Kik azok, akik leöntik a híres festményeket és kik állnak mögöttük?
Szakítottak a hagyományos tiltakozási formákkal, híres képeket öntenek le, az aszfalthoz ragasztják magukat, épületeket borítanak be festékkel – így próbálják felhívni a figyelmet a bolygó ökoszisztémájának összeomlásával fenyegető veszélyekre a Just Stop Oil aktvistái. De mit érnek el ezzel?
Mit éreznek, amikor valami gyönyörűt és felbecsülhetetlen értékűt elpusztítanak a szemük előtt? Felháborodnak? Jó! Hol van ez az érzés, amikor azt látják, hogy a bolygót pusztítják el? Ezt a festményt üveg védi, rendben van (...), de a gyerekeink jövője nincs”
– mondja egy Just Stop Oil radikális klímavédelmi mozgalom nevét viselő fehér pólóba öltözött férfi, miközben Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval című festménye mellé ragasztja a kezét a hágai Mauritshuisban. Társa a homlokát igyekszik olyan pozícióban a képhez nyomni, hogy odafogja a ragasztó az azt borító üveghez. Az akcióról készült felvételen a képtár döbbent látogatói is hallhatók, akik finoman szólva nem értenek egyet a történtekkel.
❗️Just Stop Oil "eco-activists" are again trying to spoil the masterpieces of world art
— NEXTA (@nexta_tv) October 27, 2022
One of the activists decided to glue his head to Vermeer's 'Girl with a Pearl earring' as visitors tell the 'stupid' activists to 'shut up' when they begin preaching about the environment. pic.twitter.com/i8JhRoxAFt
De reagálnak, és a Just Stop Oil (JSO) aktivistái éppen ezt akarják elérni. Azt, hogy a közbeszéd minden szintjén témává tegyék a fosszilis energiahordozók használatának veszélyeit, a klímaváltozás okozta problémákat és a megoldási lehetőségeket.
A szervezet még nincs egyéves, 2022 elején jött létre, megalakulásában szerepet játszott, hogy a tavaly őszi glasgow-i COP26-on, az ENSZ aktuális éghajlatváltozási konferenciáján kevés előrelépés történt a párizsi klímamegállapodás végrehajtása érdekében, illetve, hogy a brit kormány közölte: kiterjeszteni tervezi az olaj- és gázkitermelést az Északi-tengeren és eltörli a palagáz-kitermelés tiltását.
Az első akcióikat áprilisban hajtották végre, kezdetben benzinkutakat, tartálykocsik haladását blokkolták és olajterminálokat szálltak meg Anglia több pontján. Az akciók során százával tartóztatták le a résztvevőket, a JSO-nál mégis úgy látták, mindez nem elég annak eléréséhez, amit konkrét célul tűztek ki: hogy rávegyék a brit kormányt tervei visszavonására (a palagáz-kitermelés újbóli engedélyezéséről szóló döntést az új brit miniszterelnök, Rishi Sunak első intézkedései között eltörölte).
Nem működött. Amikor a legkézenfekvőbb dolgot tettük, olajcégeket vettünk célba, nem sikerült az áttörés. Aktivisták évtizedek óta világszerte lépnek fel közvetlenül az olaj- és gázipari vállalatok ellen, de ezek az akciók nem jutnak el sem a közvéleményhez, sem a médiához”
– magyarázta a Sky Newsnak Emma Brown, a szervezet egyik szóvivője.
Más taktika
Egy ideje már rendszeresen lehet hallani az akcióikról, amelyek közül többnek a híre bejárta a világsajtót:
- Március közepén az egyik aktivistájuk gyorskötözővel a kapufához rögzítette magát a nyakánál egy Premier League-meccsen.
- Július elején többen Da Vinci Utolsó vacsorájának egyik másolatához ragasztották magukat.
- A Formula–1-es Brit Nagydíj közben, a rajtnál történt baleset után berohantak a pályára, és leültek az aszfaltra, miközben a versenyautók még a pályán voltak.
- Rendszeresen blokkolnak utakat és átkelőket, október közepén például a Temzén átvezető II. Erzsébet királynő hidat kellett lezárni közel két napra, mert két aktivista felmászott a hídszerkezetre.
- Festékkel borítanak be épületeket, legutóbb a klímaszkeptikus elemzőintézet, a Global Warming Policy Foundation londoni központját és a Harrods üzletházat.
- A hágai ragasztós akció előtt két fiatal a londoni National Galleryben paradicsomlevessel öntötte le Van Gogh Napraforgók című festményét.
Októberben azért is kerültek be olyan gyakran a hírekbe, mert úgy döntöttek, mindennap demonstrációt tartanak London belvárosában. Az aktivisták, akik rendszerint narancssárga láthatósági mellényt húznak, amikor akcióba lépnek, a tenyerüket általában egymáshoz vagy az aszfalthoz ragasztva állították le hosszabb-rövidebb időre egy-egy út vagy csomópont forgalmát, zárták le a Waterloo hidat vagy blokkolták az Abbey Road legendás zebráját.
„Próbáljuk az ügyet a köztudatba emelni, és ez a médiában történik meg, amikor az emberek látják a fennakadásokat London utcáin” – mondta Morgan Trowland, az egyik férfi, aki felmászott a II. Erzsébet királynő hídra, amelyen naponta átlagosan 130 ezer jármű kel át. Amikor a Sky News arról kérdezte, hogy mi van azokkal, akiknek nehézséget okoztak az akciójukkal, azt felelte: együttérezhetnének azzal a 33 millió emberrel, akik az olvadó jégsapkák miatt kialakult pakisztáni áradások nyomán elhagyni kényszerültek az otthonukat az elmúlt hetekben.
Forró helyzetek
Ezekkel a magyarázatokkal persze nem elégednek meg azok, akik belefutnak egy-egy útlezárásukba. Ezen a videón is látszik: előfordul, hogy a járókelők, autósok maguk próbálják feloszlatni a demonstrációt és utat nyitni a továbbhaladáshoz. Nem ritka, hogy eldurvulnak a dolgok. Az aktivisták azonban mindig ragaszkodnak az erőszakmentességhez.
„Erőszakmentes mozgalom vagyunk, békés tüntetők. Nyilvánvaló, hogy fennakadást okozunk, képeket, műtárgyakat célozunk meg, de csak addig teszünk így, amíg a kormány ki nem jelenti, hogy nem ad ki új engedélyeket fosszilis energiahordozók kitermelésére az Egyesült Királyságban. Amint ez megtörténik, levonulunk az utakról” – nyilatkozta a JSO egy másik szóvivője, Alex De Koning az Euronewsnak. Arról is beszélt, hogy tömeges civil ellenállással a múltban számos fontos ügyben sikerült változást elérni, így jutottak például szavazati joghoz a nők vagy iktatták törvénybe a melegek jogait. „Ezért fontos, hogy tőlük vegyünk inspirációt, az övékéhez hasonló taktikát kövessünk. A szüfrazsettek például belevágtak a festményekbe, erőszakosan rongálták meg őket, míg mi csak egy üvegborításra öntünk levest” – magyarázta.
Erről beszél ezen a videón a Van Gogh-festményt összelevesező lány is, hogy még csak eszükbe sem jutott volna a dolog, ha nem biztosak abban, hogy nem tesznek kárt benne.
Hasznos ez?
A Sky News által megkérdezett szakértők szerint a Just Stop Oil módszere inkább távolabb löki az embereket a témától, mintsem közelebb viszi hozzá, ennek pedig megvannak a veszélyei. Lorenzo Fioramonti, a Surrey-i Egyetem Fenntarthatósági Intézetének vezetője szerint a szervezetnek talán tényleg sikerül bekerülnie a hírekbe, az akciói azonban visszafelé sülnek el, mert azok nem az ellenséget, jelen esetben az olaj- és gázipari vállalatokat célozzák. Szerinte az a veszély is fennáll, hogy az effajta demonstrációk „beszennyezik az ügyet”, és azoknak a környezetvédelmi szervezeteknek is megnehezítik a dolgát, amelyek konstruktív párbeszédet folytatnak a kormányokkal, energiacégekkel és nagyvállalatokkal.
Francois Gemenne, a Liege-i Egyetem klímakormányzás-kutatója és az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) a tagja, úgy látja: azok az akciók, amelyeket a Just Stop Oil aktivistái hajtanak végre, már a múltéi, önmagában arra már nincs szükség, hogy felhívják a figyelmet a problémára. „Az a kérdés, hogyan lehet mobilizálni és segíteni az embereket annak érdekében, hogy cselekedjenek. Pusztán azért bekerülni a médiába, hogy bekerüljünk a médiába, kissé problematikus” – fogalmazott.
„Attól tartok, hogy ezek az akciók el fognak idegeníteni egy csomó embert és gyengítik a klímaváltozással kapcsolatos témák támogatottságát. Csak azokat szólítják meg, akik már egyébként is aggódnak (...). A legtöbben csak arra fognak emlékezni, hogy aktivisták megpróbálták tönkretenni Van Gogh egyik leghíresebb festményét” – magyarázta.
„Csak a halálbüntetés állít meg minket”
Erőszakmentesség ide vagy oda, a brit kormánynak elege lett a JSO demonstrációiból. Suella Braverman belügyminiszter – nem sokkal saját, majd az előző miniszterelnök, Liz Truss lemondása előtt – törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek célja elbánni a mindennapi életet megzavaró akciók résztvevőivel. A törvénymódosítás több jogot biztosítana a rendőrségnek arra, hogy „proaktív megközelítést” alkalmazzanak olyan tiltakozások esetében, amelyek a közbiztonság súlyos megzavarásával fenyegetnek vagy azt okozzák. A miniszter azt is kijelentette: nem fog meghajolni olyan tüntetők előtt, akik zsarolják a brit közvéleményt. (Bravermant Sunak visszavette a kormányba, megint ő a brit belügyminiszer.)
A javaslat tartalmazza többek között az „alapvető” termékekhez, szolgáltatásokhoz és a „kulcsfontosságú” infrastruktúrához való hozzáférés védelmének erősítését, valamint lehetővé tenné, hogy 12 hónapos börtönbüntetést, bármekkora pénzbírságot, vagy e kettő kombinációját szabják ki azokra, akik olajfinomítók, repülőterek, a vasút vagy nyomdák működését akadályozzák.
Azok, akik hozzákötözik vagy -ragasztják magukat valakihez vagy valamihez, és ezzel „súlyos zavart” okoznak, akár hat hónapra börtönben találhatnák magukat vagy felső összeghatár nélküli bírsággal lennének sújthatók. Még a szándékot is büntethetik, vagyis, ha valaki azzal a céllal tart magánál valamilyen eszközt vagy anyagot, hogy valamihez odarögzítse magát.
Szigorúan büntetni tervezik az alagútfúró tiltakozásokat is – akár három év börtönnel vagy bármekkora pénzbírsággal. Ezzel a módszerrel Nagy-Britanniában nem egyszer akadályozták már hosszabb-rövidebb ideig nagy beruházások kivitelezését. A High Speed 2 (HS2) elnevezésű gyorsvasút építésébe is beavatkoztak így aktivisták, akik Londonban a Euston Square Gardens alá ástak alagútrendszert. A helyszín helyreállítása a kivitelező szerint legalább 75 millió fontba került. A legtovább, 46 napon át egy Swynnertonhoz közeli építési terület alá fúrt alagútban maradtak tiltakozók. Ha a javaslatot elfogadják, már az is büntethető lesz, ha valaki készül hasonló akcióra, és ahhoz használatos eszközök vannak a birtokában.
A JSO természetesen reagált a javaslatra. Egyik szóvivőjük kijelentette: amíg nem halálbüntetés a következménye az akcióiknak, nem fognak meghátrálni. „Mert az alternatívája annak, hogy nem érjük el a változást, amit követelünk, a halál.”
Olajmágnás leszármazottja is a támogatók között
Akciói megszervezéséhez a Just Stop Oilnak is jelentős összegekre van szüksége. A pénz legnagyobb része a Los Angeles-i központú Climate Emergency Fund elnevezésű alapból érkezik hozzájuk, amelyet a Getty-vagyon örököse, Aileen Getty alapított félmillió dolláros induló tőkével. A szervezet célja, hogy a klímavészhelyzet ügyében tenni kívánó aktivistákat támogassa.
A Getty Oil olajcéget alapító J Paul Gettynek – a világ egykor legvagyonosabb emberének – az unokája a The Guardianben megjelent véleménycikkében azt írta: hiszi, hogy a klímaválság olyan ponthoz érkezett, amikor bomlasztó akciókkal kell megpróbálni megváltoztatni az egyre élhetetlenebbé váló bolygó sorsát. Szerinte ezekkel a módszerekkel lehet a leggyorsabban átfogó átalakításokat elérni.
A Just Stop Oil mögött még egy fontos ember áll, Roger Hallam közösségimédia-stratéga, aki az Extinction Rebellion és az Insulate Britain (amely azt igyekezett elérni, hogy az állami és önkormányzati bérházakat országszerte szigeteljék) létrejötténél is bábáskodott. A walesi férfi, aki korábban biofarmot működtetett – amelynek tönkremenetelét egy sor extrém időjárási körülménynek tulajdonítja –, a 2010-es évek végén a londoni King's College-ben szerzett PhD fokozatot; a civil ellenállás történetét kutatta. A The Guardiannek korábban úgy nyilatkozott, hogy a JSO mellett csupán tanácsadói szerepben van jelen. A lap a cikkében idézett egy beszédéből, amelyben kijelentette: a világ már lekésett arról, hogy 1,5 Celsius-foknál megállítsa a globális átlaghőmérséklet emelkedését (ezt a minap az ENSZ is kerek perec kimondta). Azt jósolta, hogy 2030-ra százmilliók válnak klímamenekültté, s hogy ennél is rosszabb jöhet. „Tömeges mészárlás, tömeges erőszak, tömeges éhínség. Ez vár ránk.”