A Biblia nem politikai kézikönyv – hangsúlyozta az 50 éves Scott Morrison, aki az egyik legnagyobb ausztrál pünkösdista gyülekezet tagja, s hosszú idő óta az első ausztrál kormányfő, aki meggyőződésesen vallásos. Bár ezzel azt igyekszik erősíteni, hogy hite nem befolyásolja a politikai tevékenységét, mégis az diktálta, hogy makacsul nemet mondjon a melegházasságra, amit Ausztrália nagy többséggel legalizált egy tavalyi, postai úton lebonyolított népszavazáson. Morrison hatalmi harc után lett augusztus végén a Liberális Párt vezetője, s vele a nacionalistákkal alkotott koalíció miniszterelnöke.
Sydney egyik tengerparti negyedében született, az apja rendőr, majd önkormányzati képviselő, később a közeli Waverley polgármestere volt. Az ifjú Scott már kilencévesen belekóstolt a politikába, amikor apja választási kampányában szórólapokat osztott. A család műkedvelő színjátékokban vett részt, s ennek is köszönhető, hogy a fiú Vicks szirupot és kenőcsöt kínáló tévéreklámokban szerepelt. 12 éves volt, amikor az egyik egyházi táborban megismerkedett Jenny Warrennel, akit 16 évesen hívott először randira, és 21 évesen házasodtak össze. 18 éven keresztül próbálkoztak mesterséges megtermékenyítéssel, ám végül mégis természetesen fogant meg két lányuk.
Az Új-dél-walesi Egyetemen közgazdaságtanból és földrajzból szerzett diplomát, majd az ausztrál ingatlanfejlesztők szakmai szervezeténél helyezkedett el. 1996-ban az ausztrál turisztikai tanács igazgatója lett, két évvel később pedig Új-Zélandra csábították át hasonló feladatra, ahonnan az anyai nagyapja származik. Morrison szlogengyártó képessége akkor mutatkozott meg először, mert az általa kiötlött „100 százalékosan tiszta Új-Zéland” jelszóval folytatott idegenforgalmi kampány kiugróan sikeresnek bizonyult. 2004-ben már Ausztráliában irányította a frissen létrehozott Tourism Australia szakmai szervezetet, amelynek nevében mások mellett egy bikinimodell hívta nyaralni a külföldieket. A 180 millió ausztrál dolláros kampány szlogenje a „So where the bloody hell are you?” – „Hol a fészkes fenében vagytok már?” – volt, amit az egyik fontos célpont, Nagy-Britannia hirdetési szabályozó hatósága egy ideig nem engedett képernyőre a káromkodásnak számító „bloody” szó használata miatt.
Morrison közben a politikát sem hanyagolta el, 2000–2004 között gatyába rázta a Liberális Párt szervezetét Új-Dél-Walesben, 2007-ben pedig mandátumot szerzett a canberrai szövetségi parlamentben. A törvényhozási szűzbeszédében nemcsak a Bibliából idézett, hanem inspirációként említette Desmond Tutu dél-afrikai püspököt, a XIX. század elején a rabszolgaság ellen küzdő brit William Wilberforce-t, valamint Bonót, az ír U2 rockzenekar énekesét. A civilben netballozó lányai odaadó szurkolójának számító, magánéletére féltékenyen vigyázó Morrison 2009-ben a konzervatív ellenzék bevándorlásért és állampolgárságért felelős árnyékminisztere lett, és élesen bírálta a munkáspárti kormányt azért, mert nem szabott gátat a menekülthullámnak.
A liberális–nemzeti koalíció 2013-as választási győzelme után immár miniszterként hangoztatta szlogenjét: „Állítsuk meg a hajókat!” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az általa meghirdetett, Szuverén határok hadművelet keretében az ausztrál hadiflotta megállította, majd a Pápua Új-Guineában, illetve Nauru szigetén ausztrál pénzből létrehozott táborokba irányította vissza a menekülteket szállító hajókat. Morrisont számos kritika érte, s már korábban is lelketlennek nevezték, amikor 2011 elején kifogásolta, hogy kormánypénzen viszik az előző év végén a Karácsony-szigetnél vízbe fulladt 48 menekült hozzátartozóit a temetésre.
A cikk eredetileg a HVG 2018/40. számában jelent meg.