Szinte biztos, hogy a szeptember eleji ítélethirdetéskor az ügyész által kért súlyos büntetést méri ki a kelet-kínai Csinan város bírósága a korrupcióval, sikkasztással és hatalmi visszaéléssel vádolt volt csungcsingi párttitkárra, Po Hszi-lajra. Az előzményeket és a Kínai Kommunista Párt (KKP) működését ismerők szerint a 64 éves Po így is legfeljebb 20 éves börtönbüntetésre számíthat, a 25 tagú politikai bizottság eltévelyedett tagjait ugyanis egy állítólagos hatalmi alku részeként maximum ennyire ítélik. Az utóbbi másfél évtizedben a testület két tagja került rács mögé korrupció vádjával, Csen Hszi-tong pekingi expolgármester 1998-ban 16, Csen Liang-jü volt sanghaji párttitkár 2008-ban 18 évet kapott. És mindkettejük bukása egy politikai harc része volt.
A Mao Ce-tung özvegye, Csiang Csing vezette „négyek bandája” 1980-as tárgyalása óta nem kísérte ekkora figyelem politikus perét Kínában. Akkor az érdeklődők milliói a tévé képernyőjére tapadtak, most viszont a bíróság erre a célra létrehozott hivatalos mikroblogján követhették az eseményeket, és persze csemegézhettek az innen-onnan előkerült, nehezen ellenőrizhető információmorzsákból. A kínai vezetés tőle szokatlan nyíltságot vállalt az online „közvetítéssel” – bár a hatalomnak nem tetsző kommenteket rutinosan eltávolították –, amivel kettős célja volt. El akarta oszlatni azokat a vádakat, hogy korrupciós per folyik, és Po személyében kívánta megjeleníteni és megbüntetni azt a magas rangú pártkádert, aki az elit tagjaként élvezett hatalmával visszaélve a saját és rokonai zsebét degeszre tömte.
A hétfőn zárult tárgyalás alig öt napig tartott, és az újságíró végzettségű, politikusként a médiát kiválóan kezelő Po kihasználta a neki nyújtott pódiumot. Őrültnek titulálta ügyvéd feleségét, az ellene valló Ku Kaj-lajt, akit tavaly augusztusban ideiglenes halálbüntetésre – amit a gyakorlatban tényleges életfogytiglani börtönre szoktak változtatni – ítéltek, mert 2011 novemberében megmérgezte a család barátját és pénzügyi tanácsadóját, Neil Heywood brit üzletembert. A szintén a vád tanújaként fellépő volt csungcsingi rendőrfőnököt, Vang Li-csünt – aki tavaly februárban megjelent és kipakolt a botrányról a Szecsuán központjában, Csengtuban található amerikai konzulátuson, s ezzel elindította a lavinát – pedig hazugnak nevezte. Utalt arra is, hogy a felesége és Vang között viszony lehetett, ami némiképp bulvárossá színezte a politikai töltetű tárgyalást. Arról viszont állítása szerint fogalma sem volt, hogy a vele bizalmi viszonyban lévő – szintén őrizetbe vett –, dúsgazdag üzletember, Hszü Ming 3,2 millió dolláros villát vett nekik a francia Riviérán, és állta egyetlen fia luxusútjait. Abban is csak a gyengeségét ismerte el, hogy 2002-ben 5 millió jüan (1 jüan = 37 forint) kenőpénz a feleségénél landolt.
A kínaiak által széles körben tárgyalt, színesre sikeredett vallomásnál sokkal fontosabb volt, amiről Po nem beszélt, s ami a vádiratban sem volt benne – ezért sejtenek sokan alkut az egész jogi processzus mögött, amelyet azóta készítettek elő, hogy a politikus tavaly márciusban eltűnt a nyilvánosság elől. Po ugyanis vörös herceg, azaz a kommunista forradalom egyik vezetőjének leszármazottja. Apja, Po Ji-po a megszálló japánok és a polgárháború elvesztésével Tajvanra menekült nacionalisták elleni küzdelem veteránja volt, az őt félreállító Mao halála után pedig tagja annak a nyugati sajtó által „halhatatlanok” névre keresztelt nyolcas csoportnak, amely az 1980–1990-es években Teng Hsziao-ping vezetésével a háttérben afféle vének tanácsaként működött a kínai politikában. A káderlétrát végigjárva Po 2007-ben a politikai bizottság tagja és Csungcsing párttitkára lett. A délnyugat-kínai nagyváros igazi hatalmi ugródeszka, 32 millió lakosával a legnépesebb a négy, tartományi jogot élvező metropolis – rajta kívül Peking, Sanghaj és Tiencsin – közül.
A KKP hatalmi piramisának csúcsára, a politikai bizottság hétfős állandó bizottságába vágyását nem titkoló Po a névlegesen kommunista államban épített kapitalizmusban súlyosbodó egyenlőtlenségeket meglovagolva újmaoista propagandagépezetet épített fel (HVG, 2012. március 31.). Forradalmi dalokat énekeltetett, Mao-idézeteket küldetett a csungcsingiak mobiltelefonjára, populista kampányokat indított szociálislakás-építésre vagy a korrupció ellen – bár ez utóbbit a hírek szerint leginkább azok a helyi üzletemberek szenvedték meg, akik az útjában voltak, és Po a törvényekre s az emberi jogokra fittyet hányva számolt le velük.
A hazájára szégyent hozásért bocsánatot kérő politikussal valószínűleg példát statuálnak, ám Kínában sokan úgy vélik, Po még a terhére rótt 27 millió jüannal is csak kis hal a kommunista elitben, amelynek tagjai alaposan megszedték magukat a felülről irányított piacgazdaságban. A növekedés lassulása miatt a társadalom szétszakadása még nagyobb feszültséget kelthet, ezért is hirdette meg az ország vezetését a Teng által megszabott tízéves váltásnak megfelelően átvevő Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő a legfontosabb céljaként a párt sorainak megtisztítását a korrupciótól.
A szintén vörös herceg Hszi – akinek apja a kommunista gerillahadsereg egyik megszervezője volt, Mao alatti kegyvesztettségéből pedig Teng a politikai bizottságba emelte – a megújulás ígéretében maga is olyan populista szólamokat kezdett hangoztatni, amilyeneket korábban Po szájából lehetett hallani. A pártfőtitkár-államfő mind gyakrabban visszakanyarodik Maóhoz, és Pekingben már készülnek arra, hogy december végén megünnepeljék a Nagy Kormányos születésének 120. évfordulóját. A KKP központi bizottságának októberi plenáris ülésére való felkészülést pedig egy virtigli újmaoista memorandum szolgálja, ami hét, a kommunista Kínára leselkedő veszélyt sorolt fel, amelyektől óvni kell az országot: ilyen például a párt vezető szerepét nem ismerő nyugati típusú alkotmányos demokrácia és sajtószabadság, az emberi jogok „univerzális értelmezése” vagy a piaci neoliberalizmus.
NAGY GÁBOR
