Kibrusztolták

Jobb későn, mint soha. Oroszország esetében csak részben igaz az általános érvényűnek vélt mondás: közel két évtizedig tartó egyezkedés után Moszkva a napokban 156. tagállamként csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), ám a belépés áldásos hatásai jóval kisebbek lesznek, mint a 2001 óta tag Kína esetében. Az ázsiai ország egy évtized alatt közel négyszeresére növelte külkereskedelmi forgalmát, gazdasága pedig a hatodikról a másodikra lépett előre a globális rangsorban.

Oroszország nyeresége viszont az elemzők szerint csupán néhány százalékos export-, illetve importnövekedés lehet. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy kiviteléből több mint kétharmad általában viszonylag alacsony vámmal sújtott alapanyag. A fő ok, hogy a 140 milliós országban nem várható jelentős külföldi beruházási hullám. A hitelekből finanszírozott nemzetközi gazdasági növekedés kifulladt ugyanis, Oroszország pedig a WTO-tagság ellenére is rizikós hely: virul a korrupció, jelentős a befolyása a szervezett alvilágnak, a politika pedig rendszeresen beleszól a magas szintű üzleti döntésekbe. Tovább rontja az orosz esélyeket, hogy a munkaerő jóval drágább, mint a többi, gyorsan fejlődő riválisnál.

A vámok és egyéb illetékek csökkenését hozó WTO-tagság elnyerése után az orosz exportőrök forgalma a számítások szerint évente kétmilliárd dollárral növekedhet. Jobban járnak az oroszországi fogyasztók is, akik a belföldi piacot védő vámok letörése miatt olcsóbban juthatnak a külföldi árukhoz. A külföldi tőke leginkább az orosz bankszektorban és a távközlési iparban jelenhet meg, míg az egyébként is súlyos gondokkal küszködő autógyárak veszélybe kerülhetnek. A használt gépkocsik behozatalára kirótt vám ugyanis 35-ről 25 százalékra csökken, s 2018-ra 20 százalékra kell mérsékelni. A nemzetközi versenyre egyelőre csak részben képes mezőgazdaság is szorult helyzetbe sodródhat: a WTO hozzájárult ugyan ahhoz, hogy Moszkva 4 milliárd dollárról 2013-ban 9 milliárdra emelje az agrárszektornak fizetett támogatást, ám 2018-ban a szubvenciók már nem haladhatják meg az évi 4,4 milliárdot.

Az autóiparra és a mezőgazdaságra leselkedő veszélyek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy elhúzódtak a csatlakozási egyeztetések: Moszkva a külföldi bírálatok szerint sokáig félszívvel tárgyalt a genfi székhelyű szervezettel, és csak a gazdasági válság 2008-as kirobbanása után látta be, hogy valóban szüksége van a tagságra. Ekkor több gyors és látványos engedményt is tett – elsősorban a szerzői és szabadalmi jogok területén –, ám a tárgyalások mégsem vezettek sikerre: a csatlakozást Grúzia fékezte, így vágva vissza azért, hogy orosz katonai segítséggel elszakadt tőle két tartománya, Dél-Oszétia és Abházia.

A Világbank úgy számolja, hogy a WTO-tagságnak köszönhetően az orosz GDP az első években 3,3 százalékkal gyarapodhat, s ez 65 milliárdos nyereséget hozhat az országnak. A nemzetközi pénzügyi intézmény szerint a várható bevételkiesések levonása után évente 50 milliárd dolláros lehet az orosz plusz, de a későbbiekben tovább nőhet, ha megerősödik a külföldi befektetők bizalma. Fellendülhet az orosz tőzsde is: elemzők szerint a papírok azért alulértékeltek, mert az ország nem volt WTO-tag.

A külföldi befektetések jövője szempontjából igencsak fontos, mikor törli el az amerikai törvényhozás a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok normalizálását akadályozó, 1974-ben életbe léptetett Jackson–Vanik-kiegészítést. A kereskedelmi törvényhez fűzött korlátozást egykor megalapozó indoklás már régen nem érvényes – Moszkva nem gátolja a zsidók és más kisebbségek kivándorlását –, ám sokan akadnak Washingtonban, akik szerint Oroszországban a mai napig nem tartják teljes egészében tiszteletben az emberi jogokat.

A kiegészítés eltörlése a washingtoni szenátus szeptember 12-ei ülésén napirendre kerülhet, ám több honatya szorgalmazza, hogy a passzus érvénytelenítésével párhuzamosan fogadják el a Magnyitszkij-törvényt. Ez a jogszabály azokat az orosz illetékeseket sújtaná szankciókkal, akik felelősek voltak Szergej Magnyitszkij orosz ügyvéd 2009-es halálában (HVG, 2010. január 16.). A 37 éves elemző előzetes letartóztatásban halt meg: azután vették őrizetbe adócsalás vádjával, hogy egyik elemzésében azt írta, orosz kormányhivatalnokok több százmillió dollárnyi közpénzt sikkasztottak el. Magnyitszkijt állítólag többször megverték a börtönben, s az orvosok nem kezelték megfelelően: halála előtt pár órával sem voltak hajlandók alaposan megvizsgálni, s csak fájdalomcsillapítót adtak neki.

Míg a Pussy Riot nevű orosz női punkzenekar (HVG, 2012. július 14.) három tagjának augusztusi elítélése után az amerikai jogvédők ismét hangosabbá váltak, az USA cégei a korlátozások teljes eltörlése mellett kardoskodnak. Utóbbiak szerint, ha érvénytelenítik a hidegháború idején hozott kiegészítést, öt éven belül megduplázódhat a jelenleg évi 11 milliárd dolláros kétoldalú külkereskedelmi forgalom. Leginkább az Oroszországot egyik fő piacának tartó Caterpillar nehézgépgyártó lobbizik, de aktív a Boeing is, amely attól tart, hogy Moszkva inkább a páneurópai Airbustól vásárol utasszállító repülőgépeket. Az oroszok egyelőre nem készülnek az amerikaiak megbüntetésére, ám a türelem moszkvai források szerint legfeljebb az új – vagy Barack Obama győzelme esetén az újrázó – amerikai elnök jövő januári hivatalba lépése utáni első hetekig tart. Az is igaz, hogy az esetleges válaszintézkedéseket leginkább a kormányzati politikáért nem felelős cégek érzik meg, a washingtoni adminisztráció ugyanis keveset kockáztat: az USA külkereskedelméből csupán fél százalékot köt le az amerikai–orosz reláció.

NÉMETH ANDRÁS