliárd eurós nyereséget jelentene az országnak, no meg a Janukovics mögött álló ukrán oligarcháknak.

A Nyugatot az is megfontolásra késztetheti, hogy Timosenko alighanem valóban követett el törvénysértéseket – még ha valószínű is, hogy a Brüsszelbe utazó Janukovics azért vette tűz alá a volt kormányfőt és szövetségeseit, mert csak az általa vezetett ellenzéki szövetség képes megszorítani az államfő nevével fémjelzett Régiók Pártját. Az 50 éves politikus asszony ellen már egy évtizeddel ezelőtt is vizsgálat indult az energetikai cég viselt dolgai miatt, és akkori szövetségesét, Pavlo Lazarenko egykori miniszterelnököt az USA-ban 2006-ban pénzmosás és csalás vádjával kilencéves börtönre ítélték. Timosenkót, aki az 1990-es évek második felében személyesen ellenőrizte az orosz gáz ukrajnai tranzitszállításait, abban az időben hazájában Gázhercegnőnek nevezték el, s évekig Oroszországba sem léphetett be, mert ott is eljárás indult ellene.

A 2009-es gázegyezséggel sem volt minden rendben. A WikiLeaks internetes kiszivárogtató oldal által közzétett amerikai külügyi távirat szerint az egyik amerikai diplomatával beszélgető világbanki illetékes az oroszok „nagy boltjának” nevezte a Timosenko és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök által tető alá hozott megállapodást. Az egyezségre valóban ráfizet Ukrajna: amióta véget ért az ezer köbméterenkénti 230 dolláros árat rögzítő 2009-es év, Kijevnek már több mint 400 dollárt számláznak, így számára a gáz többe kerül, mint a jóval távolabb lévő Németországnak. „Timosenko azt hitte, hogy a két évvel ezelőtti alkunak köszönhetően megnyeri az éppen küszöbönálló elnökválasztást, ám elszámította magát, és Ukrajna mindenkinél rosszabbul járt” – jelentette ki a napokban Valentin Zemljanszki, az ukrán állami gázipari cég, a Naftogaz egykori szóvivője.

NÉMETH ANDRÁS