Még veterán izraeli közvélemény-kutatók sem emlékeznek arra, hogy Benjamin Netanjahu kormányfő önironizáló humorral kampányolt volna. Márpedig a jövő kedden tartandó parlamenti választásra készült tévés hirdetésben egy fiatal pár estére bébiszittert fogad, aki meglepetésükre maga a miniszterelnök. Bibiszitter – mondja a pattogatott kukoricát a tévé előtt majszoló Netanjahu, a saját becenevét használva a szójátékra. Ki más garantálhatná leginkább a gyerekek és egész Izrael biztonságát, ha nem a kormányfő – szól az üzenet. Talán inkább Hercog? – kérdezi legfőbb ellenzéki riválisára utalva a szülőktől, akik határozott nemmel felelnek.
Úgy tűnik, Golda Meir alapító-miniszterelnök óta a leghosszabb ideje hivatalban lévő, Likud párti Netanjahu mindent megtesz, hogy elnyerje negyedik kormányfői megbízatását. Szüksége is lehet az elszántságára, hiszen a választás Izrael egyik legszorosabb eredményét hozhatja: a felmérések szerint ugyanis az általa vezetett Likud jobboldali párttömörülés és az új, liberális Cionista Szövetség is a voksok 20-20 százalékát kaphatja. Az utóbbi nem más, mint a Munkapárt és a palesztinokkal békekötést szorgalmazó Hatnuah (Mozgalom) közös listája a nem éppen karizmatikus Iszaak Hercoggal az élen.
Tüntető Tel Avivban
AFP / Jack Guez
Szakértők úgy vélik, bármelyikük nyeri is a választást, Netanjahunak nagyobb az esélye a kormányalakításra – mégpedig az ultranacionalista és ortodox politikai erőkkel együtt. Ugyanakkor nem kizárt a váltás sem, különösen, ha a mostani koalícióból tavaly távozott, Jair Lapid vezette Jes Atid (Van jövő) centrista párt jól szerepel. Lapid célja, hogy mindenáron megakadályozza Netanjahu újraválasztását. A mérleg nyelve lehet az izraeli arab pártokat először tömörítő Egyesült Arab Lista, amely a felmérések szerint a harmadik helyre is befuthat. A nacionalista, kommunista, iszlamista és egyéb palesztin erőket, sőt szélsőbaloldali zsidó csoportokat az késztette a furcsa összeállásra, hogy a parlamentbe jutás küszöbét a szavazatok 2 százalékáról felemelték 3,25 százalékra.
A versengés talán azért is kiélezett, mert a választást sokan a Netanjahuról szóló népszavazásnak tekintik. Izrael egyik legmegosztóbb kormányfője nem csak a humort vetette be, a múlt kedden felszólalt az amerikai kongresszusban is, ahová a többségben lévő republikánusok vezetése Barack Obama amerikai elnököt megkerülve, vele nem egyeztetve hívta meg. Netanjahu nyíltan bírálta Obama Irán-politikáját, kijelentve, hogy a Teherán vitatott nukleáris programjáról formálódó megállapodás nem akadályozza meg Iránt az atombomba elkészítésében, sőt hozzásegíti.
A felszólalás több szempontból is vízválasztónak tűnik. Netanjahu szemérmetlenül kihasználta a lehetőséget, de csekély nyereséggel: a beszéd utáni felmérések azt mutatják, hogy a Likud csak két mandátummal javította esélyét. Viszont nőtt a kormányfő személyes népszerűsége, és az izraeli választók leginkább őt látnák a kormányfői székben. A magát erősnek láttató Netanjahu a kampány szinte egyedüli témájává tette Iránt, mellőzve a szociális ügyeket vagy a palesztinkérdést. Márpedig a tavalyi gázai háború óta még jobban elmérgesedett a viszony Izrael és a Palesztin Hatóság között.
A Capitoliumban Obamát leckéztető Netanjahu azzal is felrúgta a diplomáciai szabályokat, hogy nyíltan beavatkozott az amerikai belpolitikába. A republikánusok ellenzik ugyanis Obama szerintük engedékeny feltételeit, további szankciókat akarnak Iránnal szemben, és törvénybe iktatnák, hogy bármiféle alkut el kell fogadtatni a kongresszussal. Obama azzal vágott vissza, hogy semmi új nincs Netanjahu javaslataiban, a kongresszus 60 demokrata tagja bojkottálta a beszédet, Nancy Pelosi, a képviselőház kisebbségi demokrata vezetője pedig közölte: Netanjahu felszólalása az amerikai hírszerzési szolgálatok nyílt meggyalázása.
Az izraeli kormányfő nem először kiált farkast (lásd Varázsblamázs című írásunkat), és rémisztget az iráni atombombával. Ráadásul a fenyegetés mértékét izraeli titkosszolgálati körökből is cáfolják. A Netanjahu-ellenes több tízezres szombati tel-avivi tüntetésen felszólalt Meir Dagan, a Moszad volt feje, és cáfolta a kormányfő azon állítását, miszerint a készülődő megállapodás lehetőséget hagy Iránnak arra, hogy egy éven belül atombombát készítsen.
Netanjahu azonban megállíthatatlannak tűnik. Az Iránnal kötendő rossz egyezség jeleként értékelte azokat a sajtóhíreszteléseket, miszerint az USA nukleáris ernyőt kínált a perzsa államtól szintén tartó arab országoknak. Minek a védelem, ha Irán nem képes a nukleáris fenyegetésre – szól az izraeli miniszterelnök logikája. Netanjahu újabb mélypontra süllyesztette az amerikai–izraeli kapcsolatokat, ami visszaüthet. Izraelben ugyanis sokan úgy látják, a két ország szoros szövetsége mindennél fontosabb, és a választók ennek az elvnek a megsértése miatt már nemegyszer büntettek izraeli kormányfőket voksaikkal.
Benyamin Netanyahu választási plakátja
AFP / Menahem Kahana
Menáhem Begint 1981-ben újraválasztották ugyan, miután az amerikai ellenkezés dacára lebombáztatta az Osiraknál lévő iraki atomreaktort, de rá egy évre távozott a közéletből, miután Ronald Reagan akkori amerikai elnök Nyugat-Bejrút véres ostromának befejezésére késztette. Egy évtizeddel később a Fehér Ház akkori lakója, George Bush felfüggesztett egy 10 milliárd dolláros hitelgaranciát, amiért Jichák Samír folytatta a telepesítést a megszállt palesztin területeket. Samír még abban az évben elvesztette a választást. Netanjahu 1996-tól 1999-ig tartó kormányzása alatt Bill Clinton elnökkel ütközött össze az oslói békefolyamat miatt, ami szerepet játszott akkori bukásában.
Ugyanakkor aligha lehet kétséges, hogy Netanjahu az iráni fenyegetést valósnak látja. Nemcsak Izraelben, de az USA-ban is sokan vannak olyanok, akik szerint Obama gyenge, és mindenáron megállapodásra akar jutni a megbízhatatlan Teheránnal. Irán és a formálisan vele tárgyaló hatok – az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Kína, valamint Németország – március végére tervezik a keretmegállapodást, majd június végére a részletes egyezséget. A fő vitapont egyike az úgynevezett kitörési idő, azaz mennyi idő alatt juthat el Irán a nukleáris küszöbről a bomba megépítéséig, a másik az atomlétesítmények maradéktalan ellenőrzése. Obama hangoztatta, hogy nem köt rossz megállapodást, külügyminisztere, John Kerry pedig jelezte: nem lehet tárgyalási stratégia, hogy Irán teljesen megadja magát, amire Netanjahu áhítozik.
KERESZTES IMRE
