Fenntarthatósági díjjal készül a nagykövet, akinél otthon a biciklik is nevet kaptak
Hollandia a fenntarthatóság élharcosa, amit az országhoz kapcsolódó jól ismert jelképek is magukban hordoznak. Tapasztalataikat szívesen meg is osztják partnereikkel, a Budapesti Holland Nagykövetség fenntarthatósági díjat alapított, aminek jegyében idén első alkalommal bronztulipánnal díjazzák a körforgásos építészet és építőipar területén meglévő jó gyakorlatokat. Désirée Bonis nagykövet a díjról, a holland sikerek hátteréről és a fenntarthatóság útján a mezőgazdaságban és az építőiparban még előttük álló kihívásokról is beszélt a HVG-nek. De hogy jönnek ide az elkeresztelt kerékpárok, és mi köze az egészhez a polder-modellnek?
hvg.hu: Szélmalmok, tulipán, kerékpár mind már-már közhelyszerű holland jelkép, de az azokban elért holland eredmények nyomán lehetséges, hogy a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság is ide fog tartozni?
Désirée Bonis: Nyilvánvalóan, de ne feledjük, hogy a felsorolt jelképekben eleve benne van a fenntarthatóság. Vegyük például a kerékpárt, ami nagyon holland dolog: több van belőlük, mint ahányan Hollandiában élnek, mindenkire jut fejenként 1,3. Nálunk otthon több is: hét bicikli van a családban, neveket is adtuk nekik, hogy tudjuk ki mikor melyiket használja. A kerékpár sok szempontból nagyon is fenntartható: egészséges, tiszta, olcsó, és hatékony. Városon belül hamarabb eljutsz a célodhoz, mint autóval, és ha a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére gondolunk, sokkal jobban is teljesít, mint az autók.
Hiszünk is benne, és szeretnénk elősegíteni a terjedésüket, van is erre egy kiadványunk, a Dutch Cycling Vision. Ebből készítettünk magyar nyelvű változatot, amit minden olyan magyarországi településre elviszek, ahol hivatalos útjaimon járok. A vendéglátóim is megismerhetik belőle, hogy a kerékpározás nemcsak a kerékpárról szól, hanem arról is, ahogy a városainkat tervezzük, ahogy alakítjuk az infrastruktúrát, a gondolkodásmódot.
Vagy ott vannak a szélmalmok. Nyilván nem a klasszikus szélmalmokat értem ezalatt, amikkel Don Quijote viaskodott, hanem az északi-tengeri szélerőműveket. Sok száz lett belőlük, és mivel 2050-re szén-dioxid-semlegessé szeretnénk válni, szükség van rájuk, hogy fenntartható forrásokból állítsuk elő a szükséges energiát.
A harmadik jelkép, amit említett a tulipán, amit a mezőgazdaság szimbólumának is tekinthetünk. Ez egy olyan ágazat, amit a jelenleginél fenntarthatóbb módon szeretnénk működtetni. Hollandia Dunántúl nagyságú területen fekszik, de mégis a világ legnagyobb agrárexportőrei között van, csak az USA előzi meg. Ma már azonban nem azon dolgozunk, hogy minél többet termeljünk, hanem azon, hogy minél jobb minőségű termékeket állítsunk elő, minél kisebb ökológiai lábnyommal.
hvg.hu: Ezeken túl mit emelne ki Hollandia fenntarthatóság terén elért eredményei közül?
D. B: A körforgásos gazdaságot. Hollandia ezen a téren világelső: gazdaságunk 26 százaléka állt már át erre a modellre, miközben a világátlag 8,6 százalék, Magyarországon pedig 6,8 százalék. Nem véletlen, hogy ezen a téren is igyekszünk jó együttműködést kialakítani a két ország között, hiszen közös, nemzetközi cél a Párizsi klímaegyezmény, illetve az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak teljesítése. Ezen alapul a holland nemzeti körforgásos gazdasági stratégia is, amivel 2030-ra szeretnénk ezt az arányt 50, 2050-re pedig 100 százalékosra emelni.
Vagy ott van a mezőgazdaság, amire már utaltam, hogy a jelenleginél fenntarthatóbbá szeretnénk tenni. Ennek pedig három eleme van: az első a precíziós gazdálkodás. Első hallásra futurisztikusnak hangzik, a drónokkal, és a műholdas, digitális eszközökkel, ám a koncepció alapja, hogy a lehető legkisebb hatással legyünk a természetre: a lehető legkisebb mennyiségű tápanyagot, növényvédő szereket, vizet (a haszonállatoknak takarmányt, antibiotikumokat) használjuk fel a termeléshez, és úgy maximalizáljuk a termelést, hogy közben minimálisra szorítjuk a talajt, környezetet, a Földet érő káros hatásokat. Ebben nagyon jó együttműködés jött létre a holland és magyar gazdák, illetve a Wageningeni Egyetem valamint a gödöllői MATE kutatói között is.
A másik eleme a változásnak a természetközeli vagy természetkímélő gazdálkodás, ami során megpróbáljuk minél jobban integrálni az agrárgazdálkodást és a természeti környezetet. Például egy rét lekaszálásakor külön figyelmet fordít a gazda virágok és fűszálak között rejtőzködő élőlényekre, mint például a sündisznók, vagy épp, hogy maradjon valami a beporzó rovaroknak is.
A harmadik elem a városok zöldítése, amiben szintén óriási szerepet játszik a holland mezőgazdaság, például új, a városi környezetet jobban bíró növényfajok kialakításával, növényfalak telepítésével.
Ezeken felül is van ennek a munkának egy nagyon jellemzően holland aspektusa: a rendkívül hatékony együttműködés a kormányzati-, piaci-, civil szereplők és a tudományos élet képviselői között. Ennek történelmi gyökerei vannak, amik abba a korba nyúlnak vissza, amikor az itt élők elhódították a tengertől és termővé varázsolták a Hollandia harmadát kitevő mélyen fekvő, és legalábbis dagálykor tengerszint alá kerülő földterületeket.
Eleink évszázadokon át dacoltak a dagállyal, ezen időszak alatt tanultuk ki a hatékony együttműködés csínját-bínját, és vált mára természetessé számunkra az a fajta közös munka, ami során nem a többség kényszeríti rá az akaratát a kisebbségre, hanem közösen keresik a megoldást. Külön neve is van ennek a konfliktus-kezelés, a felek szempontjai és érdekei összehangolása mentén zajló közösségi döntéshozatali folyamatnak: ez a polder-modell. Ez a modell most a körforgásos gazdaságra átállás során is nagyon hatékonnyá teszi az együttműködést.
hvg.hu: Ebből sokat tanulhatna Magyarország is.
D. B.: Bizonyára. Hollandia decentralizált ország, van ugyan központi kormány, de vannak a regionális és települési önkormányzatok, és vannak a víztanácsok, mint a kormányzat negyedik szintje. Mindegyik tagjait a közösség választja meg, és a kormányzat legalsóbb szintjein is van működő képviselet, ami révén a helyi problémákat képesek ezeken a szinteken az összes érintett fél bevonásával kezelni.
hvg.hu: És ez valóban annyira hatékony?
D. B.: Igen, tudok példát is mondani, ami személyesen is megtapasztaltam: Eindhovenben, a negyedik legnagyobb holland városban létrehozták a Brainport nevű technológiai régiót, amit a világ legokosabb négyzetmérföldjének is neveznek. Mindennek a főszereplői a helyi önkormányzat, amely az infrastruktúrát és a költségvetést biztosítja, az itt működő nagyon erős műszaki egyetem, és a privát szektor, sok jelen lévő jelentős piaci cég – például a Phillips, amelynek Eindhoven volt a szülőhelye, de ide kötődik híres leányvállalata, az ASML chipgyártó is – pedig tudással és innovációval járulnak hozzá, hogy ennyire kiemelkedő központtá váljon a Brainport.
Van azonban még valami, ami nagyon jellemző Hollandiára: a körforgásos gazdaságra való áttérést nem kizárólag a kormányzat szorgalmazza, hanem a privát szektor is, ami figyelemreméltó, hiszen sok más helyen a profitjukat féltve inkább ellenállnak, és teherként tekintenek a változásokra. Hollandiában azonban számos olyan nemzetközileg is fontos piaci szereplő van, amelyek belátták, hogy elkerülhetetlen az átállás, és maguk is biztatják a kormányzatot arra, hogy javítson a jogalkotáson, valamint az egyenlő versenyfeltételek megteremtésével, adókedvezményekkel segítse az átmenetet.
hvg.hu: A fenntarthatósági törekvéseket a Holland Nagykövetség is támogatja?
D. B.: Igen, ezt szolgálja Tulipán Díj a Fenntarthatóságért megalapítása, aminek a célja, hogy bátorítsuk és szélesebb körben is ismertté tegyük a legjobb gyakorlatokat, álljon mögötte piaci szereplő vagy épp nonprofit szervezet. Két platformot hoztunk létre: az egyik a Körforgásos Gazdasági Platform, a másik pedig a Lean&Green Platform, és ugyan különböznek, de közös a cél: hogy segítséget nyújtsunk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében Magyarországnak.
Ennek érdekében együttműködünk az Energiaügyi Minisztérium mellett a BCSDH-val (Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért), a GS1 Magyarországgal, a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társasággal, a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületével, a Magyar Üzleti Vezetők Fórumával, valamint a Magyar-Holland Kereskedelmi Kamarával. Csak azért sorolom fel ilyen hosszan őket, mert e szervezetek vezetőit kértük fel a zsűri tagjainak. Ők döntenek majd arról, hogy egy adott ágazaton belül melyik kezdeményezés a legígéretesebb és leginkább követendő példa. Idén, első alkalommal az építészet és a körforgásos építőipar áll a díj fókuszában. Abban bízunk, hogy sokan pályáznak majd, és még van is rá idejük: a pályázatok beadási határideje szeptember 30.
hvg.hu: Látnak már ígéretes pályázókat?
D. B.: Erről még korai beszélni. Az biztos, hogy minden pályázatot alaposan megvizsgál majd a zsűri. A díjat – egy bronzból mintázott tulipánt – a nagykövetség Körforgásos Gazdasági Fórumán fogjuk átadni a nyertesnek november 23-án, az Öbölház rendezvényközpontban a Kopaszi-gáton.
hvg.hu: Idén az építészet és az építőipar lesz a fókuszban, jövőre melyik ágazat következik?
D. B.: Általánosságban négy fő területre koncentrálunk: az egészségügy, a fenntartható mobilitás és okos logisztika, a mezőgazdaság, valamint a körforgásos gazdaság. Ezekről az ágazatokról nemcsak tanulmányokat készítettünk holland vállalkozások számára, hanem abban is segítettünk nekik, hogy üzleti partnereket találjanak Magyarországon. A következő díj fókusza is ezek közül kerül majd ki.
hvg.hu: Hollandia példamutató, de bizonyára ott is van olyan terület, ahol több erőfeszítésre van szükség a fenntarthatóság szempontjából, melyek ezek?
D. B.: Kétségkívül vannak nagy kihívások. Hollandiában három ilyenről beszélhetünk: az egyik a nitrogénválság. A nitrogénnek, hasonlóan a szén-dioxidhoz, nagy mennyiségben kibocsátva káros hatásai vannak. A legfőbb kibocsátó a nagyon intenzív mezőgazdaság, elsősorban a műtrágya-használatból fakadóan, de a közlekedés és az építőipar is hozzájárul. A nitrogénvegyületek pedig a talajba kerülve savasodást okoznak, ami károsan hat a növényzetre, a kormány pedig szeretné csökkenteni a nitrogén-kibocsátást. A másik ilyen terület a népességnövekedés. Hollandia népessége erősen növekszik – jelentős mértékben a bevándorlásnak is köszönhetően –, és ezt a népességet el is kell látni, egyre több árura, és lakásra van szükség, amivel el is értünk a harmadik területhez, az építőiparhoz, ahol sok tennivaló van még, és ami a mostani díjnak is a fókuszában áll.
hvg.hu: A fenntarthatóság azonban nemcsak kormányok, de az emberek személyes döntésein is múlik. Ön, illetve hivatala például mit tesz ezért?
D. B.: Azt hiszen minden ember azt szeretné, hogy lássa felnőni és boldogan élni gyerekeit egy szép, fenntartható, biztonságos bolygón.
És mit tehetünk mi? A nagykövetségen dolgozók közül többen is kerékpárral járnak, a garázsunkban két e-bike is van, amit bárki elvihet a csapatból. Ezen kívül szelektíven gyűjtjük a hulladékot, alig-alig használunk papírt, ha mégis az is újrahasznosított. Ezen felül keressük a további lehetőségeket a fenntarthatóságra.
Például a HVG-vel közösen kidolgozott karbonlábnyom-kalkulátorral számítottuk ki a Király Napja alkalmából megrendezett fogadásunkra érkező vendégek karbonlábnyomát. Ezt a kibocsátást faültetéssel fogjuk ellensúlyozni októberben.
Személyesen egyébként 30 éve nem eszem húst. Saját autóm sincs, csak egy e-bike-om, és azzal járok hetente többször is az irodába. Otthon, Amszterdamban is újrahasznosítjuk a hulladékot, ez már természetes, mindennapi szokásunkká vált. Azt hiszem mindannyiunknak tudatosabbá kell válnia, és fel kell ismernünk, hogy szükség van a változásra, és így talán eljön az ideje, hogy el tudjuk majd engedni a rengeteg fosszilis energiafogyasztással és szén-dioxid-kibocsátással járó életmódot.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
