Régi reflexek

„A melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek elleni támadások egyben az ENSZ és az általam védendő általános értékek elleni fellépések is. Velük vagyunk, s arra kérem az országokat és a népeket, hogy ők is álljanak ki mellettük” – fordult az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjaihoz Ban Ki Mun, a világszervezet főtitkára. A felkérés nem mindenkinél talált a remélt visszhangra: a 47 tagú testületben helyet kapott afrikai és ázsiai muszlim országok képviselői egy emberként keltek ki Ban mondandója ellen. „A szexuális orientáció szabadságának örve alatt folytatott féktelen viselkedésformák elfogadhatatlanok több vallás, köztük az iszlám számára” – mondta Pakisztán küldötte. Majd mielőtt a többi muszlim ország képviselőjével együtt távozott volna a teremből, hozzátette: az Iszlám Konferencia Szervezete teljes mértékben elutasítja a homoszexualitás törvényessé tételét.

A perpatvar azon a tanácskozáson tört ki, ahol azt az ENSZ-jelentést tárgyalták volna meg, amely egyebek mellett összegzi, milyen hátrányok sújtják a világ országaiban az embereket a többségétől eltérő szexuális orientációjuk miatt. Az 1945-ös alapítását követő hat évtizedben a homoszexualitás kérdésével egyáltalán nem foglalkozó ENSZ megállapította: annak ellenére is negatív megkülönböztetés éri a melegeket a világ valamennyi térségében, hogy ez ellentétes az ENSZ alapokmányával, és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával. A szexuális kisebbségekhez tartozókat érintő diszkrimináció különböző mértékű.

Ma is bűncselekménynek számít 76 országban az azonos neműek közti szexuális kapcsolat, nyolc helyen – például Iránban, Afganisztánban, Szaúd-Arábiában és Szudánban – ezért akár halálbüntetés is kiszabható. A világ államainak többségében már nem tiltják ugyan a homoszexualitást, a szélsőségesek mégis rendszeresen zaklatják a másságukat vállaló honfitársaikat, s nem ritkák a halálos incidensek. Hondurasban másfél év alatt négy meleget öltek meg ismeretlen tettesek, Dél-Afrikában pedig a közelmúltban két leszbikust gyilkoltak meg: egyiküket halálra kövezték, a másikat leszúrták, az utóbbi tetteseit februárban fejenként 18 évi börtönre ítélték Fokvárosban. Gyakoriak a „becsületgyilkosságok” is, Törökországban és Indiában tavaly is öltek meg rokonaik azért melegeket, mert életmódjukkal „szégyent hoztak” családjukra.

Európában is – ahol már egyetlen országban sem bűncselekmény az egyneműek testi kapcsolata – előfordul még a melegek bántalmazása. Az EBESZ felmérése szerint a homoszexuálisok elleni támadások általában durvábbak, mint a más kisebbségeket sújtó akciók, s a céljuk az áldozatok teljes megalázása. Az európai bántalmazások is többször az áldozat halálával érnek véget; az amúgy toleráns Portugáliában, Svédországban és Hollandiában is öltek meg melegeket az utóbbi években. A társadalmon belüli diszkrimináció is tovább él, a hatóságok például sokszor nem hajlandók tudomásul venni, hogy egy-egy támadás hátterében a melegek iránti gyűlölet áll. A rendőrök nemegyszer maguk is megalázzák az őrizetbe vett vagy kihallgatott melegeket, a börtönökben pedig előfordul, hogy az őrök szemet hunynak afölött, hogy rabtársaik zaklatják a meleg elítélteket.

Miközben a törvények megengedőek, helyi szinten sokan próbálkoznak a melegek jogainak korlátozásával. A napokban például az oroszországi Szentpéterváron hoztak a homoszexualitás és a pedofília népszerűsítését tiltó határozatot. A helyi melegszervezetek szerint a határozat jogsértésekhez vezethet: nem határozza meg pontosan, mi jelenti a meleg életmód „reklámozását”, és közben összemossa a homoszexualitást a kiskorúak zaklatásával.

A trend mégis a liberalizáció irányába mutat: az utóbbi évtizedben húsz országban – például Azerbajdzsánban, Örményországban, Boszniában és Indiában – vonták vissza azokat a törvényeket, amelyek bűncselekménynek minősítették a megegyezésen alapuló homoszexuális kapcsolatot. Az Európában meghatározó szerepet játszó, korábban a homoszexualitást bűnnek minősítő katolikus egyház is finomított álláspontján: általánosságban ellenzi a melegek hátrányos megkülönböztetését, és elfogadva azt, hogy maga a vonzalom az azonos neműek iránt nem szándékos döntés eredménye, nem magát a nemi orientációt, hanem a testi kapcsolatot minősíti bűnnek.

A katolikus egyház ugyanakkor két pontban nem enged: elutasítja az USA több tagállamában és számos európai országban engedélyezett melegházasságot, illetve azt, hogy a homoszexuálisok gyermeket fogadhassanak örökbe. A Vatikán elfogadhatatlannak minősítette a tavalyi ENSZ-nyilatkozatot, amely felszólította a világ országait a melegeket sújtó jogfosztó törvények érvénytelenítésére. „A nyilatkozat ellendiszkriminációt hozna létre, és azokat az államokat állítaná pellengérre, ahol csak a heteroszexuálisok házasságát ismerik el” – indokolta az álláspontot Celestino Migliore érsek, veterán vatikáni diplomata. A nagy-britanniai katolikusok is elvetik a melegházasságot, a skót Keith O'Brien bíboros szerint szégyen lenne, ha a londoni kormány terveinek megfelelően 2015-től engedélyeznék az egyneműek házasságát. A melegek ügye az anglikánokat is megosztja. Rowan Williams, Canterbury érseke a múlt héten bejelentette, lemond tisztségéről, mert attól tart, a vallási közösséget belülről feszítő viták miatt felaprózódik az egyház. Az anglikánok nézeteltérései között az egyik legfontosabb, hogy szolgálhatnak-e papként a másságukat nyíltan vállaló férfiak.

A társadalmakban tovább élő előítéletek és diszkrimináció miatt a melegek és leszbikusok milliói kényszerülnek arra, hogy álházasságokba menekülve rejtsék el valós érzelmeiket. Kínában a statisztikák szerint a melegek 80-90 százaléka, 10 millió férfi lép frigyre nővel, s a kapcsolatok többsége mindkét fél számára rengeteg szenvedéssel jár. Pekingi lapjelentések egyre gyakrabban szólnak arról, hogy meleg férfiak leszbikus nőkkel kötnek házasságot, és a törvényesség védernyője alatt mindkét fél éli a maga külön életét.

Hasonló kezdeményezések terjednek Izraelben is, ahol az ortodox zsidók is egyértelműen elutasítják az azonos neműek kapcsolatát. Areleh Harel rabbi ortodox melegeket és leszbikusokat hoz össze az erre a célra alapított internetes párkereső oldal segítségével, és fő célja, hogy a házasságot kötők szülővé válhassanak. Miként ugyanis számos más országban, Izraelben is csak a heteroszexuális kapcsolatban élők fogadhatnak örökbe gyermekeket.

NÉMETH ANDRÁS