Sikamlós ügyek

„A legutóbbi fejlemények is arról tanúskodnak, hogy a kormányon lévő rezsim hatalmát semmi sem korlátozza. Az elit mindent megvásárolhat: a voksokat munkahelyek felajánlásával, a szeretőket ötszáz euróért” – írta legutóbbi vezércikkében a montenegrói ellenzék oldalán álló, Monitor című podgoricai hetilap. Az újságot és az ellenzéket az háborította fel, hogy az április 7-ei elnökválasztásra készülő ország főügyészsége közölte, nem indít eljárást a kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPSZ) vezetőségi ülésén készített titkos felvételek kapcsán, mert úgy találta, semmiféle törvénysértés nem történt.

Pedig a szintén ellenzéki Dani című napilap által több cikkben részletezett tanácskozáson figyelemre méltó felszólalások hangzottak el. A résztvevők például az szorgalmazták, hogy a megüresedő állásokat a DPSZ-tagoknak, illetve a párthoz közeli embereknek adják, mert így szélesíteni lehet a támogatók körét. „Egy új munkahely négy voksot hozhat, ráadásul egyszerre veszünk el szavazatokat az ellenzéktől, és növeljük a mi táborunk létszámát” – magyarázta az egyik DPSZ-képviselő, Zoran Jelics, az állami munkaügyi hivatal egykori vezetője.

A DPSZ győzelmét hozó tavaly októberi parlamenti választás előtt készült felvételekkel annak ellenére nem voltak hajlandók foglalkozni a helyi hatóságok, hogy az ügy már eljutott Brüsszelig, illetve a berlini parlamentig. A párt tagjainak és szimpatizánsainak fenntartott állások jó részét ugyanis EU-s forrásokból hozták, illetve hozzák létre. Elemzők szerint a botrány lelassíthatja a 680 ezer lakosú volt jugoszláv tagköztársaság EU-integrációját.

Míg a rendszerszintű nepotizmusra utaló jelek kiszivárogtatásával az ellenzék egyelőre nem ért el eredményt, egy másik akcióval lemondásra kényszerítette a politikai elit oszlopos tagját, Miroszlav Ivanisevicset, a számvevőszék vezetőjét. A volt pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes óvatlanul kezdett ki az irodájában egy fiatal hölggyel, s nem vette észre, hogy a légyottjukról kompromittáló video- és hangfelvétel készült. Az pedig annak rendje és módja szerint felkerült az internetre, s Ivanisevics néhány napos gondolkodás után a távozás mellett döntött.

A választási előkészületekkel is elégedetlen az ellenzék, amelynek két évtized után most sikerült valóban közös jelöltet találnia Miodrag Lekics volt jugoszláv külügyminiszter személyében. Alkotmányellenesnek tartja például a hivatalban lévő, 59 éves Filip Vujanovics indulását, mert a montenegrói politikában két évtizede meghatározó szerepet játszó Milo Gyukanovics miniszterelnök közeli szövetségesének számító politikus harmadszor pályázik a posztra. Az ügy az alkotmánybíróság elé került, amely annak ellenére jóváhagyta Vujanovics jelölését, hogy az alaptörvény szerint egyvalaki legfeljebb kétszer töltheti be az államfői tisztet. A bírói testület szerint az első, 2003–2008 közötti mandátum nem számít, hiszen 2006-ig Montenegró tagja volt a szerb–montenegrói államszövetségnek, így nem volt önálló állam. Az indoklás megfogalmazóit az sem zavarta, hogy az alaptörvényben nincs semmiféle különbségtétel a kétfajta elnöki státus között, s hogy első ötéves hivatali idejének második felét Vujanovics már a független Montenegró élén töltötte.

A hatalom a szavazókkal is manipulál – állítja Lekics tábora. A törvény szerint csak azok voksolhatnak, akik már lecserélték a régi személyazonossági igazolványukat, és van biometrikus azonosítókat tartalmazó új okmányuk. „Természetesen a belügyminisztérium is a hatalmat szolgálja, s az ellenzéki szavazóként számon tartott polgárok nem kaptak új iratokat” – vádolta a hatalmat Milutin Gyukanovics (aki csak névrokona a kormányfőnek), a hivatalosan függetlenként induló Lekicset támogató ellenzéki szövetség, a Demokratikus Front képviselője. Hivatalos adatok szerint harmincezer választónak csak régi igazolványa van, így a szavazásra jogosultak több mint öt százaléka nem élhet választójogával.

Vujanovicsék is támadásba lendültek, s elsősorban azzal igyekeznek aláásni a 66 éves Lekics tekintélyét, hogy emlékeztetnek: néhány hónappal a 2006-os függetlenségi népszavazás előtt a politikus a Belgrád és Podgorica közötti unió fenntartását szorgalmazta. A másik vád, hogy míg Vujanovics a kormány „konstruktív bírálója” – az államfő az utóbbi években valójában még építő jellegű kritikákkal sem zavarta a miniszterelnök munkáját –, a technokrata kabinet létrehozását sürgető ellenzéki jelölt káoszba sodorná az adriai miniállamot. A közvélemény-kutatások szerint Vujanovicsnak jobbak a győzelmi esélyei, s mivel csak két jelölt indul, az első fordulóban győztest hirdethetnek.

Közben Gyukanovics miniszterelnök is beszállt a kampányba, és miután negyvenezer új munkahely megteremtését ígérte, megismételte, hogy kormánya folytatja a harcot a korrupció és a szervezett bűnözés ellen. Ennek részeként azt is bejelentette, hogy az illetékes minisztérium rövidesen közzéteszi a legnagyobb adótartozást felhalmozott személyek és vállalatok listáját. Többet nem nagyon ígérhetett, az előrejelzések szerint a tavalyi félszázalékos GDP-visszaesés után az idén csupán egy százalék körüli bővülés várható.

NÉMETH ANDRÁS