Szerencsésnek mondhatják magukat azok az ausztrálok, akik a Sportsbet fogadóirodánál arra tették a tétjeiket, hogy az ellenzéki Munkáspárt győz a parlamenti választáson, mert nyertek. Peches volt viszont az az új-dél-walesi férfi, aki a rivális Ladbrokesnál egymillió ausztrál dollárral próbált biztosra menni, s fogadott ugyanerre, mert elveszítette a pénzét. Az ellentmondásra az a magyarázat, hogy a Sportsbet már két nappal a szavazás előtt kifizette a nyereményeket, mondván, a kormányzó liberális-nemzeti koalíció annyira népszerűtlen, hogy a Munkáspárt ha akarna sem tudna veszíteni. A Ladbrokes viszont megvárta a választás napját, majd a voksok összeszámlálását, amiből kiderült, hogy az ellenzéki párt elbukta a látszólag elbukhatatlant. A Sportsbet pedig azokat is kénytelen volt kifizetni, akik a konzervatívok diadalára fogadtak, és összesen 1,3 millió dolláros veszteséggel zárt.
A közvélemény-kutatók a 2016-os brit Brexit-népszavazás, valamint a néhány hónappal későbbi amerikai elnökválasztás után egy harmadik angolszász voksoláson mértek csúnyán mellé. Idestova második éve mutatták, hogy a konzervatív kormánynál jóval esélyesebb az ellenzéki Munkáspárt. Ráadásul a liberális–nemzeti koalíció a pánik és a széthúzás jeleit mutatta, hiszen tavaly augusztusban a jobbszárny megpuccsolta Malcolm Turnbull miniszterelnököt, akinek a helyére Scott Morrison került. Turnbull 2015-ben maga is egy párton belüli szavazással váltotta le a koalíció vezető erejének számító liberálisok s vele a kormány éléről elődjét, Tony Abbottot.
Az angol westminsteri rendszerre – ahol gyakoriak a pártvezetőkkel szembeni, váltást kezdeményező kihívások – hasonlító ausztrál politikában legutóbb 2007-ben cserélt választáson pártok között gazdát legalább egy kitöltött mandátum után a miniszterelnöki poszt, amikor a munkáspárti Kevin Rudd lépett a liberális John Howard helyére. Abbott a 2013-as választáson legyőzte ugyan Ruddot, ám az utóbbi hivatali idejét megszakította a Munkáspárton belüli szavazással hatalomra került, majd vele szemben ugyanúgy elbukott Julia Gillard.

Úgy tűnt, Ausztrália 1901-es függetlenné válása óta a 30. kormányfőként Morrison a legrövidebb ideig tölti be a hivatalt, ám a szavazók másképp döntöttek. Az előző időszak második felében már kisebbségben kormányzó liberális–nemzeti koalíció a május 18-ai választáson 77 képviselői helyet s vele többséget szerzett a 151 fős alsóházban. A minden előzetes várakozásra alaposan rácáfolva csak 68 mandátumig jutó Munkáspárt vezetője, Bill Shorten – aki három éve is vereséget szenvedett – azonnal lemondott pártja vezetéséről, de megtartotta helyét a képviselőházban. Általános értékelés szerint elveszítette a személyiségek versenyét a nép embereként kampányoló – az Abbott-kormány bevándorlási minisztereként 2013-ban a menekültekkel teli hajók haditengerészettel való megállítását és visszafordítását bevezető – Morrisonnal szemben. A szavazók Shortent kevésbé tartották alkalmasnak a miniszterelnöki posztra, s ez átbillenthette a mérleget, ami a politikai erők küzdelmében a Munkáspárt előnyét mutatta.
A liberális–nemzeti kormány harmadik mandátumát az hozta el, hogy az ausztrálok végül megriadtak a változtatástól, és féltették a kontinensnyi ország gazdaságát, amely – a világon példátlan módon – 1991 óta nem élt át recessziót. A meglepetésszerű győzelmét a közvélemény-kutatók által nem látott „csöndes ausztráloknak” tulajdonító Morrison el tudta hitetni, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az eddig tervezettnél radikálisabban és gyorsabban csökkenteni, a nagyvállalatok és a befektetők adókedvezményeit eltüntetni, az egészségügyre és az oktatásra pedig többet költeni ígérő Munkáspárt felborítaná a költségvetési egyensúlyt, s ezzel veszélybe sodorná a történelmi hosszúságú konjunktúrát. A gazdasági növekedés a tavalyi 2,3 százalékról az idén 1,7 százalékra lassulhat, amit Morrison adócsökkentéssel élénkítene, s a jegybank is beszállhat kamatcsökkentéssel.
A nagyvárosokban erős Munkáspárt győzelme elemzők szerint elsősorban Queensland szövetségi államban úszott el, melynek gazdasága a bányászattól függ, s ahol attól tartottak, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem a zsebükre megy. Az ausztrál bányászat s vele a gazdasági növekedés pedig Kína vásárlásaitól függ, ezért az ázsiai hatalomhoz fűződő viszony is a kampány része volt. A Donald Trump amerikai elnököt csodáló Morrison úgy fogalmazott, hogy az USA Ausztrália barátja, Kína pedig a vásárlója, amit Pekingben rossz néven vettek, s nem is titkolták, hogy a velük szívélyesebb Munkáspártot, illetve Shortent támogatják. Ráadásul a konzervatív kormány tavaly a kémkedési törvény szigorításával bünteti a külföldi személyek és entitások beavatkozását az ausztrál politikába, amelyből kitiltotta a külföldi pénzt. Ez ugyanis korábban legális lobbitevékenységnek minősült, amit Peking kihasznált: politikusok kampányát támogatta, amire Sam Dastyari munkáspárti szenátor tavalyi lemondása hívta fel a figyelmet, kiderült ugyanis róla, hogy több ügyben kínai megbízói kérésére járt el.
A kínai származású ausztrálok – akik a 2016-os népszavazáson 1,2 millióan voltak, és a lakosság 5 százalékát számlálják – rossz néven veszik, hogy Peking ötödik hadoszlopának tekintik őket. A beszámolókban ugyanakkor sorjáznak a kínai beavatkozásra utaló esetek, az Ausztráliában működő kínai nyelvű sajtót a hirdetéseken keresztül késztetik igazodásra. Az utóbbi időben az ausztrál kormányok több kínai befektetést megvétóztak – 2009-ben a Rio Tinto bányatársaság 18 százalékának megvásárlását, legutóbb pedig Sydney áramszolgáltatójának bekebelezését –, s nemrég Washington ösztökélésére a Huaweit kizárták az ötödik generációs (5G) mobilhálózat építéséből. Kína viszont érezteti, hogy Ausztrália külkereskedelmének a 24 százalékát adva az ország legbefolyásosabb gazdasági partnere. Így az idén akadozik a Kínába irányuló szén- és borexport, az ausztrál szövetségi parlament elleni számítógépes támadás mögött a kínaiakat sejtik – ezt Peking alaptalan vádnak nevezte –, és Kína a canberrai kormány megkerülésével az egyes szövetségi államokat igyekszik rávenni arra, hogy csatlakozzanak az Új Selyemút beruházásaihoz.
NAGY GÁBOR