Nem hasad tovább

„A magyarok valószínűleg jobban éreznék magukat, ha a Vajdaság nem tartomány, hanem köztársaság lenne, s akkor sokkal komolyabb garanciák szavatolnák, hogy az itt keletkező bevételek fölötti ellenőrzés helyben maradjon. A tervnek középtávon sincs azonban sok esélye, hiszen ha konkrét lépéseket kell tenni, még a kompromisszumra szavakban hajlandó szerb politikusok is bekeményítenek, és előkerül a szeparatizmus vádja” – mondta a HVG-nek Józsa László, a legnagyobb magyar helyi párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökségi tagja. Hozzátette: ha a jelenlegi autonómia szélesítését szorgalmazó VMSZ nyíltan is kiállna a föderációs modell mellett, valószínűleg csak ártana az azt támogató szerbeknek.

A szerbek többségével ellentétben hat, főként szerbeket tömörítő kisebb vajdasági párt és civil szervezet a múlt hét végén mégis nyilatkozatban szorgalmazta a tartomány köztársasági rangra emelését. Zsivan Beriszavljevics – egykori magas rangú tartományi vezető – azzal indokolta a IV. vajdasági gyűlésen közzétett proklamációt, hogy Belgrád gazdaságilag és politikailag is kizsákmányolja a Vajdaságot, és nem hajlandó tárgyalópartnerként kezelni a több mint kétmillió lakosú terület vezetőit.

Az eredmény az lett, hogy az egykori Jugoszlávia egyik legfejlettebb régiójának számító Vajdaság mára Szerbián belül sem a haladás motorja: az utóbbi két évtizedben elmaradtak a komoly állami befektetések, a munkanélküliség pedig 27 százalékosra emelkedett, meghaladva a 23 százalékos országos átlagot. A jelenlegi szerbiai viszonyok között pedig nem is várható jelentős javulás. Az idén Belgrádnak 4,4 milliárd euró adósságot kell törlesztenie, miközben a GDP stagnál, és a növekedés jövőre is legfeljebb 1-2 százalékos lesz. A vállalatok körbetartozása súlyosbodik, és a fizetési fegyelmet a törvényalkotás szintjén sem igyekeznek javítani. A szerb parlament nem fogadta el azt a szabályt, amely az általános gyakorlatnak számító 120-130 napról 60-ra csökkentette volna a fizetési határidőt.

„Szerbia a mi hátunkon vívta meg az utóbbi két évtized háborúit” – hangsúlyozta a HVG-nek Egeresi Sándor, az újvidéki parlament elnöke, aki szerint Belgrád most sem tesz eleget kötelezettségeinek. „A szerbiai költségvetés jelenleg is 600 millió euróval, a tartományi büdzsé nagyságát elérő összeggel tartozik nekünk. A központi parlament által 2009 végén megszavazott vajdasági statútumban – amely 150 hatáskört helyezett át a tartományhoz – rögzítették ugyan, hogy a büdzsé legalább hét százalékát visszautalják a Vajdaságnak, a pénzügyi kérdések azonban a mai napig nincsenek megoldva. Bár tudom, hogy ennek nincs sok realitása, úgy vélem, az itt megtermelt érték négyötödének itt is kellene maradnia” – magyarázta Egeresi, aki szerint a maradék húsz százalék elég lenne a közös feladatokra, például a hadsereg finanszírozására.

A VMSZ-hez tartozó vajdasági parlamenti elnök szerint a párt a föderáció létrehozása helyett a helyi törvényhozási, végrehajtói és igazságszolgáltatási jogkörök kiszélesítését követeli, ami viszont szükségessé tenné a szerbiai alkotmány módosítását is. „A jelenlegi alaptörvény nem EU-konform, és a statútumba foglalt kompromisszum az elérhető legjobb volt” – tette hozzá Egeresi. Míg a vajdasági gyűlés köztársasági rangra emelné a tartományt, a szerb nacionalista csoportoknak már az autonómia jelenlegi szintje is túl magas. A Nasi nevű helyi szervezet aktivistái az utóbbi napokban több tartományi zászlót is elégettek, és amikor az egyik újvidéki utcán is felgyújtották a vajdasági lobogót, még arra is volt gondjuk, hogy graffitivel kívánjanak boldog születésnapot Ratko Mladicsnak, a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt álló volt boszniai szerb főparancsnoknak.

A május 6-ai szerbiai parlamenti választás kampányának részeként is tekinthető Vajdaság-vita eldurvulása ellenére a tartományi lakosság tizedét alkotó magyarság nagyobb biztonságban van, mint néhány évvel ezelőtt. Tavaly 26 százalékkal csökkent a nemzetiségi alapú, bejelentett támadások száma, és még a legkomolyabb feszültséggócként számon tartott, Újvidékhez közeli Temerinben is javult a helyzet. A magyar kisebbség érdekeit védelmező Nemzeti Tanács pedig már kidolgozta a kisebbségi oktatási, kulturális és tájékoztatási programját. Ott még nem tart ugyanakkor a helyi magyarság, hogy ismét napirendre lehessen tűzni a nemzetiségi autonómia ügyét. „A VMSZ most a tartomány területi, illetve a magyarok perszonális önkormányzatáért küzd. Ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettük volna a kisebbségi területi autonómiát, ám jelenleg nincs olyan szerbiai erő, amelynek fel lehetne vetni ezt a kérdést” – magyarázta a HVG-nek Józsa László.

A Vajdaság közvetlenül a második világháború után megkapta az autonóm tartományi státust, ám az 1974-ben elfogadott új alkotmány életbelépéséig csak papíron létezett a helyi önkormányzatiság. A részben a Szerbia növekvő hatalmának megnyirbálását célzó titói alaptörvény Jugoszlávia széteséséig volt érvényben, de a vajdasági autonómiát már 1989-re, a Szlobodan Milosevics szerb, majd jugoszláv államfő hívei által végrehajtott hatalomátvétellel felszámolták.

NÉMETH ANDRÁS