Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
„A barátság őszinteségre kötelez, mindent világosan és nyíltan kell megbeszélnünk” – figyelmeztette a július 4-ei függetlenség napi fogadáson Manuel Valls francia belügyminiszter a vendéglátóit, a párizsi amerikai nagykövetség diplomatáit. Azért dorgálta meg a szövetségeseit, mert kiderült, a terroristák után vizslató USA az EU-s vezetőket is igyekezett lehallgatni az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) PRISM nevű programjának keretében.
„Mindent tudni akarnak, az e-mailek, a telefonok, a közösségi oldalakra beírt üzenetek után is kémkednek, s az adatokat évekig tárolják” – írta másnap a Le Monde című párizsi lap. A legismertebb francia újság azonban már nem Barack Obama amerikai elnökről és a több hete folyamatosan bujkáló kiszivárogtatóról, Edward Snowdenről írt, hanem a DGSE nevű francia szolgálatról, amely magukat megnevezni nem kívánó államvédelmi források szerint évek óta törvényellenesen kutakodik a francia polgárok, illetve a külföldiek után.
Jóval nagyobb léptékben kémkedik a feltételezhető terroristák után London, amely az NSA-val közösen kezdett Tempora program keretében másfél éve szedi le az adatokat a Nagy-Britanniába belépő nemzetközi optikai kábelekről. A Government Communications Headquarters (GCHQ) nevű felderítő szervezet – amelynek jogelődje, a GCCS fejtette meg a második világháborúban a német Enigma rejtjelező gép kódjait – naponta 600 millió telefonbeszélgetést és megszámlálhatatlan e-mailt, illetve internetes bejegyzést regisztrál, illetve ellenőriz. Az országba kétszáz nemzetközi kábel lép be, s egy-egy vezetéken másodpercenként 10 gigabit információ fut keresztül. A hálózat kapacitása akkora, hogy naponta 192-szer lehetne rajta elküldeni a British Library nevű londoni könyvtárban őrzött könyvekben szereplő összes adatot. A GCHQ a kétszázból egyszerre 46 kábelről képes lemásolni az adatokat. A másolás nem feltétlenül jelent ellenőrzést: a programok kulcsszavakra keresnek, a titkosszolgálat csupán a gyanús üzeneteket ellenőrzi.
A Guardian című londoni napilap szerint a brit távközlési vállalatokat kötelezték az együttműködésre. Külön csoportokat hoztak létre náluk, hogy eltüntessék a titkosszolgálatokkal fennálló együttműködés jeleit. A GCHQ tevékenysége a legalitás határán mozog: másfél évtizedes törvényre hivatkozva folyik az adatgyűjtés, amely lehetővé teszi a külügyminiszternek a külföldi partnerekkel folytatott kommunikáció ellenőrzését. A közben végbement technológiaváltás miatt ugyanis a brit belföldi forgalom egy része is megfordul külföldön, így az – a törvényhozói akarattal ellentétben, viszont a törvény betűjét betartva – ellenőrizhetővé válik.
Németországban most zajlik a digitális tartalmak megcsapolásának új szintre emelése. A titkosszolgálat, a BND a következő öt évre százmillió eurót kért a technikai lehallgató részleg fejlesztésére, s 2018-ra képessé akar válni az internetforgalom hatékony ellenőrzésére. A BND eddig is ellenőrzött: a törvények lehetővé tették a külföldre irányuló forgalom megfigyelését, s ez elsősorban a frankfurti cégközpontban zajlott. A német törvények a távközlési forgalom egészének lemásolására és megőrzésére kötelezik a helyi szolgáltatókat.
A német reakció a franciánál kevésbé volt heves, az egykori NSZK ugyanis a hidegháború idején szabad kezet adott a fő ellenség, az NDK-ban jelen lévő Szovjetunió elleni amerikai kémháború folytatására. Az utóbbi években ráadásul valamennyi németországi terroristaper az NSA-tól kapott információkra épült. Az amerikaiak segítettek például megakadályozni, hogy a dzsihádista Fritz Gelowitz vezette Sauerland-csoport 2007-ben merényleteket hajtson végre németországi amerikai, illetve NATO-célpontok ellen. „Nem csináltunk ügyet az amerikaiak kémtevékenységéből, a német politikusok igyekeztek minél inkább a homokba dugni a fejüket” – idézte a Der Spiegel német hetilap Claus Arndtot, a Bundestag titkosszolgálati ügyekben illetékes bizottságának egykori tagját.
Az NSA és a nyugati szolgálatok együttműködésének tényét a valószínűleg még mindig a moszkvai Seremetyevo repülőtéren veszteglő Snowden is megerősítette. „Az NSA folyamatosan mutyizik a németekkel és a többi titkosszolgálattal. Figyelmeztetjük őket, ha valaki, akit el akarunk kapni, használja valamelyik európai repülőteret. Ők kiadják nekünk a kért személyt. Az őrizetbe vételhez szükséges információkhoz például úgy is eljuthatunk, hogy lehallgatjuk a gyanúsított barátnőjének a mobiltelefonját egy olyan országban, amelynek semmi köze az ügyhöz. Az érintett titkosszolgálatok nem kérdezik, hogyan jutottunk füleshez, és mi sem nagyon erőltetjük a párbeszédet. Így az érintettek megóvhatják magukat azoktól a politikai hullámoktól, amelyek az után támadnak, hogy kiderül, mennyire semmibe veszik a szolgálatok a magánélethez való jogot” – állította a Der Spiegelben most megjelent nyilatkozatában Snowden, az NSA egykori külsős munkatársa.
Még kevésbé türtőztetik magukat a titkosszolgálatok Európa keleti felében. Míg Nagy-Britanniában és Németországban legalább részleges parlamenti ellenőrzés alatt tevékenykednek, Oroszországban gyakorlatilag szabad kezet kapott a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), illetve a többi állambiztonsági szerv. A 140 millió lakosú országban ügyészi felhatalmazás kellene a lehallgatások megkezdéséhez, ám a szolgáltatóknak nincs joguk megnézni a titkosszolgálatoknak adott engedélyeket, így az ügynökségek azt hallgathatnak le, akit akarnak. Az Operatív Nyomozási Rendszer (SZORM) három egysége a telefonforgalmat, az internetforgalmazást és a médiumokban megjelent tartalmakat figyeli, s adja az adatokat a szolgáltatók megkerülésével a titkosszolgálatoknak. A még a szovjet idők végén, az 1980-as években telepített rendszer részeként a titkosszolgálatok közvetlenül rákapcsolódtak a telefonhálózatokra, s a SZORM-berendezések révén ellenőrizhetetlen mennyiségű és minőségű információhoz juthatnak. Az államrendőrség tevékenységét nyomon követő Andrej Szoldatov újságíró szerint a hatóságok a belső ellenzék ellen is felhasználják a SZORM rendszert.
Mivel az FSZB elődje, a KGB az egykori Szovjetunió valamennyi tagköztársaságában kiépítette a SZORM rendszert, az 1991-ben széthullott államszövetség romjain létrejött független államok is használják az általuk továbbfejlesztett szisztémát. Egyes országokban korlátozzák a jogköröket, míg máshol, például Ukrajnában az oroszországinál is nagyobb felhatalmazásuk van a titkosszolgálatoknak: az államvédelmi szervezetek megszakíthatják például a kommunikációt, ha véleményük szerint sérti az állam érdekeit.
NÉMETH ANDRÁS
