A Balatonnál indította a reggelt, mik voltak a benyomásai?
Kettős benyomás ért. Először is fantasztikusan szép hely, és érdekes megbeszéléseket folytattunk a World Lake Day alkalmából, jó volt látni az érdeklődést. Másrészről, amikor közelebbről is megnéztük a Balatont, és az alacsony vízszintet, szóba került a vízgazdálkodás helyzete, már látszottak a kihívások, és
hogy van miről tárgyalni, és van mit közösen tenni.
Hogyan tud az Európai Bizottság segíteni a Balaton helyzetén?
Európában számos vízzel kapcsolatos szabályozás van életben, amit a tagállamoknak végre kell hajtaniuk. Fontos, hogy fenntartható módon gazdálkodjunk a vizeinkkel, legyen szó akár tavakról, akár folyókról, és persze nem feledkezhetünk meg a szennyezettségről sem. Ma Európa-szerte tíz tóból csak négy ökológiai állapota tekinthető jónak, szerencsére a Balaton ezek közé tartozik, de itt is jelen van szennyezés, eutrofizáció, amivel foglalkozni kell.
Természetesen van elérhető támogatás is, hiszen az Európai Bizottság fókuszba helyezte a vízrezilienciát, vagyis a vízgazdálkodási ellenálló- és alkalmazkodóképesség javítását. Ennek érdekében már kezdeményezte a kohéziós alapok átcsoportosítását – ez 3 milliárd eurót jelent –, és az Európai Központi Bankot is felkérte, hogy szálljon be a finanszírozásba, amely 15 milliárd eurót mozgat meg 2027 végéig. A következő uniós költségvetési ciklusban pedig kritikus infrastruktúraként szerepel a víz. Szabályozás és támogatás tehát van, de helyben is együtt kell dolgozni, mert a vizet helyben kell jól kezelni.
Ha már finanszírozásról van szó, a magyar kormány sikeresen biztosította az RRF forrásokat, amelyek egyik mérföldköve a Fenntartható Vízgazdálkodási Terv elfogadása volt. Látta a tervet? Hogyan értékeli, mennyiben illeszkedik a Bizottság vízzel kapcsolatos elvárásaihoz?
Jelenleg folyamatosan egyeztetünk, és vizsgáljuk a tervet. A napokban is késő estig tárgyaltunk a kormány szándékairól és a Gajdos László miniszterrel folytatott megbeszélésünkön is előkerült. Számomra prioritás a víz kérdése, és örülök, hogy a magyar kormány számára is az, ami érthető is az idei nyáron tapasztaltak fényében.
A vízhiány következtében kialakult homokpadok Balatonfenyvesen
MTI / Vasvári Tamás
Igen, az extrém alacsony vízállás hatással volt az energiaellátásra is. A paksi atomerőmű működése érdekében többek közt fenékküszöb építéséről is határozott a kormány, ám az idő sürgetése miatt anélkül, hogy alaposan felmérte volna a lehetséges ökológiai kockázatokat. Hogyan lehet jól egyensúlyozni az energiabiztonságot szolgáló hasonló beavatkozások és azok esetleges kedvezőtlen ökológiai hatásai között?
A víz az egyik legfontosabb, vagy talán inkább a legfontosabb éltető elem. Víz nélkül nincs élet. Most pedig azt látjuk, hogy a vízkörforgás globális léptékben szakadt meg. Ezt politikai prioritásként kezeli az Európai Bizottság, és én vagyok az első biztos, akinek titulusában ott van a víz.
Ez a nyár megmutatta, hogy nincs vesztegetni való időnk.
A vízhiány nagyon sokba fog kerülni nemcsak a természetnek, de a vállalkozásoknak és mindenki másnak is. És akkor még nem beszéltünk a talajpusztulásról és az erdőtüzekről. Ezért is kell magas szinten kezelni a kérdést, határokon átívelő összefogásra és információcserére is nagy szükség van.
Jessika Roswall
Jogász, ügyvédi karrierjét váltotta politikusira 2010-ben, amikor a svéd jobbközép Mérsékelt Párt (Moderaterna) parlamenti képviselője lett. Volt a párt Uppsala megyei alelnöke majd közlekedéspolitikai szóvivője. Utóbbi minőségében a közlekedés elektrifikációját, a fosszilis üzemanyagok kivezetését szorgalmazta a klímavédelem érdekében. 2019-től a parlament EU-ügyi bizottságának alelnöke, 2022-ről a svéd jobbközép kormány EU-ügyi minisztere volt. A 2023-as svéd EU-elnökség alatt közreműködött a Fit for 55 klímacsomaggal kapcsolatos megállapodások előkészítésében, majd a svéd kormány őt jelölte az Európai Bizottságba. Itt 2024 vége óta felel biztosként a környezetvédelemért, vízrezilienciáért és versenyképes körforgásos gazdaságért. Magyarországra ismerkedő látogatásra érkezett, a Balatonnál a Tavak világnapja konferencián járt, Budapesten találkozott körforgásos gazdaságban érdekelt ágazati szereplőkkel, országgyűlési képviselőkkel, majd a Mocsárosdűlőn madarászkodott, és tárgyalt Gajdos László élő környezetért felelős miniszterrel.
Hogy miként választhatunk a vízbiztonság és a környezet között? Természetesen nem választhatunk egyik vagy másik között. Meg kell óvni mindkettőt, ezért kell helyreállítanunk a vízkörforgást, és a természetbe fektetni, ami nemcsak a természetnek fontos, de az egész ökoszisztémának, ami fenntart minket is, és ami most nagyon siralmas állapotban van.
Tehát rövid távon elfogadható egy fenékküszöb?
Erről a kérdésről vízgazdálkodási és környezetvédelmi szempontból is egyeztettem a magyar hatóságokkal, mivel fel kell mérni az új műtárgy lehetséges hatásait, az ügyet továbbra is nyomon fogjuk követni.
A körforgásos gazdaság is az ön portfóliójához tartozik, találkozott is az ágazat szereplőivel. Mit mondtak önnek a hazai hulladékgazdálkodás helyzetéről, tekintve, hogy Magyarország nem áll jól a körforgásos célok tekintetében? Ön szerint hogyan kellene úgy alakítani a hazai hulladékgazdálkodást, hogy jobban teljesítsen?
Jessika Rosswall, környezetvédelemért felelős EU biztos
HVG / Veres Viktor
Régóta zajlik Magyarországgal párbeszéd erről az ágazatról, ami számomra több, mint hulladékgazdálkodás. A hulladékra valójában alapanyagként kellene tekintenünk, távolodni a lineáris modelltől – vagyis hogy kitermeljük, legyártjuk, használjuk és eldobjuk. Már csak a környezetszennyezést tekintve is, de Európában egyúttal a versenyképesség javítása és a külső kitettségek csökkentésének szempontjából is fontos.
Amikor elvállaltam ezt a feladatot, azt gondoltam, hogy ez magától értetődő, mindenkinek fel kell ismernie, hogy ez a helyes út. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű, mert lehet, hogy van egy teljes műanyag-újrahasznosító iparág, de valakinek meg is kell venni az ott előállított terméket, vagyis a piaci igényt is meg kell teremteni.
Visszatérve Magyarországra: az átlagos uniós újrahasznosítási arány 12 százalék. Magyarországon kevesebb mint a fele, ami nem elég jó.
Ez a helyzet azonban lehetőség is, hogy több értéket állítson elő ebből az erőforrásból. Nem mondom, hogy könnyű, de azok az ágazati szereplők, akikkel találkoztam, virágzó vállalkozásokat tudtak felépíteni.
Szeptember 1-én járt le a határideje, hogy a tagállamok benyújtsák a bizottságnak a természet-helyreállítási terveiket. Mit kaptak Magyarországtól?
Régóta folynak erről a tárgyalások. A szabályozás életbe lépett, a maga nemében ez az első, büszke is vagyok rá, hogy van ilyen az Európai Unióban, és bemutatjuk az ENSZ biodiverzitással foglalkozó konferenciáján, amit Jerevánban tartanak októberben. Biztosként minden miniszternek írtam, és szoros együttműködésben dolgozunk azon, hogy hatékony segítséget nyújthassunk a tervezet elkészítésében a szabályozás rugalmas keretein belül.
Fontos látni, hogy a tagállamok által benyújtott tervezetek több, már folyamatban lévő projektet is tartalmaznak, például természetvédelmi intézkedéseket. Ha nem fektetünk pénzt és energiát a helyreállításba, az a társadalomnak okoz majd gondot. A természet-helyreállítás nemcsak a madarakról, erdőkről, talajról, tengeri életről szól, nélküle ellehetetlenülhet az élelmiszer-termelés és az ivóvíz-utánpótlás is.
Persze a legjobb az lett volna, ha a tagállamok mindegyike benyújtja a tervét szeptember 1-ig, és bár nem teljesítette mindenki, de folyamatos párbeszédben vagyunk, és arra koncentrálunk, hogy mindenki haladjon vele. A kérdésre, majd jövőre térünk vissza, ha mindet kiértékeltük. Az látható, hogy az érintettek és a kormányok nagyon elkötelezettek.
HVG / Veres Viktor
Milyennek értékeli a miniszterrel folytatott megbeszélését, milyen ügyek kerültek szóba?
Szinte a teljes portfóliót megtárgyaltuk, ami mindkettőnknek hasonlóan széles körű. A fentiek mellett beszéltünk azokról a kockázatokról, amiket az idei nyár hozott fel, illetve azokról a költségekről, amiket el lehet kerülni, ha jól végezzük a munkánkat. Sok feladat áll előttünk, elkötelezettnek, kitartónak kell lennünk, közben kommunikálni az emberekkel. Valódi párbeszédre van szükség, ahogy a Balatonnál a vízi ellenálló-képességgel kapcsolatban is megtörtént.
Nyitókép: A dunai fenékküszöb építése Paksnál Fotó: HVG / Fazekas István
