Maradványértékek: a nagy szíriai osztozkodás

 Az orosz álláspont szerint a szíriai polgárháborúnak nincs katonai megoldása. Mégis úgy tűnik, mintha Moszkva politikai rendezésnek álcázva erővel akarná kicsikarni a békét. Hétfőn például Hama város körzetében egy lázadó csoport közölte, kivonul a kazahsztáni Asztanában kötött tűzszüneti megállapodásból, mert az orosz gépek hevesen bombázták az állásait. Függetlenül attól, hogy igaz-e az orosz támadásról szóló állítás, a tűzszünet felmondása láncreakciót indíthat el, ami aláásná a legújabb rendezési kísérletet. Pedig az asztanai megállapodás az eddigi legkomolyabb próbálkozás, legalábbis a harcok elcsendesítésére.

Az új szíriai realitást már a tárgyalások helyszínének a kiválasztása is jól jelképezte. Kazahsztán orosz befolyás alatt áll, de az ország nyelve a török nyelvcsaládba tartozik, ezért Ankarával is jó kapcsolatokat ápol. Ráadásul a Kaszpi-tenger révén Iránnal is határos. Így aligha találhatott volna alkalmasabb helyet a Szíria sorsára leginkább hatással lévő három külső hatalom: Moszkva, Ankara és Teherán. Az amerikaiakat és az európaiakat nem hívták meg, de legalább a nagyköveteik megfigyelőként jelen lehettek a januári kétnapos megbeszélésen, míg Szaúd-Arábia és a többi öbölbeli arab monarchia – a lázadók egykori fő támogatói – invitálás hiányában ott sem voltak.

Szétvert nemzet

A modern történelem egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját okozta a hat éve tartó szíriai polgárháború. A konfliktus kezdetének évében, 2011-ben becsült 21 milliós lakosság több mint fele kénytelen volt elhagyni az otthonát, és ebből ötmillióan a hazájukat is. A legtöbb, 2,7 millió szíriai menekült Törökországban tengődik, Libanon 1,1 milliónak adott oltalmat, ma már ők az ottani lakosság negyede. Jordániában 650 ezer szír él, vagyis a királyságban minden tizedik lakos az északi szomszédból származik. Irakban több mint 200 ezer, Egyiptomban bő 100 ezer a szíriai menekültek száma. Az öbölbeli gazdag arab olajmonarchiáknak nincs menekülteket betelepítő programjuk. Németország 43 ezer szírnek adott helyet, az EU többi 27 tagországa pedig összesen alig több mint 50 ezernek, vagyis az EU összesen a külföldre menekült szíriaiak kevesebb mint 2 százalékának. Az öt közel-keleti országban lévő szíriai menekültek jelentős része a szegénységi küszöb alatt él, de az otthonukat elvesztett és hazájukban rekedt szírek sincsenek jobb helyzetben. Az ENSZ szerint a Szíriában maradt 16 milliós lakosságból 13,5 millióan humanitárius segélyre szorulnak. A  támogatásukra a világszervezet által a tavalyi évre kért 7,7 milliárd dollárnak mindössze az 56 százaléka folyt be. Az idén az ENSZ 8 milliárd dollárt szeretne gyűjteni a szíriai menekültek számára.

A decemberben életbe lépett tűzszünet meghosszabbítását a megállapodás szerint Oroszország, Törökország és Irán felügyeli, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megindulhat Szíria felosztása befolyási övezetekre. Moszkva főként a tengerpart ellenőrzésére összpontosít, Ankara északon érdekelt, Teherán pedig Damaszkusz környékén. Bár a fegyvernyugvás törékeny – többen is megsértették –, az erőszak alábbhagyott. Kérdés, hogy megindulhat-e valamiféle politikai kibontakozás. Az asztanai folyamat a szervezők szerint nem akar rivalizálni az ENSZ égisze alatt Genfben folyó tárgyalásokkal, és elvben ott folytatódnának az egyeztetések. De Szergej Lavrov orosz külügyminiszter e hét elején már jelezte, hogy a svájci városban február 8-ára kitűzött tárgyalások csúsznak.

Akárhol ülnek is ismét tárgyalóasztalhoz, alapvetően Moszkva diktálja a feltételeket, tükrözve a szíriai frontokon beállt helyzetet. A fordulópontot az jelentette a háborúban, amikor tavaly év végén Basar Asszad szír elnök kormányhadserege – erőteljes orosz légi támogatással és az irániak által toborzott síita milíciák segítségével – kiverte a felkelőket Aleppóból, évek óta tartó kegyetlen harcok után. A végső győzelemhez azonban az kellett, hogy Törökország meggyőzze az általa támogatott felkelőket, adják fel az értelmetlen harcot. Cserébe Ankara tartós ütközőzónát hozhatott létre a szíriai kurd entitások között. Míg Moszkva és Teherán fő érdeke, hogy az Asszad-rezsim a helyén maradjon, Ankara legfőbb vágya, hogy a kurdok önállósodása ne folytatódjon, és ne csapjon át a határon a törökországi kurdokra.

Kérdés, hogy ez az orosz–török taktikai szövetség mennyire lesz tartós. Ankara továbbra sem fogadja el Asszad személyét, mint ahogy a felkelők sem, Moszkvának tehát ejtenie kellene őt. Törökország az iráni zsoldban álló síita frakciók és a Hezbollah libanoni síita mozgalom szíriai jelenlétét is ellenzi, kérdés, Teherán ebben az ügyben mennyire lesz rugalmas. Ráadásul a tűzszünetből kizárt Iszlám Állam (IS) és az al-Káida egykori szíriai szárnyából – a Nuszra Frontból – alakult Dzsabhat Fatih al-Sam folytatja a harcot a mérsékeltnek mondott felkelők ellen, jelentősen gyengítve őket. Török kívánalmak alapján a szíriai kurdok is kimaradtak a tárgyalásokból, és Ankara jelezte, a hadserege és szövetségesei által a kurdoktól vagy az IS-től elfoglalt területeket nem adja át Damaszkusznak.

Az erőszak legalábbis átmeneti csökkenésének az esélye azonban talán mégis nagyobb, mint korábban. Oroszország – Szíria új csendőre – szokatlan módon nyilvánosan is megfeddte ugyanis Damaszkuszt, amiért a kormányerők a főváros egyik külső kerületében megsértették a tűzszünetet. Moszkva a jelek szerint valóban szeretne véget vetni a harcoknak, és ebben közös az érdeke Ankarával és Teheránnal. A három ország az asztanai nyilatkozatban azt is rögzítette, hogy együtt harcol az IS ellen.

Ez utóbbi lenne az USA legfontosabb szempontja, de Washington Szíria-politikája kiszámíthatatlan. Miután a Barack Obama vezette előző amerikai kormányzat távol tartotta magát a szíriai polgárháborútól, és legfeljebb légi támogatást nyújtott az IS elleni hadműveletekhez, Donald Trump új amerikai elnök felkavarta az állóvizet. Közölte: biztonsági övezeteket hoz létre az arab országban, hogy megvédje a menekülteket. Állítólag ennek kidolgozására utasítja majd a védelmi és a külügyi tárcát, de az elképzelés részleteit homály fedi. A biztonságos zónák kialakításához légtértilalom és szárazföldi erő is kell, és nem világos, hogy Trump valóban több tízezer amerikai katona bevetését tervezi-e. Mint ahogy az sem, hogy szükség esetén szembeszállnak-e a szír légtérben repülő szíriai és orosz gépekkel.

A törökök és a szír felkelők arab szövetségesei éveken át nyomást gyakoroltak Obamára, hogy – még a 2015-ös orosz beavatkozás előtt – hozzon létre védett területeket. Azóta megváltoztak azonban a szíriai feltételek, és ha Trump mégis ragaszkodik az ötletéhez, az csak újabb katonai és diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne. Kivéve, ha valamiféle közös orosz–amerikai kereten belül valósulna meg a kezdeményezés, ami egyelőre elképzelhetetlennek tűnik. De ugyanennek látszott bármiféle török–orosz együttműködés is a határsértő orosz gép 2015. novemberi török lelövése után.