Hangsúlyosan megjelent a társadalmi igazságosság és támogatottság kérdése, az egyéni felelősségvállalás, és hogy egy beruházást nem értékelhetünk pusztán pénzügyi szempontok alapján. Azonban inkább a saját programjuk felé terelték a hangsúlyt az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek, és általánosságok hangzottak el, mintsem valódi zöldpolitikai kérdések megvitatásának lett volna tere

– nagyjából így összegezték a felkért szakértők a csütörtök esti klímavitát.

Amikor a kómából felébredt beteg újra járni tanul – ezzel a hasonlattal élt Dr. Vigh Péter, a Másfélfok.hu projektmenedzsere és szerkesztője, aki a Greenpeace Magyarországhoz hasonlóan, szintén nem hirdetett nyertest. „Ez a kép csak látszólag szomorú, azonban egy felépülési folyamatot jelöl, ami abszolút pozitív. Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek klímavitája, de a hozzájuk intézett tematizáló kérdések nem jobbak vagy rosszabbak, mint ahol ma tart a közgondolkodás Magyarországon a kérdésben azok körében, akik egyáltalán hajlandóak ezzel foglalkozni.”

A Green Policy Center vitaértékelése szerint kiemelten fontos, hogy a 2022-es választások előtt minél szélesebb körben ismertté váljon minden komolyan vehető politikai erő elképzelése a következő négy évre vonatkozóan bevezetni tervezett zöld intézkedésekről. „Emiatt üdvözöljük, hogy egy dedikáltan ezzel a témával foglalkozó beszélgetés megvalósult miniszterelnök-jelölt jelölti szinten. Csak reménykedni tudunk abban, hogy később a hivatalos miniszterelnök-jelöltek is leülnek egymással hasonló vitára” – írták a hvg.hu kérdésére. Szerintük sajnálhatjuk, hogy eddig „maguktól” nem kommunikáltak semmilyen szinten ezekben a témákban. „Az lehetett a néző benyomása, hogy ez egy »kikényszerített« beszélgetés volt. Az első, személyesebb kérdésnél mindkét szereplő zavarba is került” – emelték ki.

Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója azzal kezdte a vita értékelését, mi maradt ki a vitából: „Vélhetően az idő rövidsége miatt fájdalmasan kevés szó esett a klímaválsággal egyenrangú ökológiai válságról és a természetvédelemről, amely a kibocsátáscsökkentésen messze túlmutató intézkedéseket igényel” – emelte ki. De a WWF Magyarország igazgatója szerint a beszélgetés végén mindkét jelölt felvillantott kulcsfontosságú témaköröket, amelyek összefüggenek az élővilág megőrzésével: Dobrev Klára a mezőgazdaságot és az agrárpolitikát, Márki-Zay Péter pedig a vízgazdálkodás átalakítását. „A zöld szakmapolitika szempontjából kulcsfontosságú az a tény, hogy a természet és az élőhelyek helyreállítása és megőrzése tulajdonképpen a klímavédelem egyik legfontosabb eszköze is, nemcsak a szén-dioxid-elnyelés és -tárolás miatt, hanem a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentése érdekében is. Ez ilyen tisztán és világosan nem hangzott el, de Márki-Zay Péter egyszavas »klímaerdő« üzenetét értelmezhetjük erre való utalásként” – tette hozzá Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

Vigh Péter szerint a közgondolkodás veszélyesen hangsúlyosan koncentrál az egyéni felelősségvállalás témakörére, és figyelmen kívül hagyja a rendszerszintű változtatások szükségességét, a szabályozói oldal lehetőségét és felelősségét. „Gyászos, és a tágabb perspektíva hiányát mutatja, hogy olyan résztéma, mint a szelektív hulladékgyűjtés továbbra is ilyen felülreprezentált. Egy környezet- és klímabarát gazdasági és társadalmi rendszerben az egyénnek is sokkal egyszerűbb fenntarthatóbb döntéseket hoznia a mindennapok során. A mindenkori magyar kormánynak és vezetőjének pedig az a feladata, hogy egy ilyen rendszer kialakításán dolgozzon” – hangsúlyozza.

A Másfélfok projektmenedzsere szerint fontos volna, ha végre úgy a kérdező újságírók, mint a válaszoló miniszterelnök-jelöltek is megértenék, hogy az aktív és hatékony környezet- és klímavédelem egyáltalán nem csupán lemondásokról és siralomvölgyről szól, hanem olyan valami, ami mindannyiunk életminőségét javítja, mondhatni szükséges jó. „Elsősorban a saját programok alátámasztására, kiegészítésére szolgált a vita. Bár az a »Klímaválasztás« címet kapta, érződik, hogy a miniszterelnök-jelöltek sem gondolják komolyan, hogy a 2022-es választás központi témája az ökológiai és klímaválság volna. Egy leendő tervezett kormányprogram ezt még korrigálhatja. Reméljük, hogy jövőre bárki is kerüljön kormányra, klímapolitikai és környezetvédelmi szempontból a csecsemő lépésekből hajlandó sprintre váltani, még ha most az első lépéseket is tesszük e felé. Mindannyiunk érdekében" – mondja Vigh Péter.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szerint a vita elején Dobrev Klára sokkal meggyőzőbb volt: „Láthatóan jól tudta kamatoztatni az Európai Parlamentben szerzett tapasztalatait. Amikor azonban a gyakorlati teendőkre került a sor, akkor fordult a kocka: Márki-Zay Péterrel ellentétben Dobrev olyan intézkedéseket javasolt, amelyek megvalósítása sokat ártana a magyar társadalomnak és az éghajlatvédelemnek is. Arra hivatkozva, hogy a szegényeket segíteni kell, az energiaárak alacsonyan tartását szorgalmazta. Ez azonban – amint arra politikai ellenfele is rámutatott – energiapazarláshoz vezet és rontja az energiahatékonysági, illetve megújuló energiás beruházások megtérülését. Márki-Zay Péter ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az energiaárak és szociális támogatások kérdését külön kell választani” – magyarázza a szakértő.

Lukács András szerint Dobrev javaslatának megvalósítása növelné a társadalmi igazságtalanságokat is: „Az üzemanyagok jövedéki adójának Dobrev által javasolt csökkentése például nyolcszor annyi támogatást juttatna a lakosság leggazdagabb 10 százalékának, mint a legszegényebb 10 százalékának, hiszen az előbbiek nyolcszor annyit költenek autózásra, mint az utóbbiak” – mutat rá. A Levegő Munkacsoport elnöke szerint Dobrev ugyancsak a szegények megsegítésének szükségességére hivatkozva azt is kijelentette – Márki-Zay álláspontjával szemben –, hogy a szeméttel fűtőket nem szabad megbüntetni. Ezzel Dobrev azokat védené, akik jogsértést (súlyosabb esetben bűncselekményt) követnek el, ösztönözve a jogszabályok megsértését – mégpedig a jelen esetben olyan jogszabályokét, amelyek mindannyiunk egészségét, életét hivatottak védeni.

A Green Policy Center kiemelte még azt is, hogy a beszélgetés központi témájává lépett elő a klímapolitikai intézkedések társadalmi támogatottsága és kiemelten a szociális szempontok kérdése. Ezt szintén egy alapvető témának tartják. „Semmilyen intézkedés nem lehet hatékony ugyanis, ha nem élvezi a társadalom támogatását. Egyet lehet érteni ugyanakkor azzal is, hogy néha előfordul, hogy egy bevezetett intézkedésnek a hatásai olyan pozitívak, hogy az utólag nyeri el a társadalom támogatását” – vélik. Ebben a kérdéskörben meglátásuk szerint Dobrev Klára amellett érvelt, hogy a környezet- és klímavédelmi intézkedéseknek a kisemberek érdekeit kell szem előtt tartaniuk, addig Márki-Zay Péter a közszolgáltatások pénzügyi és társadalmi fenntarthatósága mellett szólalt fel nem kétségbe vonva, hogy a szolidaritásnak is szerepet kell játszania a zöld átalakulás során a szankciók mellett.

A jelöltek egyező álláspontját ők is hangsúlyozzák: ilyen a Mátrai Erőmű kivezetése és a megújuló energia megnövelt szerepének fontossága esetén, azonban például az atomenergia használata terén már eltérőek voltak a vélemények. „Ez az utóbbi vita az Európai Unióban is éppen most zajlik, így teljesen időszerű a különböző álláspontok ütköztetése nemzeti szinten is. Ugyanakkor arról nem hangzottak el konkrétumok, hogy pontosan mivel és hogyan lehetne kiváltani egy esetlegesen leállított Paks II. projektet és az mennyibe kerülne” – mutatnak rá.

A Green Policy Center szerint már csak azért sincs igazán nyertese a vitának, mert mind a Márki-Zay Péter által képviselt gazdasági és szabályozási alapú, mind a Dobrev Klára által támogatott szociális szempontokat figyelembe vevő klímapolitikai intézkedésekre egyaránt szükség van egy sikeres zöld átalakuláshoz, ezért bármilyen színű kormányzatban fontosnak tartják, hogy mindkét szempont egyenrangúan megjelenjen.

A WWF Magyarország álláspontja szerint is valójában nehéz megállapítani, hogy miben különbözne a két fél klímapolitikája. „Mélyebb, többször is előkerülő szakmai vita egyedül az energiafogyasztás externális költségének a szociális dimenziója kapcsán alakult ki, itt lehetett látni különbséget a két fél politikai nézete között, habár a vita végéhez közeledve Márki-Zay Péter kiállt a hódmezővásárhelyi példa kapcsán az alacsony jövedelműek védelme mellett, így e tekintetben is elmosódott a határvonal” – részletezi Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programjának vezetője.

„Nem tűnt megnyugtatónak, hogy az energiapolitika témakörén belül a két jelölt egymással szembeállította a gazdasági és a szociális szempontokat, miközben a fenntarthatóság egyik alaptézise, hogy olyan fejlesztéseket kell tervezni és megvalósítani, amelyek mind környezeti, mind társadalmi, mind gazdasági szempontból életképesek. Ugyanakkor örömteli volt hallani, hogy mindkét fél kiáll a környezetvédelmi intézményrendszer erősítése mellett” – mondta Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programjának vezetője.