Drágábban, veszélyesebben, pazarlóbban

Fényűző stadionok és szállodák, új szagú vonatok a repülőtér és az olimpiai helyszínek között, valamint felfegyverkezett rendőrök minden mennyiségben – ezekkel a kulcsszavakkal lehet a legjobban leírni a XXII. téli olimpiára készülő Szocsit, illetve a fekete-tengeri üdülővárostól 25 kilométerre lévő, s a versenyeknek valójában otthont adó Adlert. A rendezési jog elnyerése óta eltelt hét évben gyökeres átalakuláson esett át a sztálini korszakban elkezdett, majd a második világháború kitörése után félbemaradt fejlesztések romjain évtizedekig vegetáló, 400 ezer lakosú város. A stadionok mellett új lakónegyedek, csatornák, utak, iskolák és óvodák épültek, a „sztálinbarokk” stílusú épületeket – köztük a moszkvai felhőkarcolók megálmodója, Alekszej Duskin által tervezett vasútállomást – pedig felújították. A virágok és fák jó részét újratelepítették, a belváros több utcáját sétálóövezetté alakították át, és sorra nyíltak a leginkább a közel háromezer sportoló és kétszázezer vendég pénztárcáját megcélzó bevásárlóközpontok.

Zászlófelvonás az olimpiai faluban. Fő a biztonság

AFP

 A látványos fejlesztések ellenére Szocsi lakói vegyes érzelmekkel viseltetnek az olimpia iránt. „Az rendben van, hogy végre nincsenek dugók, de a versenyek idejére a város le lesz zárva, és alig lesz munkánk” – mesélte az egyik taxis. Mások – például a felkészüléssel kapcsolatos visszásságokkal foglalkozó ismert blogger, Alekszandr Valov (lásd Különvélemény című írásunkat) – attól tartanak, hogy az olimpiai és paralimpiai láng eloltása után elapad a bőséges központi forrás, és nem lesz pénz az infrastruktúra és az épületek karbantartására.

Az is növeli az elégedetlenek számát, hogy az építkezések valóban látványosak voltak ugyan, ám mégis kevesen hiszik el, hogy az ötkarikás játékokra és a környékbeli infrastruktúra fejlesztésére elköltött 51 milliárd dollár jó része nem került a korrupt csinovnyikok és a sikkasztó építők zsebébe. Bár Vlagyimir Putyin államfő – aki másfél évtizede tartó országlása megkoronázásának tartja és szívügyének tekinti az olimpiát – többször is hangsúlyozta, hogy a pletykák ellenére egyszer sem sikerült bebizonyítani az állítólagos vesztegetéseket és lopásokat, az orosz ellenzék és néhány „kiugrott” építő másképpen látja. A Szocsiban született Borisz Nyemcov, Oroszország egykori miniszterelnök-helyettese, egyik mai ellenzéki vezetője leginkább az Adlert a hegyi olimpiai központtal összekötő 50 kilométeres vonatpályával nincs kibékülve, mert szerinte a 8,7 milliárd dollárt felemésztő beruházás megvalósítása során hatalmas pénzek landoltak az építőknél. Utóbbiak a Putyin barátjának számító Vlagyimir Jakunyin irányította orosz államvasutak vezetéséhez közeli cégek közül kerültek ki, és nyilvános pályáztatás nélkül nyerték el a megrendelést. A Rotenberg testvérek – Arkagyij és Borisz –, akik jó ideje együtt dzsúdóztak Putyinnal, és milliárdosokká lettek a Putyin-érában, 21 olimpiai megrendelést kaptak, ami hétmilliárd dollárnyi bevételt hozott nekik.

Valerij Morozov építkezési nagyvállalkozó ugyancsak kapott megrendelést, de az elnöki adminisztráció egyik tagja, Vlagyimir Lescsevszkij állítólag azt követelte, hogy az állami pénz 12 százalékát adja át neki. Az üzletember egy ideig fizetett, majd elunta a dolgot, és bejelentette a vesztegetési ügyet a rendőrségen. Arra is hajlandó volt, hogy lépre csalja Lescsevszkijt, ám miután egy étteremben átadta az újabb csúszópénzt, a hivatalnokot az épület előtt várakozó rendőrök futni hagyták. Morozov ezek után Angliába ment, és megüzenték neki, jobban teszi, ha nem is tér haza.

Az 51 milliárd dollár (40 milliárd euró), a következőkre lenne elég: 5600 kilométer magyarországi autópálya vagy öt paksi reaktorblokk megépítése. Felhúzhatnának belőle 2950 darab felcsúti stadiont, vagy 800 darab FTC-stadiont is. De kijönne belőle 34 darab Burdzs Kalifa (ez a világ legmagasabb építménye) vagy 500 darab közepes méretű utasszállító repülőgép is.

 Az állítólagos korrupció mellett a pazarlás is sok pénzt vitt el. Szakemberek szerint az építkezéseket alapos előzetes vizsgálatok nélkül kezdték meg, emiatt több helyen földcsuszamlás következett be, volt, ahol többször is összeomlottak a folyóparton épített gátak. Amikor pedig nem készült el időben a hegyi síközpontba vezető út, helikopterekkel szállították fel a magasba a síliftek pilléreihez az építőanyagot.

Az olimpiához illő ünnepi hangulatot a folyamatos terrorfenyegetés is rontja. Miután a fekete-tengeri térséggel szomszédos Észak-Kaukázusban iszlamista kalifátust létrehozni akaró szélsőségesek az utóbbi hetekben több terrortámadást hajtottak végre Dél-Oroszországban, és az olimpia szervezőit is megfenyegették, Szocsiban és Adlerben negyvenezer rendőr teljesít szolgálatot. Bár a hatóságok igyekeznek nem túl feltűnően ellenőrizni, az szemet szúr, hogy a fémkerítéssel körbevett vasútállomásokra csak a repülőtérihez hasonló átvizsgálás után lehet bejutni, s a szállodák és közintézmények közelében szinte mindig lehet rendőrt látni. Orosz források szerint a hegyvidéki területeken a hadsereg egységei járőröznek, s még légvédelmi ütegeket is vittek a csúcsok közelébe az esetleges légitámadás ellen.

Míg Szocsiban viszonylag mérsékelt a rendőri jelenlét, az olimpiai park és a helyi sportközpont környékén néha több az egyenruhás, mint a civil. A vasútvonalat is védik: a pálya kerítések között fut, a kocsikban és a sínek mellett kamerák figyelnek mindent. A térségbe az év eleje óta csak a helyiek hajthatnak be, a hatóságok több körben szűrik a járműforgalmat, és a buszokon utazókat is igazoltatják. Ennek ellenére érezhető a nyugtalanság, bár sokan úgy vélik, ha a terroristák lecsapnak, akkor olyan távolabbi helyet választanak, ahol a hatóságok kevésbé figyelnek. Ugyan az olimpiáknak hivatalosan nem lehetne közük a politikához, az orosz nagyhatalmi törekvéseket újraélesztő Putyinnal nem szimpatizáló külföldi politikusok közül többen – például Joachim Gauck német államfő vagy David Cameron brit miniszterelnök – bejelentették, nem látogatnak el Szocsiba. Ennek köze van ahhoz, hogy az orosz parlament tavaly nyáron elfogadta azt a törvény, amely büntethetővé teszi a homoszexualitást a kiskorúak körében „reklámozó” viselkedést. Míg Moszkva szerint a szabály nem korlátozza az emberi jogokat, több külföldi politikus és sportoló az olimpia bojkottját sürgette, mivel úgy vélte, a törvény jogalapot ad arra, hogy minden meleget zaklassanak az orosz hatóságok. A Kreml és Szocsi politikáját jól jellemzi, hogy amikor újságírók a homoszexuálisokkal kapcsolatos kérdéseket tettek fel Anatolij Pahomovnak, Szocsi polgármesterének, a városvezető közölte: a városban nincsenek ilyen emberek, a Kaukázusban sohasem volt szokás melegnek lenni.

A bojkott végül elmaradt, amihez jelentős részben az is hozzájárult, hogy a melegjogokért általában aktívan kiálló nemzetközi szponzorok nem foglaltak állást az ügyben, Jean-Claude Killy, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság koordinációs bizottságának francia elnöke – egykori háromszoros olimpiai bajnok alpesi síző – pedig úgy nyilatkozott, hogy az orosz törvény nem sérti az olimpiai charta diszkriminációellenes paragrafusát.

NÉMETH ANDRÁS / SZOCSI