A kik féltenék a demokrácia intézményét, elég, ha reménysugárért India felé fordulnak. Számszerűen a világ legnagyobb demokráciájában a hatalomgyakorlás kihívásai ellenére a parlamenti választások tisztaságát és hatékonyságát senki sem kérdőjelezi meg. Aligha van nehezebb szervezési feladat manapság, mint amit az indiai választási bizottság április 6. és május 12. között levezényel.
Hősies erőfeszítéssel próbálják garantálni a hatalmas országban a fő állampolgári alapjog gyakorlását. Mivel már egy buszjegy megvásárlása is komoly költség az itteni nincstelenek tömegeinek – vagy közlekedési eszközök híján gyalogolni kénytelenek –, a testület döntése szerint a 814 millió választópolgár egyike sem tehet meg két kilométernél nagyobb távolságot azért, hogy voksát leadhassa. Így az is megtörténhet – mint például 2009-ben –, hogy egyes választási helyeken csak 2-3 jogosult szavaz. Sőt öt éve Gudzsarát államban egyetlen templomi szolgának külön szavazókört állítottak fel.
A rendszert az ország 1947-es függetlenné válása óta folyamatosan finomítják. Bár az általános választójog már akkor is minden 18. életévét betöltött indiai állampolgárt megilletett, eleinte rengeteg volt a visszaélés. A javarészt analfabéta vidéki tömegek tintába mártott hüvelykujjal szavaztak, akár többször is, ezért később lemoshatatlan festéket használtak. Az idén a közel egymillió választóhely mindegyikén, a himalájai fennsíkoktól az apró, törzsek lakta indiai-óceáni szigetekig a csalás lehetőségét kizárónak mondott elektromos szavazógép működik majd. Mivel egészen a legutóbbi időkig gyakori volt, hogy fegyveres csoportok foglalták el a szavazókört, és meghamisították az eredményt, a választásokat több fázisban szervezik, hogy a sokmilliós biztonsági erőket megfelelően át tudják csoportosítani. Mindennek egyik oka az indiai sokszínűség, mert olyan nincs, hogy „indiai”, ezért minden kasztot, vallási csoportot figyelembe kell venni. Még azt is tiszteletben tartják, ha valaki a jelöltek egyikével sem ért egyet: idén először lehet elutasító voksot leadni a „NOTA” (None of the Above – a fentiek közül egyik sem) gomb megnyomásával.
Az utóbbi évtizedekben a választások két nagyobb koalíció, a jobboldali hindu Bharatíja Dzsanata Párt (BJP) és a 128 éves, a Nehru–Gandhi klán uralta Kongresszus Párt vezetésével alakult csoportok között zajlanak az alsóház, a Lok Szabha 543 helyéért. A szövetségi állam a westminsteri rendszert követi: a brit Lordok Házához hasonlítható felsőházat, a Radzsa Szabhát a föderális köztársaság tagállamainak törvényhozó gyűlései választják meg.
A hatalomátadás szinte kivétel nélkül békés és méltóságteljes, ez is messze kiemeli Indiát a szomszédos országok köréből. A köztársasági elnök a legtöbb képviselőt az alsóházba juttató párt vagy koalíció vezetőjét kéri fel a kormányalakításra, ami – választási küszöb híján – a vallási vagy területi megoszlások mentén alakult kisebb pártokkal teli rendszerben nem egyszerű feladat. Így kaphatnak kis pártok a szerepüknél jóval nagyobb súlyt, és akadályozható meg egyetlen politikai erő túlzott térnyerése. Ennek is köszönhető, hogy szinte minden alkalommal borítékolható a legalább 60 százalékos részvételi arány, de a különösen kiélezett harcnak köszönhetően idén akár a 70 százalékot is elérheti.
A nagy választói aktivitásban szerepe van a politika cirkuszi jellegének, a színes és hangos kampánynak is. A kampánygyűlések is inkább hasonlítanak az úgynevezett dzsili-milihez, azaz vásári forgataghoz. A BBC külön tudósítást szentelt az itt félistenként tisztelt bollywoodi filmsztárok hasonmásainak, akik ilyenkor valósággal kaszálnak: gyűlésről gyűlésre járva „legitimálják” jelenlétükkel a kérdéses jelöltet, egyetlen fellépésért akár egy munkás havi fizetését is felmarkolva. Gyakori a választási ajándékok osztogatása is, amit el is várnak. Ennek fokára jellemző, hogy 2004-ben az egyik politikus ingyenes száriosztása katasztrófába torkollott, amikor a többezres tömeg 21 asszonyt taposott halálra.
Az indiai utcák hetek óta tele vannak a pártok zászlóival és jelképeivel. Az egyik kihalófélben lévő foglalkozás, a kézzel festett bolti táblák készítőinek egyik képviselője a HVG tudósítójának elmondta: iskoláskorú gyerekeit is be kellett vetnie az utóbbi hetekben a politikai hirdetések iránti hatalmas kereslet miatt. A kampányidőszak nem a csendességéről vagy a tisztaságáról nevezetes. A brit The Guardian napilap összesítése szerint a jelenlegi indiai képviselőjelöltek ötöde ellen folyik büntetőeljárás, ezek zöme korrupciós ügy, de a nemi erőszak vádja is ijesztő számban merült fel. Az indiai utca embere legyint erre: tudja, hogy a feljelentés az egyik biztos módja az ellenfél lejáratásának.
A választások utáni India fő kérdése az lesz, hogy a több száz millió, szegénységi küszöb alatt tengődő indiai választópolgár is részesülhet-e a gazdasági fejlődés nyújtotta előnyökből. Ebben nem segít, hogy a hindu vallásban az emberek nem egyenlők, és ez beletörődésre inti a helyieket. „Mit tegyek? Elmegyek szavazni” – mutatja fel hüvelykujját Rám Praszád újdelhi teaárus. „A többi már nem az én dolgom” – teszi hozzá.
SZÁSZ BALÁZS / ÚJDELHI
