szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Van itt pár út, amit jobb lenne elkerülni.

A két legveszedelmesebb közútnak az Alföldet keresztbe szelő 4-es, illetve a Horvátország felé vezető, dunántúli 6-os főútvonal számít Magyarországon. Az előbbin 13, az utóbbin 12 halálos baleset történt a múlt évben – tudható meg a frissen kiadott Közlekedési baleseti statisztikai évkönyv, 2016 című KSH-kiadványból. A fővárosból induló – 352 kilométer hosszú, Szolnokot és Debrecent is érintő 4-esen, amelyen egészen Záhonyig lehet eljutni, tavaly átlagosan minden másnap történt legalább egy, könnyű sérüléssel járó baleset. A 262 kilométeren át kígyózó 6-oson, továbbá a Tatabányán és Győrön át az osztrák határig futó, 171 kilométer hosszú M1-es autópályán ezzel szemben durván minden harmadik napon következett be halállal vagy sérüléssel végződő kisebb-nagyobb szerencsétlenség. Az 5-ös és a 7-es főúton (Budapest–Szeged, illetve Budapest–Letenye) négynaponta kellett átlagosan mentőt hívni.

©

Merőben másképp alakul azonban a főútvonalak kockázati sorrendje, ha az adott „pályák” hosszát is figyelembe véve vetjük össze baleseti mutatóikat. Ez esetben minden jel szerint a fővárostól a nógrádi Parassapusztáig tartó 2-es főút nevezhető a leginkább „halálútnak” a maga 78 kilométeres hosszával, s a múlt évben ott bekövetkezett 5 halálos, s további 60 súlyos vagy könnyű sérüléssel járó balesettel. Ugyancsak meglehetősen veszélyes viszonylatnak tekinthető az első nem a fővárosból (hanem Székesfehérvártól) induló főút, a 8-as is (hossza 190 kilométer), ahol 8 végzetes és 91 súlyos vagy könnyű sérüléssel járó ütközés, gázolás és más hasonló incidens következett be 2016-ban.

Nemzetközi összehasonlításban a közlekedés a hazai közutakon voltaképpen annyira számít kockázatosnak, mint Belgiumban – derül ki az Európai Bizottság legutóbbi számaiból. A múlt évben mindkét helyen 65-65 halálos áldozat jutott ugyanis egymillió lakosra. E mutató sokkal rosszabb, mint a hasonló svéd (26), brit (27), holland (31), spanyol (36), vagy akár német (43) arányszám, számottevő mértékben elmarad viszont a lengyel (77), a görög (74), sőt valamelyest a cseh (70) gyakorisági értéktől. Magyarországon a rendszerváltás óta egyébként a negyedére csökkent a végzetes közúti tragédiák száma. 1990-ben még 2432 személy vesztette életét a honi utakon, a múlt évben viszont 607. A halálos áldozatok száma a szóban forgó periódusban tavaly volt a harmadik legalacsonyabb: csak 2013-ban (591) és 2012-ben (605) volt valamivel kedvezőbb a baleseti statisztika, mint az előző esztendőben. A végzetes szerencsétlenségek látványos csökkenése az utolsó fél évtizedben ugyanakkor leállt, hatszáz körül stabilizálódott. Mindez nem jelenti azt, hogy a halálos balesetek területi eloszlása mit sem változott volna.

©

Leginkább éppen a fővárosban romlott a helyzet: Budapesten tavaly 57 gyalogos, járművezető és utas vesztette életét az utakon, miközben 2011-ben összesen 30. Nem ennyire rohamosan, de ugyancsak romlott a helyzet Győr-Moson-Sopron és Bács-Kiskun megyében is, miközben Zala, Heves és Békés útjain a múlt évben jóval kevesebb vér folyt, mint az évtized elején. Némiképp megint csak más a képlet, ha a népesség nagyságához, s nem a korábbi évekhez viszonyítjuk a legsúlyosabb közúti incidensek számának alakulását. Így számolva relatíve a legtöbb végzetes szerencsétlenség tavaly Bács-Kiskun és Vas megyében következett be (százezer főre 12, illetve 10 haláleset), míg a legkevesebb Budapesten és Heves megyében (3-3), valamint Békés megyében (4).