Jutalomutazás

Ismét kampánypénzgyűjtő politikai kinevezett érkezik Budapestre amerikai nagykövetként. Colleen Bell azt a hollywoodi elitet képviseli, amely bőkezűen támogatta Barack Obama második elnökválasztási kampányát.

  • Nagy Gábor

Fejenként 250–500 dollárt fizetett az a mintegy ezer ember, aki a Los Angeles Holmby Hills negyedében található, 1926-ban épített villa kertjében tavaly február 15-én az újraválasztásáért kampányoló Barack Obama amerikai elnököt akarta látni, és a rövid koncertet adó Foo Fighters rockbandát hallgatni. A törvényileg engedélyezett maximumot, 35 800 dollárt csengették ki viszont azok nyolcvanan, akik a vacsorán is részt akartak venni, ők főleg hollywoodi hírességek voltak, köztük George Clooney és Jim Belushi. Ez a pénz is Obama kampánykasszáját gazdagította, a házigazdák pedig Bradley és Colleen Bell producerek voltak. A Fehér Ház a múlt héten jelentette be, hogy Obama a budapesti amerikai nagyköveti posztra Colleen Bellt jelölte, aki férjével együtt a tavalyi kampány hivatalos adatai alapján 500 ezer, a The New York Times napilap szerint viszont legalább 2 millió dollárt gyűjtött az elnök, illetve a demokraták számára. A 46 éves Bell (leánykori nevén Colleen Clark Bradley) 1991-ben ment hozzá gyerekkori szerelméhez, Bradley Phillip Bellhez, aki 1996-ban az ötletgazda szüleitől vette át az egyik legsikeresebb amerikai napközbeni szappanopera, a Magyarországon Gazdagok és szépek címen ismert The Bold and the Beautiful irányítását, amely az USA-ban a CBS tévécsatornán fut 1987 óta.

A jótékonysági és környezetvédelmi szervezetekben aktív, Obama által a washingtoni Kennedy kulturális központ kuratóriumába is delegált, négygyerekes Bell politikai kinevezettként kapja a nagyköveti tisztet. Budapesten Charles Thomas 1994-es távozása óta nem állt a képviselet élén karrierdiplomata, azóta Bell a negyedik – sorban pedig a harmadik – nő a poszton, ahol a nyáron távozott Eleni Tsakopoulos-Kounalakist váltja, aki szintén Kaliforniában volt Obama nagy pénzgyűjtője (HVG, 2009. október 17.). A 2012-es kampányban a leendő magyarországi nagykövet képviselte hollywoodi elit – amely hagyományosan demokrata érzelmű – mélyen a pénztárcájába nyúlt, hogy Obamát segítse.

Az Álomgyár sztárjainak és korifeusainak erőfeszítéseit Jeffrey Katzenberg, a DreamWorks Animation rajzfilmstúdió kiapadhatatlan energiájú első embere hangolta össze, akinek telefonhívására vagy baráti kérésére kevesen mondtak nemet. A producer maga tavaly 3,15 millió dollárt adott a demokraták pénzgyűjtő politikai akcióbizottságainak, harmincszor annyit, mint négy évvel korábban, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a washingtoni legfelső bíróság egy 2010-es döntésével átszakította a kampánypénzáradat előtt álló gátakat. Katzenberg közbenjárására további legalább 25 millió dollár került a demokraták kasszájába, amiért cserébe a hollywoodi mogul nem kért nagyköveti posztot, és a bennfenteseknek járó jutaloméjszakát sem a Fehér Ház Lincoln vendégszobájában – igaz, biztos jól jön neki, hogy az elnök bármikor fogadja a hívását, a kormány pedig segíti az amerikai filmipar kínai terjeszkedését.

Mások azonban benyújtották a számlát, amit a hallgatólagos etikett szerint körültekintően kell megtenni. A nagyköveti vagy kormányzati posztra áhítozóknak nem szabad közvetlenül az elnököt megkeresniük, a környezeténél illik puhatolózni, és nem árt több célországot is megjelölni; Bellt például korábban Belgiummal is hírbe hozták. Túl kell élni az átvilágítást is, így az egész valamiféle stratégiai játék a jelentkezőknek. Annak idején például az a hír járta, hogy a 2001–2003-ban magyarországi nagykövet Nancy Goodman Brinkernek sem Budapest volt az első választottja.

Az USA esetében évtizedek óta hagyomány, hogy a nagyköveti megbízások mintegy 30 százaléka az elnök támogatói köréhez kerül, egyfajta politikai hálaként. Az arány a békés európai és a kellemes karibi posztokon 80-85 százalékos – a karrierdiplomatákat tömörítő Amerikai Külügyi Szövetség adatai szerint Magyarországon 1960 óta 11 politikai és 5 szakmai kinevezett állt a követség élén –, Ázsiában is növekszik, de senki sem akar feszültséggócnak számító országba menni. Jellemző, hogy az USA legfontosabbnak tekintett képviseletét, a londonit általában politikai kinevezett vezeti, miközben Nagy-Britannia jelenlegi washingtoni nagykövete négy évtizedes diplomáciai karriert tudhat maga mögött. A nagykövetek az USA esetében formailag nem az országot, hanem az elnököt képviselik külföldön, és a bennfentesek megbízását általában azzal védelmezik, hogy nekik közvetlenebb lehet a viszonyuk a Fehér Ház urával, mint annak, aki a külügyminisztérium apparátusából érkezett. Az sem árt, ha a jelölt tehetős, mert értesülések szerint előfordul, hogy a kormányzati bérskála alapján évi 179 700 dolláros fizetést húzó misszióvezető a magánvagyonából egészíti ki a reprezentációs költséget.

Obama az első elnöki mandátuma idején még tartotta magát a „történelmi” arányokhoz, de a politikai pénzmozgásokat szemmel tartó Center for Public Integrity intézet összesítése szerint a januári második beiktatása óta Bell volt a 23. kampánypénzgyűjtő, akit nagyköveti posztra jelöltek, és 17 egyéb politikai kinevezett mellett eddig csak 33 karrierdiplomata akadt az új misszióvezetők között. Londonba például Matthew Barzon megy, aki a stockholmi képviselet éléről tért vissza, hogy Obama 2012-es kampányának pénzügyi irányítójaként kulcsszerepet játsszon abban, hogy 730 millió dollárt sikerült összegyűjteni.

Berlini nagykövet a Kaliforniában támogatást szervező John Emerson befektetési szakember lesz, Tokióban pedig Caroline Kennedy kapta a posztot, aki pénzt nem hozott ugyan, de 2008-ban – a rivális Hillary Clinton orra alá borsot törve – a demokraták körében befolyásos Kennedy-klán „áldását adta” Obamára. Az HBO kábeltévé-társaság vezérigazgató-helyettese, James Costas spanyolországi, Rufus Gifford veterán kampánypénzgyűjtő pedig dániai nagykövetként történelmet írhat: ők lehetnek a homoszexualitásukat nyíltan vállaló második és harmadik amerikai misszióvezető egy NATO-tagországban, de az elsők, akik kinevezését a szenátus jóvá is hagyja. A szintén meleg James Hormelt ugyanis a republikánus többségű felsőház ellenállását megkerülve 1999-ben Bill Clintonnak másfél évi huzavona után, a törvényhozási szünetre érvényes elnöki jogosultságával kellett megtennie luxemburgi nagykövetté.

NAGY GÁBOR

Hozzászólások