Esélyesként indult az ausztrál választáson az ellenzék, de pórul járt, aki rá fogadott

Az ausztrálok a bányászatra alapozott történelmi konjunktúra védelmét ígérő konzervatívokat választották, utóbbiak győzelméhez jelentősen hozzájárult az eddigi kormányfő személyes népszerűsége.

Esélyesként indult az ausztrál választáson az ellenzék, de pórul járt, aki rá fogadott

Szerencsésnek mondhatják magukat azok az ausztrálok, akik a Sportsbet fogadóirodánál arra tették a tétjeiket, hogy az ellenzéki Munkáspárt győz a parlamenti választáson, mert nyertek. Peches volt viszont az az új-dél-walesi férfi, aki a rivális Ladbrokesnál egymillió ausztrál dollárral próbált biztosra menni, s fogadott ugyanerre, mert elveszítette a pénzét. Az ellentmondásra az a magyarázat, hogy a Sportsbet már két nappal a szavazás előtt kifizette a nyereményeket, mondván, a kormányzó liberális-nemzeti koalíció annyira népszerűtlen, hogy a Munkáspárt ha akarna sem tudna veszíteni. A Ladbrokes viszont megvárta a választás napját, majd a voksok összeszámlálását, amiből kiderült, hogy az ellenzéki párt elbukta a látszólag elbukhatatlant. A Sportsbet pedig azokat is kénytelen volt kifizetni, akik a konzervatívok diadalára fogadtak, és összesen 1,3 millió dolláros veszteséggel zárt.

A közvélemény-kutatók a 2016-os brit Brexit-népszavazás, valamint a néhány hónappal későbbi amerikai elnökválasztás után egy harmadik angolszász voksoláson mértek csúnyán mellé. Idestova második éve mutatták, hogy a konzervatív kormánynál jóval esélyesebb az ellenzéki Munkáspárt. Ráadásul a liberális–nemzeti koalíció a pánik és a széthúzás jeleit mutatta, hiszen tavaly augusztusban a jobbszárny megpuccsolta Malcolm Turnbull miniszterelnököt, akinek a helyére Scott Morrison került. Turnbull 2015-ben maga is egy párton belüli szavazással váltotta le a koalíció vezető erejének számító liberálisok s vele a kormány éléről elődjét, Tony Abbottot.

Az angol westminsteri rendszerre – ahol gyakoriak a pártvezetőkkel szembeni, váltást kezdeményező kihívások – hasonlító ausztrál politikában legutóbb 2007-ben cserélt választáson pártok között gazdát legalább egy kitöltött mandátum után a miniszterelnöki poszt, amikor a munkáspárti Kevin Rudd lépett a liberális John Howard helyére. Abbott a 2013-as választáson legyőzte ugyan Ruddot, ám az utóbbi hivatali idejét megszakította a Munkáspárton belüli szavazással hatalomra került, majd vele szemben ugyanúgy elbukott Julia Gillard.

Scott Morrison gyerekekkel rögbizik. Hátrányból fordított
AFP

Úgy tűnt, Ausztrália 1901-es függetlenné válása óta a 30. kormányfőként Morrison a legrövidebb ideig tölti be a hivatalt, ám a szavazók másképp döntöttek. Az előző időszak második felében már kisebbségben kormányzó liberális–nemzeti koalíció a május 18-ai választáson 77 képviselői helyet s vele többséget szerzett a 151 fős alsóházban. A minden előzetes várakozásra alaposan rácáfolva csak 68 mandátumig jutó Munkáspárt vezetője, Bill Shorten – aki három éve is vereséget szenvedett – azonnal lemondott pártja vezetéséről, de megtartotta helyét a képviselőházban. Általános értékelés szerint elveszítette a személyiségek versenyét a nép embereként kampányoló – az Abbott-kormány bevándorlási minisztereként 2013-ban a menekültekkel teli hajók haditengerészettel való megállítását és visszafordítását bevezető – Morrisonnal szemben. A szavazók Shortent kevésbé tartották alkalmasnak a miniszterelnöki posztra, s ez átbillenthette a mérleget, ami a politikai erők küzdelmében a Munkáspárt előnyét mutatta.

A liberális–nemzeti kormány harmadik mandátumát az hozta el, hogy az ausztrálok végül megriadtak a változtatástól, és féltették a kontinensnyi ország gazdaságát, amely – a világon példátlan módon – 1991 óta nem élt át recessziót. A meglepetésszerű győzelmét a közvélemény-kutatók által nem látott „csöndes ausztráloknak” tulajdonító Morrison el tudta hitetni, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az eddig tervezettnél radikálisabban és gyorsabban csökkenteni, a nagyvállalatok és a befektetők adókedvezményeit eltüntetni, az egészségügyre és az oktatásra pedig többet költeni ígérő Munkáspárt felborítaná a költségvetési egyensúlyt, s ezzel veszélybe sodorná a történelmi hosszúságú konjunktúrát. A gazdasági növekedés a tavalyi 2,3 százalékról az idén 1,7 százalékra lassulhat, amit Morrison adócsökkentéssel élénkítene, s a jegybank is beszállhat kamatcsökkentéssel.

A nagyvárosokban erős Munkáspárt győzelme elemzők szerint elsősorban Queensland szövetségi államban úszott el, melynek gazdasága a bányászattól függ, s ahol attól tartottak, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem a zsebükre megy. Az ausztrál bányászat s vele a gazdasági növekedés pedig Kína vásárlásaitól függ, ezért az ázsiai hatalomhoz fűződő viszony is a kampány része volt. A Donald Trump amerikai elnököt csodáló Morrison úgy fogalmazott, hogy az USA Ausztrália barátja, Kína pedig a vásárlója, amit Pekingben rossz néven vettek, s nem is titkolták, hogy a velük szívélyesebb Munkáspártot, illetve Shortent támogatják. Ráadásul a konzervatív kormány tavaly a kémkedési törvény szigorításával bünteti a külföldi személyek és entitások beavatkozását az ausztrál politikába, amelyből kitiltotta a külföldi pénzt. Ez ugyanis korábban legális lobbitevékenységnek minősült, amit Peking kihasznált: politikusok kampányát támogatta, amire Sam Dastyari munkáspárti szenátor tavalyi lemondása hívta fel a figyelmet, kiderült ugyanis róla, hogy több ügyben kínai megbízói kérésére járt el.

A kínai származású ausztrálok – akik a 2016-os népszavazáson 1,2 millióan voltak, és a lakosság 5 százalékát számlálják – rossz néven veszik, hogy Peking ötödik hadoszlopának tekintik őket. A beszámolókban ugyanakkor sorjáznak a kínai beavatkozásra utaló esetek, az Ausztráliában működő kínai nyelvű sajtót a hirdetéseken keresztül késztetik igazodásra. Az utóbbi időben az ausztrál kormányok több kínai befektetést megvétóztak – 2009-ben a Rio Tinto bányatársaság 18 százalékának megvásárlását, legutóbb pedig Sydney áramszolgáltatójának bekebelezését –, s nemrég Washington ösztökélésére a Huaweit kizárták az ötödik generációs (5G) mobilhálózat építéséből. Kína viszont érezteti, hogy Ausztrália külkereskedelmének a 24 százalékát adva az ország legbefolyásosabb gazdasági partnere. Így az idén akadozik a Kínába irányuló szén- és borexport, az ausztrál szövetségi parlament elleni számítógépes támadás mögött a kínaiakat sejtik – ezt Peking alaptalan vádnak nevezte –, és Kína a canberrai kormány megkerülésével az egyes szövetségi államokat igyekszik rávenni arra, hogy csatlakozzanak az Új Selyemút beruházásaihoz.

NAGY GÁBOR