Nyomás alatt

Építik már Kijev belvárosában az európai focirajongókat köszöntő óriáskoncert színpadát, ám nem csak a munkások szállták meg az ukrán főváros főutcáit. Ott vannak azok a tüntetők és pártaktivisták is, akik hónapok óta, nap mint nap követelik a tavaly októberben hétévi börtönbüntetésre ítélt egykori kormányfő, Julija Timosenko azonnali szabadon engedését. „Nem csak Julijáról van szó, egész Európában nincs még egy olyan ország, ahol az új hatalom a korábbi kormány tagjainak a felét koholt vádak alapján rács mögé zárta volna” – mondta a HVG-nek az 51 éves politikus asszonyt támogató párt, a Julija Timosenko Blokk (Bjut) sátra előtt álló, szórólapokat osztogató aktivista.

A hivatalosan gazdasági bűncselekmények miatt elítélt Timosenko ügye nem csak belföldön okoz problémát. Miután az EU úgy véli, hogy az exkormányfőt fő politikai ellenfele, Viktor Janukovics elnök utasítására börtönözték be, megfagyott a levegő Brüsszel és Kijev között. Előbb határozatlan időre elnapolták a gazdasági és politikai egyezmények aláírását – egyebek mellett az Ukrajna számára jelentős haszonnal kecsegtető szabadkereskedelmi megállapodás véglegesítését –, majd több tagország, köztük Magyarország is lemondta részvételét a jaltai közép-európai csúcson. Most pedig az a veszély fenyeget, hogy számos európai vezető követni fogja José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, aki már közölte, nem utazik el a június 8-án kezdődő, Lengyelország és Ukrajna által közösen rendezett labdarúgó-Európa-bajnokság ukrajnai eseményeire. Ha mások is így döntenek – valószínűleg Angela Merkel német kancellár is –, akkor a rendezés odaítélésének évében, 2007-ben még Ukrajna nagy lehetőségeként számon tartott rendezvény a szovjet utódállam szégyenben maradásával érhet véget.

Kijev egyelőre nem enged a Nyugatnak. Lehetővé tette ugyan, hogy német orvosok is megvizsgálják az állítólag hátfájdalmakkal küszködő, Harkovban fogva tartott Timosenkót, és végül átszállították a városi kórházba, a hatóságok azonban annak ellenére sem teszik semmissé az ítéletet, hogy Janukovics is elismerte, a büntetést a szovjet időkből örökölt, eltörlendő törvény alapján hozták meg. Sőt folytatják is a Timosenko elleni hadjáratot: június végén megkezdődik az a per is, amelyben adóelkerüléssel vádolják a volt kormányfőt. Az időzítés nem véletlen: eredetileg május végén kezdődött volna az eljárás, ám Kijev el akarta kerülni, hogy néhány nappal az Eb előtt ismét a szenvedő politikusról készült képsorok járják be a világsajtót.

A karizmatikus ellenzéki vezető kiiktatása után a Janukovicsot elutasító erők egymás szövetségét keresik. Létrehozták a Diktatúraellenes Bizottságot, amelynek résztvevői egymást támogatva indulnak majd az október 28-ára kitűzött parlamenti választáson: minden körzetben csak egy ellenzéki jelölt lesz, s ha bejutnak a 450 fős törvényhozásba, együttműködnek majd Janukovics és híveinek leváltásában. A most formálódó tömörülésben több tucat szervezet vesz részt, ám a jelentősebb pártok közül a Bjut mellett eddig csupán az Arszenij Jacenjuk volt parlamenti elnök vezette Változások Frontja a változásokért, illetve a nacionalista Szvoboda mozgalom vesz részt az együttműködésben. „Az egyéni körzetekben közös jelöltek lesznek, míg a pártlistán önállóan méretjük meg magunkat. Így van a legjobb esélyünk, a programok között akkora ugyanis a különbség, hogy ha egy listán indulnánk, kevesebb voksot kapnánk” – mondta a HVG-nek Kijevben Andrij Mohnik, a Szvoboda alelnöke.

A feltörekvőben lévő radikális párt – amely az előrejelzések szerint 5-6 százalékos támogatottságával önállóan is bejutna a Verhovna Radába – elsősorban a termőföldek privatizációjának elutasításával igyekszik támogatókat szerezni. „A hatalomban lévő, Moszkva által dróton rángatott oligarchák már milliárdosokká váltak, most arra készülnek, hogy a föld adásvételének engedélyezése után felvásárolják a még állami tulajdonban lévő nemzeti kincset” – magyarázta Mohnik. A Szvoboda, amely a francia Nemzeti Frontot és az osztrák Szabadságpártot tekinti szövetségesének, s elutasítja „a homoszexualitás népszerűsítését és a könnyű drogok legalizálását célzó liberális propagandát”, elsősorban Nyugat- és Közép-Ukrajnában erősödik. A helyi magyarok voksaira viszont aligha számíthat, mert a kettős állampolgárságot is elfogadhatatlannak tartja, és az ukránról való lemondásra kötelezné azokat, akik más állam útlevelével is rendelkeznek. Ez a 150 ezres kárpátaljai magyarság mellett érzékenyen érintené az 52 milliós országban élő 12 millió orosz érdekeit is. Az előrejelzések szerint az ellenzéki összefogás ellenére sem lesz kormányváltás: míg a listán várhatóan veszít a Janukovics mögött álló Régiók Pártja, az egyéni körzetekben a hatalom támogatását élvező jelöltek szerepelnek majd jobban, és kis többséget szerezhetnek az egykamarás törvényhozásban.

Míg a politikában a jelek szerint Kijev nem hajlandó eleget tenni a Nyugat kéréseinek, a gazdaságban nagyobb kompromisszumkészséget mutat, hogy ezzel is mérsékelje az üzleti életben nyomasztó orosz befolyást. Egyelőre meg nem erősített lapértesülések szerint nem az orosz–brit TNK–BP, hanem a holland–brit Royal Dutch Shell és az amerikai Chevron olajtársaság kap engedélyt a világ negyedik legnagyobb, 1200 milliárd köbméteresre becsült palagázkincsének kitermelésére. A kelet-ukrajnai lelőhelyek feltárása 250–300 millió dollárba, a Lviv (Lemberg) környékieké pedig 150–200 millióba kerül. A nyugati cégek kiválasztásával Ukrajna valószínűleg arra akart válaszolni, hogy Moszkva Kijev többszöri kérése ellenére sem volt hajlandó engedni a szomszédos országnak szállított földgáz ezer köbméterenként 415 dolláros árából.

NÉMETH ANDRÁS / KIJEV