Önátfestők

„A korábbi kormányok által elkövetett hibák kijavítása az új kabinet fő feladata, s ezért az első időkben nem lesz túl népszerű” – hűtötte le az esetleges túlzott várakozásokat már az előrehozott szerbiai parlamenti választás napján Tomiszlav Nikolics államfő, a nacionalista Szerb Haladó Párt (SZNSZ) egyik alapítója. Nem a levegőbe beszélt, az új kormány élére minden bizonnyal szövetségese, az SZNSZ elnöki székében ülő Alekszandar Vucsics kerül, miután a vasárnapi megméretésen pártja a voksok 49 százalékának megszerzésével abszolút többséghez jutott a 250 fős szkupstinában.

Ivan Dacsics kampányplakátja Belgrádban.

AFP

 A hágai Nemzetközi Bíróság előtt álló Vojiszlav Seselj nevével fémjelzett, szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Pártból (SZRSZ) kivált politikusok által 2008-ban létrehozott SZNSZ eddig is a legerősebb párt volt Szerbiában, ám a 2012-es választás után csak a Szerbiai Szocialista Párttal (SZPSZ) összefogva tudta szavatolni a parlamenti többséget. A kormányfői posztot ugyan a most lapátra tett és valószínűleg ellenzékbe szorított szocialista Ivica Dacsics kapta, de a valódi hatalom elemzők szerint az utóbbi két évben is inkább Vucsics kezében volt. A választók pedig a jelek szerint Dacsicsnak rótták fel a hibákat – az életszínvonal stagnálását, a szociális feszültség növekedését –, és Vucsicsot jutalmazták a sikerekért: egyebek mellett a korrupció elleni harc megindításáért és az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdéséért.

A leglátványosabb eredmény eléréséért az SZNSZ-nek át kellett lépnie a saját árnyékán. Míg egy deklaráltan EU-párti kormány valószínűleg belebukott volna a Szerbiából 2008-ban kivált Koszovóhoz fűződő kapcsolatok rendezésébe, Vucsicséknak tavaly népszerűségük megrendülése nélkül sikerült megkötniük azt a megállapodást, amelyben Belgrád kötelezte magát, hogy felhagy a szeparatista észak-koszovói pártok és önkormányzati képződmények támogatásával. Az SZNSZ legalábbis most kétszer annyi voksot kapott, mint 2012-ben.

Már Nikolics baljós nyilatkozata előtt is egyértelmű volt, hogy Szerbiában komoly megszorító intézkedéseket kell hozni a gazdaság stabilizálása érdekében. A költségvetési deficit ugyanis az idén a GDP 6 százaléka körül alakul majd, az államadósság a GDP 70 százalékánál jár, míg a munkanélküliség – a tavalyi 4 százalékpontos csökkenés ellenére is – 20 százalék fölött maradt, s a fiatalok közül minden második hiába keres munkát. A korábbi kormány pénzügyminisztere, a megbízatást valószínűleg újra elnyerő, az SZNSZ által támogatott, pártonkívüli Lazar Krsztics szerint két év alatt százezerrel kellene csökkenteni a közalkalmazottak számát. Jelenleg a 7,3 millió lakosú Szerbiában közel 800 ezer ember – a munkaképes lakosság több mint ötöde – az államtól kapja a fizetését.

Belgrádra az IMF is nyomást gyakorol, s – miután március közepéig a szerb fővárosban tárgyalt a Valutaalap küldöttsége – Szerbia arra számít, hogy az év második felében újabb megállapodás születik egy készenléti hitelről. Korábban már kötöttek ilyen egyezséget, ám azt az IMF felmondta, miután Szerbia nem teljesítette vállalásait. Belgrádi értesülések szerint az IMF a nyugdíjak és a közalkalmazotti jövedelmek tartós befagyasztását kéri majd, s Belgrád – legalábbis a 30 éves expénzügyminiszter nyilatkozatai szerint – készen áll a feltételek teljesítésére. Szerbiai források szerint az új parlament már a nyár közepén elfogadja az előző kormány idején átmenetileg fiókba került új adó-, munka- és nyugdíjtörvényt.

 Míg az SZNSZ-kormánynak több fronton kell harcolnia – a megszorítások mellett egyebek közt fel kell gyorsítania a jogrendszer EU-kompatibilitásának megteremtését is –, sok korábbi vetélytárs kiesett a politikai küzdelemből. A vesztesek között van az egykori kormányzó Demokrata Párt (DSZ), illetve a pártból kivált Borisz Tadics nevével fémjelzett Új Demokrata Párt (NDSZ). A DSZ-nek 5,9, az NDSZ-nek 5,7 százalék jutott, és náluk is rosszabbul szerepelt a Vojiszlav Kostunica egykori jugoszláv államfő, majd szerb miniszterelnök vezette Szerb Demokrata Párt, amely nem ugrotta át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Hasonló sorsra jutott az egyetlen szerbiai liberális párt (LDP), amelyet a választók 3 százaléka támogatott.

Az SZNSZ még nem nyilatkozott, hogy mi a szándéka a választási eredmény ismeretében feleslegessé vált SZPSZ-szel, amely 14 százalékával a második helyen végzett, megismételve két évvel korábbi teljesítményét. Dacsics mindenesetre bejelentette, kész a koalíció megújítására. Vasárnapi nyilatkozatában végig úgy beszélt, mintha még létezne a koalíció, ám végül beismerte, a döntés kizárólag az SZNSZ kezében van. Dacsics egyébként már Szlobodan Milosevics szerb, majd jugoszláv államfő országlása idején is Vucsics szövetségese volt: míg ő Milosevics bizalmasának számított, az akkor még SZRSZ-színekben politizáló radikális vezető tájékoztatási miniszterként az ellenzéki médiumok betiltásán munkálkodott.

Meg nem erősített hírek szerint az SZNSZ arra készül, hogy legalább egy pártot beemeljen az ellenzékből a kormányba – erősítendő a megszorító intézkedések elfogadottságát –, ám még nem döntött arról, melyik tömörülés legyen a kedvezményezett. Meg nem erősített források szerint Vucsicsék – akik május elejére szeretnék megalakítani az új kabinetet – elsősorban az NDSZ bevonását fontolgatják. A Vajdasági Magyar Szövetség, amely 2,2 százalékos eredményével egyedüli magyar pártként jutott be a törvényhozásba, kész koalícióra lépni az SZNSZ-szel.

NÉMETH ANDRÁS