Zsebre mennek

Túllőtt a célon Geert Wilders, a szélsőjobboldali holland Szabadság Párt (PVV) vezére. Hágában rendezett választási nagygyűlésén megkérdezte hallgatóságát, több vagy kevesebb marokkói bevándorlót akarnak-e látni városukban, s amikor a tömeg a „kevesebbet” szót kezdte skandálni, közölte: el fogja intézni, hogy az történjen, amit a választói akarnak. A nyíltan rasszista kijelentés azonban csak a helyszínen volt népszerű, a nagygyűlés utáni napokban lemondott tisztségéről Laurence Stassen, a PVV európai parlamenti (EP) frakciójának vezetője, s távozott több országos szintű, illetve helyi politikus is. A közvélemény-kutatások szerint a 26 hollandiai EP-képviselőt Strasbourgba küldő választók is megrettentek: a korábban elfoglalt első helyről a PVV a második-harmadik helyre esett vissza. Bár az egy hónappal ezelőtti fiaskó után a PVV ismét növelte népszerűségét, már nem biztos, hogy Wilders pártja végez az élen.

A marokkói bevándorlók ügye azért is fontos, mert ismét kiderült, hogy a 15 milliós ország EU-tagságát elutasító, PVV-t támogató holland választók jó része nem rasszista. Legfeljebb azért voksolnának Wildersre, mert ők is úgy gondolják, hogy az unió nem működik elég hatékonyan, s ezzel fékezi Hollandia fejlődését. „Saját magunk uraivá kell válnunk, saját pénzre, határokra és jövőre van szükségünk. Milliárdokat spórolhatunk, ha megszabadulunk az EU-s kötelezettségektől, s nem nekünk kell fizetnünk egyebek mellett Románia és Bulgária szociális kiadásait” – érvel Wilders.

Sok választó Wilders azon érvére is vevő, amely szerint a holland gazdaság tíz százalékkal lenne nagyobb egy évtized múlva, ha holnap kilépne az EU-ból, mint ha maradna, s közben minden háztartás tízezer eurónak megfelelő guldennel – a visszahozandó egykori saját pénzzel – lenne gazdagabb. A PVV a tanulmány megírásával a brit Capital Economics kutatóintézetet bízta meg, amely 2012-ben 250 ezer fontos közgazdasági díjat nyert el az euró fájdalommentes kivezetéséről szóló elemzéséért. Az intézet úgy véli, ha Hollandia a norvéghoz, illetve a svájcihoz hasonló szabadkereskedelmi megállapodást kötne Brüsszellel, húsz év alatt 240 milliárd eurónak megfelelő összeg maradna a nemzeti költségvetésben, mert az országnak nem kellene költenie a közös európai programokra, s jelentősen csökkennének a bevándorlókra fordított kiadások is.

A 2012-es választáson diadalt aratott koalíciós pártok – a Mark Rutte kormányfő vezette jobbközép Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért, illetve a baloldali Munkáspárt – kettős politikával, elutasítással, illetve a kritikák kisajátításával igyekeznek visszaszorítani a két évvel ezelőtt elszenvedett súlyos vereség után talpra álló PVV-t. Jeroen Dijsselbloem pénzügyminiszter – az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának elnöke – arra emlékeztette honfitársait, hogy Hollandia az európai gazdaság egyik motorja, s ha kilépne az EU-ból, az ország rengeteget veszítene a kereskedelmi kedvezmények megszűnése miatt. Rutte viszont maga is belépett a bírálók sorába, s miközben kiállt az EU-tagság mellett, többször hangsúlyozta: szerényebb, józanabb és hatékonyabb EU-t akar. A kormányfő tavaly nyáron 54 pontos listán sorolta fel, mely jogköröket szeretné nemzeti hatáskörben tartani.

Nem elégedett az alapvetően ugyancsak EU-párti, ellenzéki Szocialista Párt sem, amely szerint nem jó irányba halad az EU, mert egyre több, szuperállamra emlékeztető jelet kezd viselni. Igaz, a baloldali tömörülés két évtizeddel ezelőtt is hasonló szavakkal bírálta az EU-t, amely az akkori pártvezetők szerint európai szuperállam hatalomtól megfosztott tartományává akarta tenni Hollandiát.

A közvélemény-kutatások szerint az országban továbbra is relatív többségben vannak az EU-pártiak – áprilisi felmérés szerint 45 százalék az unió mellett, 37 százalék ellene van –, a kormányban pedig csak a bent maradás mellett kiálló erők vesznek részt. Egy évtizeddel ezelőtt hasonló erőviszonyok között súlyos kudarc érte a kormányzati politikát. A kabinet támogatta ugyanis az EU-s alkotmány ratifikálását, de a 2005-ben rendezett népszavazáson részt vevők 61 százaléka nemet mondott rá. A holland – és a pár nappal korábbi francia – elutasítás halálra is ítélte az összeurópai alaptörvényt, amelynek helyébe 2009-ben a kompromisszumként még megmenthető fontos elemeket tartalmazó lisszaboni szerződés lépett.

A Franciaországban, illetve Hollandiában május végén születő eredmény ezúttal is fontos lesz Európa számára: a francia Nemzeti Front (FN) – élén Marine Le Pennel – és Wilders pártja összefogott, hogy a szélsőjobbot képviselő radikálisok uniós közpénzből finanszírozott frakciót hozhassanak létre az EP-ben, s ha mindketten jól szerepelnek, összejöhet a szükséges képviselői létszám. Amennyiben az előrejelzéseknek megfelelően hét országból összesen 38 euroszkeptikus politikus jut be az EP-be, akkor a csoport több mint kétmillió eurós támogatást kap.

A formálódó szélsőjobboldali szövetség váratlan külső eszmetársra talált az Oroszországot kormányzó Egységes Oroszország (JeR) pártban. Tavaly decemberben a JeR nevében Viktor Zubarjev parlamenti képviselő vett részt a pártcsoporthoz tartozó olasz Északi Liga által rendezett torinói konferencián. A díszvendégként felszólaló orosz politikus megerősítette, hogy sok kérdésben hasonló álláspontot foglal el Moszkva, illetve a szerinte „nemzetben, családban és vallásban gondolkodó” hét európai párt.

A választói akarat mellett a belvillongások is megakadályozhatják a frakcióalakítást: több elemző szerint aligha lehet tartós a nacionalista szervezetek nemzetközi koalíciója. A belső harcok már elkezdődtek: Marine Le Pen gyávának nevezte Nigel Farage brit euroszkeptikus vezért, aki állítólag azért nem volt hajlandó közösen kampányolni az FN-nel, mert az a múltban – Jean-Marie Le Pen pártelnöksége idején – antiszemita nézeteket vallott. Az FN–PVV-duó mindenesetre nem áll szóba az Európa-szerte szalonképtelennek számító brit Nemzeti Párttal, sem a rasszistának tartott magyar Jobbikkal, illetve a görög Arany Hajnallal, így ezek nem is lesznek tagjai az esetleges euroszkeptikus EP-frakciónak.

NÉMETH ANDRÁS