Májustól a nyár végéig lehet számítani a tömegesen feltűnő, a talajhoz közel jellegzetesen, lassan repülő tőrösdarazsak feltűnésére, jellemzően a kertek, parkok gyepén, a korhadó fák vagy akár a komposzt közelében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra hívja fel a figyelmet, hogy

ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot.

Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi tőrösdarázsfaj irtása felesleges, ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is.

A tudatlanság az MME szerint évről évre számos hasznos darázs pusztulását okozza, például amikor a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik meg őket.

A tőrösdarázs rovarcsalád magyarországi képviselői túlnyomórészt termetesek és látványos megjelenésűek, az óriás tőrösdarázs, amelynek nősténye csaknem öt centiméteres, egyben Európa legnagyobb hártyásszárnyúja is.

Ezek a rovarok nem azonosak a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban, ha nem fogja meg őket az ember, nem használják védekezésre, ahogy a mérgük sem támadásra, hanem a lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.

Megjelenésükre ott lehet számítani, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát. Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort.