A Cameron–Tusk kompromisszumos javaslatcsomagban szereplő, az uniós munkavállalókra vonatkozó vészfék rendszere főként az adójóváírást és a gyermekgondozási díjat érintené, ami nagyjából a magyar családi pótlékhoz hasonló juttatás. A lakhatási támogatás kérdésére a dokumentum nem tér ki, épp elég problémás az előző kettő is. A családi pótlék esetében különösen sok a visszaélés. A főként a kelet-európai uniós országok munkavállalói körében bevett gyakorlat, hogy a gyermeküket nem viszik magukkal a szigetországba, viszont az utánuk járó családi pótlékot felveszik és hazaküldik. A brit sajtó értékelése szerint a javaslatból nem derül ki, ki dönthetné el, mikor lehet ezt a vészféket meghúzni, a korlátozás meddig maradna életben, hányszor lehetne bevetni.
A tervezet nem tiltaná meg a családi pótlék hazautalását az illető származási országába, de azt szorgalmazza, hogy az igénylő kapjon alacsonyabb összeget, tekintetbe véve, hogy a megélhetés költségei az anyaországban alacsonyabbak, mint az Egyesült Királyságban. Az ötletet értékelő egyik brit napilap logisztikai rémálomnak nevezte ezt az elképzelést. Hogy fogja a hivatal kiszámolni, hogy kinek mennyi jár? A 28 tagország állampolgárainak 28 különböző kulcs szerint kalkulált összeget utalnak majd az illetékesek? Hasonlóan problametikus az adójóváírás, amely a szigetországban töltött idővel arányosan sávosan és fokozatosan emelkedne. Ezt sem lesz könnyű kikalkulálni, hiszen arra az egyszerű kérdésre is nehéz válaszolni, hogy most mennyi e juttatások összege. Az adójóváírás például függ a kérelmező jövedelmétől, attól, hány órát dolgozik, milyen más szociális juttatásra jogosult, van-e házastársa, illetve partnere, és ha igen, neki mennyi a jövedelme. A családi pótlék kérdése egyszerűbb, mert az az első gyermek után heti 20 font 71 penny, minden további gyermek után heti 13,70 – alapesetben. A gyermeküket egyedül nevelők vagy az újraházasodottak esetében ezeknek az alapelveknek a kombinációja adja ki a pótlék összegét.
Arról már korábban döntöttek, hogy az uniós munkavállalók megérkezésük után három hónapig nem igényelhetnek munkahelykeresési támogatást. Ha pedig hat hónap múlva sem találnak munkát, el kell hagyniuk az országot. Ez az intézkedés a gyakorlatban szinte végrehajthatatlan. Ha valaki például önhibáján kívül veszíti el az állását, hat hónapig ugyanolyan szociális juttatásra jogosult, mint a britek, beleértve a munkahelykeresési támogatást is. Aminek változó az összege, attól függően, hogy a kérelmező mennyi társadalombiztosítási hozzájárulást fizetett, milyen más szociális juttatásokat kap, és milyenek a családi körülményei. De átlagosan heti 70–110 font körüli összegről van szó.
