Olyan személyes navigációs szolgáltatás autósoknak és gyalogosoknak, ami segíti, hogy a közlekedésre fordított idő a lehető legrövidebb legyen; percenként frissülő információ a közszolgáltatásokról; tájékoztatás a mobiltelefon adatai alapján a balesethez kiérkező rendőröknek és mentősöknek. Ilyen és ehhez hasonló kívánságokat soroltak a városlakók New Yorkban, Londonban és Tokióban, valamint Pekingben és Sao Paulóban, azaz a fejlett és feljövőben lévő világ meghatározó megapoliszaiban. Ráadásul az okostelefonokra befutó ilyen szolgáltatásokra a többség nem a távoli jövőben, hanem már három év múlva számít – derült ki egy minapi tokiói innovációs fórumon, ahol az egyre okosabb mobileszközök és az egyre gyorsabb vezeték nélküli hálózatok evolúcióját, és segítségükkel az úgynevezett okosváros, valamint a hálózati társadalom koncepcióját kísérelték meg felvázolni.
A felmérést végző és a fórumot szervező svéd Ericsson cég helyszínválasztása nem véletlen, hiszen Ázsia, azon belül Tokió – valamint Hongkong, Szingapúr, illetve Sanghaj – a legjobb úton halad abba az irányba, amikor a városlakók életét az egyszerű szenzoroktól a villanyórákon át a bonyolult okos eszközökig mindent hálózatba kötő, a szolgáltatásokat felhőn keresztül nyújtó digitális infrastruktúra határozza meg. A tokiói kifőzdékben a bejáratnál már most is elég megnyomni a kívánt étel gombját egy automatán, a pincér rögtön hozza is a kért fogást, így a japánok számára korántsem távoli jövő, hogy étterembe indulva okostelefonon leadják a pontos rendelést, az asztalnál pedig az étel összetevőiről is részletes információt kapnak. A városlakók – éljenek Sao Paulóban, New Yorkban vagy Tokióban – mindennapi életük kényelmesebbé és szórakoztatóbbá tételét várják el a hálózatokra épülő digitális társadalomtól.
A felkészülést nem lehet elég korán kezdeni. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re az emberiség 70 százaléka városi környezetben él majd (a jelenlegi 50 százalékkal szemben), a technológia pedig addigra ma még nehezen megjósolható fejlődésen megy át. Az urbanizáció mellett szól, hogy az emberek a jelek szerint szeretnek egymás közelségében lenni, hiszen a Föld területének egy százalékán él a lakosság 30 százaléka – jegyezte meg a HVG-nek Ulf Ewaldsson, az Ericsson technológiáért felelős igazgatója, aki az 1990-es évek elején közreműködött a magyarországi GSM-hálózat kiépítésében. Ez viszont Tokióban is szemmel látható zsúfoltsággal jár, a metró- és vasútvonalak kereszteződésében lévő Sindzsuku közlekedési csomópontban például naponta 3 millióan fordulnak meg, és ez csak a második legnagyobb forgalmú pályaudvar a 13 milliós városban. A futurológusok szerint éppen a csúcstechnológia és a vezeték nélküli hálózatok kihasználása teszi majd élhetőbbé a jövő megapoliszait.
Az eszközök megvannak, a digitális élet kommunikációs központja a ma már a hangtovábbítást pusztán melléktevékenységként végző, állandóan munkára fogott miniszámítógépként működő okostelefon lesz. Valahogy úgy, ahogyan a Star Trekben és más tudományos-fantasztikus filmekben megálmodták. A mobiltelefon-előfizetések száma 2019-re 9,3 milliárd lesz, meghaladva a Föld lakosainak számát, és ebből 5,6 milliárdot okostelefonra kötnek majd. A növekedés motorja Ázsia – azon belül is Kína –, ám jelentős fejlődés előtt áll Afrika is, ahol a széles sávú mobilnet terjedése áthidal egy kommunikációs fejlődési szakadékot. A világ népességének több mint 90 százaléka 2019-ben már a harmadik generációs (3G-s) hálózat által lefedett térségben él, 65 százalékuk a jóval gyorsabb 4G/LTE-re is kapcsolódhat, és a mobilnet-előfizetések száma elérheti a 8 milliárdot.
A tempót az adattovábbítás diktálja. A mobilhálózatokon zajló adatforgalom 2019-re elérheti a havi 10 exabájtot (az exa a 10 a 18. hatványon), ami a jelenlegi tízszerese, és ez csak az okostelefonoké, az egyéb mobileszközök ehhez legalább 8 exabájtot tesznek hozzá. A növekedés zöme a városokban zajlik, amelyek okossá tétele a mobiltávközlési infrastruktúra nagy ütemű fejlesztését igényli. Míg az okostelefonok – és általában az okos mobileszközök – forradalmát elindító iPhone 2007-es bemutatkozásakor a mobilhálózatok nem voltak felkészülve az adatáramlás robbanására, és szűk keresztmetszetek alakultak ki, manapság 18 havonta megduplázódik a hálózatok kapacitása. Az utóbbi exponenciális növekedése viszont hiányhoz vezethet: a mobiltávközlés kiszolgálására alkalmas frekvenciatartomány rövidesen ritkább kincs lehet, mint a kőolaj.
A jövőben és az okosvárosok kialakulásában ugyanakkor csak a fejlődés biztos, annak üteme nehezen megjósolható, és eddig jobbára alábecsülték a tempót. Alig öt éve volt – emlékeztetett Douglas Gilstrap, az Ericsson stratégiáért felelős vezérigazgató-helyettese –, hogy a mobilhálózatokon a hangtovábbítás szerepelt domináns tényezőként, és mára a súlya 10 százalékra zuhant. Ugyancsak öt éve a 4G-s szolgáltatás még nem létezett, most viszont szédítő ütemben terjed, és az élen járó Dél-Koreában már meghaladta a lakosság számának a felét az előfizetések mennyisége, s az ázsiai országban élők 43 százaléka naponta néz a mobilhálózat közvetítésével videót az okostelefonján, mialatt az utcán sétál vagy buszra, metróra vár. A technológiai lehetőség tehát adott, ám a legnehezebben az ember alkalmazkodik a változásokhoz, és szociológusok tartanak attól, hogy az okosvárosok nem feltétlenül teszik boldogabbá is az emberiséget.
NAGY GÁBOR / TOKIÓ
