Nem lógott ki a Manhattan délkeleti csücskén, szociális bérlakásokban, a társadalom peremén élők közül a 28 éves Hector Xavier Monsegur. Zűrzavaros családba született, többet volt munka nélkül, mint állásban, belekóstolt a kisstílű kábítószer-kereskedelembe, és börtönben ülő nagynénje két lányát nevelte. Ismerősei nem gondolták, hogy nem csak azért ül naphosszat a számítógép előtt, hogy kijavítsa a róluk szóló adatokat az egyéni hitelképességet nyilvántartó cégek rendszerébe behatolva, és hogy néha lopott hitelkártyákkal fizesse a számláit.
Amit nem tudtak, hogy a nagydarab férfi Sabu néven az utóbbi időben kétes dicsőségre szert tett Anonymous hackercsoport egyik legharciasabb tagja, aki a Twitter mikroblogon és internetes chatszobákban buzdította társait a főleg politikai jelszavakkal célba vett intézmények és cégek számítógépes rendszereinek megtámadására. Azt viszont a spontán szerveződő, egy-egy akcióra alkalmilag összeálló hackerek sem sejtették, hogy aki a harci kürtöt fújja, az nyolc hónapja a felszámolásukon dolgozó Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) beépített embere. Monsegur tehetségesen végezte ugyanis a hálózatok biztonsági réseinek felkutatását, ám – talán elbizakodottá válva – nem volt elég óvatos, és maga után nyomokat hagyott a világhálón. Ezeket követve kopogtattak nála az FBI ügynökei egy tavaly júniusi estén. A hacker rögvest átállt, és vállalta, hogy lebuktatja társait. Cserébe alighanem jócskán mérséklik a már tavaly augusztusban a legnagyobb titoktartásban iratba foglalt vádakat, amelyekért halmazati büntetésként akár 124 évet is kaphatna.
Most derült ki az is, hogy az Anonymous, illetve a tavaly belőle kivált LulzSec – a név az internetes szlengben a hangos kacagás (LOL) elferdítéséből és a Security szó hozzábiggyesztéséből alakult ki – hackercsoport prominens tagjaiként azonosított öt másik férfi közül négyet Nagy-Britanniában és Írországban már korábban őrizetbe vettek, csak róluk is hallgattak. A chicagói Jeremy Hammondot a múlt hétfőn tartóztatták le, és azzal gyanúsítják, hogy az Anonymous másik leágazása, az AntiSec tagjaként részt vett a texasi Stratfor biztonságpolitikai elemzőcég szerverének feltörésében. A hackerek által használt internetes chatszobákban és fórumokon zavarodottság mutatkozik, mert senki sem tudja, még kit árult el Monsegur, s az FBI meddig képes követni a szálakat. Biztonsági szakértők abban egyetértenek, hogy a számítógépes rendszerek elleni külső támadások megszűnésére illúzió számítani.
Az internet hőskorától csábító dolog volt belső hálózatokat feltörni, de sokáig csak olyan magányos zsenik váltak híressé, mint a később legális útra térve biztonsági szakértővé vált amerikai Kevin Mitnick. Az Anonymous nevet használó csoport 2008-ban tűnt fel, amikor megtámadta a Szcientológia Egyház szervereit, hogy közkinccsé tegye az ellentmondásos vallási szervezet féltékenyen őrzött információit. Később lemezkiadók és filmstúdiók szervereibe hatolt be és a honlapjait írta át, hogy tiltakozzon az internetes fájlmegosztó oldalak elleni hadjárat miatt. Politikai felhangot akkor kaptak az Anonymous akciói, amikor 2010 decemberében átmenetileg megbénították a Visa és a MasterCard hitelkártya-társaságok, valamint a PayPal online fizetési rendszer szervereit, mert a cégek leállították a WikiLeaks internetes kiszivárogtató portálnak szánt adományok továbbítását.
2011-et aztán sokan éppen az Anonymous, illetve a LulzSec által nagydobra vert akciók sora miatt minősítették a hackerek évének. A hullám az idén március elején Magyarországra is elért, amikor a magukat az Anonymous tagjaiként azonosítók feltörték az Alkotmánybíróság honlapját, és több bekezdéssel megtoldották az alaptörvény szövegét. A látványos támadások inkább azt a célt szolgálták, hogy a bennük részt vevők megcsillogtassák informatikai tudásukat – és a különböző hackercsoportok egymást is próbálták leleplezni –, közvetlen anyagi kár ritkán keletkezett.
Az Anonymous ráadásul – értékelték a biztonsági szakemberek – nem túl kifinomult módszereket használt, és főleg arra utazott, hogy legyen mivel dicsekedni. A honlapokat jellemzően a régről ismert túlterheléses támadásokkal bénította meg, amiben a résztvevőket már egyszerűen letölthető, használatra kész szoftverek segítik. Az Anonymous a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) nyilvános honlapját is lebénította egy időre, ám az amerikai hivatalos szervek állítása szerint bizalmas információkat nem szerzett. Ahogy az idén januárban az FBI és több más nemzeti bűnüldöző hatóság konferenciahívásába sem a rendszer megtámadásával jutottak be, hanem azzal, hogy az egyik résztvevő óvatlanul elküldte a csatlakozáshoz szükséges jelszót a saját e-mail fiókjára, amit feltörtek.
Félni nem a Twitteren és chatszobákban hangoskodó hackerektől kell, hanem azoktól, akik különösebb felhajtás nélkül, csendben végzik a dolgukat – figyelmeztetnek szakemberek. A számítógépes betörés akkor igazán veszélyes, ha gazdasági vagy katonai titkok megszerzésére irányul, ezért ellenük a védekezés a cégek biztonsági stratégiájába és az egyes országok katonai doktrínájába is beépült. A következő hetekben a washingtoni kongresszus elé kerülő jelentés például úgy véli, konfliktus esetén Kína számítógépes támadást indítana amerikai informatikai rendszerek ellen. A The Sunday Times londoni vasárnapi lap friss száma pedig azt állítja, a fejlesztésben részt vevő brit BAE Systems számítógépes védelmének gyengeségeit kihasználva kínai hackerek máris temérdek adatot loptak el az amerikai F–35-ös, lopakodó technológiával felszerelt vadászgépről.
