Esnek szét a hegyek, mi lesz így a népszerű mászócélpontokkal?
A Dolomitok modern kori történetének legnagyobb tragédiája történt hétvégén, mikor egy hirtelen jégomlás miatt hét ember meghalt, nyolc megsérült és további nyolc embert eltűntként kezeltek. Nem egyedi, ami ott történt, de az elmúlt években szerencséjük volt az Alpokban túrázóknak: a nagy szikla- és jégomlások elkerülték őket. Ha a lavinát egészen pontosan tudják jelezni, a gleccserek omlását miért nem? Kell hegynek búcsút inteni a veszélyessé váló terepek miatt?
„Ne keressetek bűnbakokat, mindannyiunk felelőssége, ami történt” – nyilatkozta két nappal a Marmoladán történt tragédia után Carlo Budell, a hegy csúcsánál lévő Punta Penia menedékház gondnoka a La Repubblicának.
A hegyről 300 km/órával lezúduló jég és kőtömeg miatt heten meghaltak, nyolc ember megsérült, további nyolcat keresnek. A balesetben magyarok nem érintettek. Az áldozatok között két hegyi vezető is van, a kő- és jégár szabályosan közlekedő hegymászó csoportokat (kötélpartikat) sodort el. Igaz, már délután volt, ilyenkor a napközbeni meleg miatt amúgy is sokkal instabilabb a jég. De most a csúcson alapból is az átlagosnál 10 fokkal melegebb volt.
Az olasz hatóságok szerint a tragédiát nem lehetett előre jelezni, ám Carlo Budell már korábban figyelmeztetett, nincs jó állapotban a gleccser, csak nem vették elég komolyan. A férfi több mint 10 éve viszi a menedékházat, azóta figyeli a gleccsert.
A Repubblicának azt mesélte, már június közepén úgy nézett ki a gleccser, mint máskor nyár végén szokott.
Hó nélküli, fekete, tele hasadékokkal. Még a csúcs is nagyon tiszta: ilyet még soha nem láttam az elmúlt 10 évben.
Tavaly 12–13 méter hó esett, amiatt még augusztusban is „gyönyörű fehér köntösben volt a gleccser”, idén viszont semmi nem volt – magyarázta a férfi. „Tavaly júliusban voltak lavinák, de ez valami egészen más.”
A kevés hó miatt tovább zsugorodott a gleccser, így még jobban ki van téve a nap melegének. A jég alatt lévő sziklák könnyebben átmelegednek, azok alulról is olvasztják a jeget, ami egy idő után megindul a kövekkel. A helyzetet fokozza, hogy a Marmolada csúcsa viszonylag lapos, ez is elősegíti a csúcsközeli gleccser gyorsabb olvadását – magyarázta Allaga Tamás meteorológus előrejelző, az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó Másfélfok szakértője, az RTL Klub meteorológusa. Hozzátette, ahhoz, hogy a Marmolada gleccsere ismét stabilizálódjon, visszafagyjanak a sziklákkal érintkező részek, komoly lehűlésre volna szükség. Ez ilyen magasságban (3340 méteren) nyáron sem kizárt.
A hegyet mindenesetre lezárták: a baleset után először csak részlegesen, ám miután még úgy is másztak rajta, a teljes tömböt.
Nem véletlenül, nagyon súlyos, ami történt.
„Ez a Dolomitok modern kori történetének legnagyobb tragédiája, de az egész Alpokban sem fordult elő hasonló” – mondta a hvg.hu-nak Pintér László, a Mozgásvilág hegymászó szakírója. "Nagyon sok omlás fordul elő, de eddig szerencsénk volt, hogy nem turistákra zuhantak a sziklák."
Nagyon leegyszerűsítve a hegyeket a fagy tartja össze, ahogy megy följebb a permafroszt határa, úgy enged ki a talaj és potyognak ki a sziklák. Pintér kiemelte:
a magashegyjárás mindenkinek saját felelőssége, olvasni kell a jeleket, a klímaváltozás miatt mindig a legrosszabbra számítva.
A mászószezon is kezdett elcsúszni. Mészáros Csaba hegymászó, az Excelsior Hegymászó Sportegyesület oktatója azt mondta, a nagyobb, közkedvelt hegyek (a Marmolada mellett a Mont Blanc és az Elbrusz) gleccserei a felmelegedés miatt pont a mászószezon közepére olvadhatnak be annyira, hogy az tényleg veszélyes legyen. A gleccser amúgy is egy kiszámíthatatlan terep, az aprónak tűnő repedések alatt több száz méteres mélységek tátonghatnak, ezért érdemes a hegyi ház vezetőjét megkérdezni, ajánlja-e a normál utat – magyarázta Mészáros.
Más biztos ennyire információforrás ugyanis ritkán áll rendelkezésre.
Hegymászókkal beszélgetve kiderült, hogy míg a lavinaveszélyt pontosan tudják jelezni (hiszen ott az egymásra rakódott hórétegből vonják le a következtetést), és a gleccserek állapotát is minden alpesi országban figyelik, az omlások előrejelzésével viszonylag kevés helyen foglalkoznak. Ott mindenképp, ahol lakott területekre jelent potenciális veszélyt egy-egy gleccser, hogy azonnal evakuálhassák az embereket, a nagyon népszerű hegyekre is jobban figyelnek, de turistautaknál nincs ilyen mérés.
Héjja Bálint, az egyik legmagasabb minősítést adó nemzetközi képzésen részt vevő hegymászó (az IFMGA aspiráns hegyi vezetője), oktató a hvg.hu-nak azt mondta, az omlásokat nagyon nehéz előre jelezni, hiszen nem tudni, hogy milyen állapotban van a jég alatti szikla, illetve hogy a meleg miatt olvadó hó mikor adja meg magát a gravitáció húzásának.
A hegyi menedékházakat igyekeztek biztonságos helyre építeni, de mostanra elég kiszámíthatatlanná vált a helyzet:
már olyan helyeken is van szikla- és jégomlás, ahol korábban soha nem fordult elő.
Egy tapasztalt hegyi vezető mászás, illetve biztonsági szempontból a hasadékok megjelenése, a különálló tornyok állapota és a jég keménysége alapján meg tudja ítélni, hogy nagyjából milyen állapotban van a gleccser (ami értelemszerűen csak a helyszínen derül ki), és a jellemzően omlásveszélyes szakaszokat amúgy is elkerülik.
A tapasztalatokat pedig megosztják. Erre Pintér László hozott példát: „A Mont Blanc normál útján megnyílt egy veszélyes hasadék, amit a hegyi vezetők azonnal jeleztek, és tanácsokat adtak a kikerülésére.”
A klímaváltozás okozta felmelegedés miatt az emblematikus Mont Blanc egy szakasza is különösen veszélyes lett, a hegynél lévő központi település, Chamonix polgármestere rendre lezárja a legkönnyebben mászható normál utat július végén, augusztusban. Ha valaki a tiltás ellenére mászik és balesetet szenved, fizetheti a saját mentése és ellátása költségét, mert nem fedezi semmilyen biztosítás – mondta Mészáros Csaba.
A legmagasabb francia hegynél amúgy is nagyon szigorú a rend, a polgármester koordinálja a hegyi vezetést, és határozza meg, egy évben hány hivatalos túravezető vihet csoportot a csúcsra, a csendőrök pedig csak azokat engedik tovább a 3167 méteren lévő házból, akiknek van foglalása eggyel feljebb, a 3818 méteren lévő Guter házba. A mászószezon rövidül, és miután a helyi vezetők előre befoglalják az összes szállást, privát mászó csak szerencsével, lemondás esetén tud 2-3 nappal előre foglalni. „Van létjogosultsága annak is, hogy tapasztalt hegyi vezető viszi az embereket és nem ad hoc bóklásznak a hegyen” – mondta Mészáros.
De nem csak Olaszországban és Franciaországban érezteti hatását a globális felmelegedés. Pintér László felidézte: nemrég szakadt le 20 ezer köbméter szikla az Ausztria két legmagasabb hegye, a Grossglockner és a Grossvenediger közti völgybe, és a szakemberek nem zárják ki az újabb omlást sem, de más 3 ezer méter fölötti csúcsra is kiadtak figyelmeztetést.
Veszély esetén egyébként a Grossglocknerre vezető utat is lezárhatják, ebben szintén a helyi polgármester dönt. Tirolban próbálják nagyon óvni a gleccsereket: van, ahol le is takarják azokat, hátha úgy kevésbé olvadnak – mesélte Mészáros Csaba. Szintén ő beszélt arról, hogy van, ahol gyorsabban reagálnak egy hütte vezetőjének szavaira, mint ahogy most, a Marmoladán történhetett.
Amikor például Svájcban, a 4017 méteres Weissmeisnél jeleztek a háziak nagy gleccsermozgást, a helyi csendőrség mérési pontokat telepített a jégre, és amikor kritikus mozgást észleltek, lezárták az utat. Igazuk lett, a gleccser fuvallata elérte Saas-Grundigot.
Héjja Bálint szerint a globális felmelegedés – ami miatt Carlo Budell mindenki felelősségét hangoztatta – erősen befolyásolja a hegymászást is: „Az elmúlt néhány szezonban olyan drasztikusan változott a helyzet, hogy el kell gondolkodni, melyik csúcsok mikor és hogyan mászhatók, bizonyos utak rizikófaktora extrém módon megnőtt a kőomlások miatt.”
Nem csak a közvetlen omlások veszélyesek, hanem a gleccser olvadása után hátrahagyott területek is. Héjja Bálint azt mondta, sok helyen laza, omladékos, homokos kőtörmelék marad, amin nehéz biztonsággal átkelni.
Sok helyen létrákat telepítenek, változtatják az útvonalakat, de nagyon nehéz ezzel a mértékű olvadással felvenni a ritmust.
A telek sem könnyebbek: vagy egyáltalán nem esik a hó, vagy olyan mennyiség hullik le, ami rengeteg extrém lavinaveszélyes időszakot hoz. „Nagyon el kell gondolkodni azon is, hogy vajon meddig lehet úgy síelni, mint most, hogy meddig lesz létjogosultsága egy csomó síterepnek és sítúraútvonalnak” – tette hozzá Héjja Bálint.
De ennél nagyobb a baj. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület a globális felmelegéssel összefüggésben négy fő kockázatot jelölt meg a hegyvidékekre vonatkozóan – mondta Kis Anna meteorológus-éghajlatkutató, a Másfélfok szakértője. Az első, hogy növekedhet a földcsuszamlások, árvizek száma, ami az emberekre és az infrastruktúrára is veszélyt jelent, a második, hogy megváltozik a vízellátottság, ami egyre több embert érint, és kritikus lehet a mezőgazdaság szempontjából. Míg a 60-as években 600 millió ember volt rászorulva a hegyekből származó vízforrásokra, addigra ez a szám mára elérte a 2 milliárdot.
A globális felmelegedés fajkihaláshoz is vezethet: számos faj ugyan megpróbálhat magasabb térségbe költözni, de a lehetőségek végesek.
A szervezet negyedik veszélyként az eszmei értékek eltűnését jelölte meg, az éghajlatváltozás miatt ugyanis ikonikus helyszíneket veszíthetünk el.
Optimistább forgatókönyvet nézve is az alacsony és közepes szélességen lévő hegyvidéki jégtömeg felét veszthetjük el a 21. század során, a pesszimista forgatókönyvek szerint pedig akár a 90 százalékát. A gleccserek mindezek mellett azért is fontosak, mert a világosabb felület nagyobb mértékben veri vissza a sugárzást. Ha eltűnnek, több sugárzást nyel el a föld, ami hozzájárul a felmelegedéshez. „Ez egy ördögi kör” – emelte ki Kis Anna.