BMW 520d teszt: felér egy hetessel

Hozzám nőtt a megtett 1600 kilométer során a legkisebb motorral szerelt ötös BMW. A könnyes érzelmeken túl a racionalitás is azt mondatja velem, hogy nem kell ennél különb autó. Kényelmes, impozáns, erős, takarékos, látványosan szép, technikája kifinomult, vezetése magabiztos és élvezetes. Az ára túlzottan magas, de ezt a prémium kategóriában szánalmas szóvá tenni. Aki jó autót akar, fizessen.

Egyre inkább távolodok el imádatom korábbi tárgyától, a hetestől, és vallom, hogy az ötös untig elég. Bár a hátsó sor kényelme lehetne nagyvonalúbb is (a helykínálat az elődhöz képest csak elöl nőtt, hátul maradt sportos), megdöbbentő az a tény, hogy a mai ötös akkora (4,9 méter), mint a kilencvenes évek hetes BMW-je (E32). A beltér eleganciája még a tesztelt, közepes felszereltségű változatban sem marad el a jelenleg futó nagy testvérétől, ahogy az extrák listája is szinte kimeríthetetlen. Hossza 17 centivel rövidebb, 10 centivel keskenyebb, de csak 6,5 centivel tágasabb a hátsó sor, csomagtartóban egyenesen veri a nagy bömöst: 20 liter a különbség.

Egy hét során az 520d két példányát is sikerült tesztelnem, mindkettő fehér színben pompázott, az egyikben csak félig volt bőr az ülések kárpitja, a másik többek között teljes bőrözést (400 ezer forint), valamint kulcsnélküli nyitást (230 ezer forint), oldalsó üdvözlőfényeket (80 ezer forint), tolatókamerát (120 ezer forint) és automatikus ajtóbehúzást (180 ezer forint) kapott pluszban. Bixenon, kanyarkövető fényszóró automatikus távfény kiegészítéssel (450 ezer forint), ülésfűtés (110 ezer forint), Bluetooth (180 ezer forint) és tempomat mindkettőben volt. A tesztalanyok amolyan üzleti autók, nem eltúlzott extrákkal, csak a legszükségesebbekkel, navit például egyik sem tartalmazott. Ebből még gond is lehetett volna, amikor negyedmagammal nekivágtunk a világnak és megcéloztuk a legrégebbi szlovén települést, Ptujt.

Fotó: bcs

Csoda, de odaértünk navi nélkül, míg néhány kolléga a navigáció furcsaságai miatt élvezte a horvát határőrök vendégszeretetét. Hasonló nekünk is kijárt, igaz, minket uniós rendőrök állítottak falhoz. A hófehér BMW annyira megtetszett a szlovén civil ruhás zsernyákoknak, hogy az autópálya-pihenőbe kiterelt ukrán Tiidák és olasz rendszámú Sprinter kisbuszok közül rögtön kiintettek. Szerencsére mindenki rendelkezett érvényes papírokkal, és az autó dokumentumai is rendben voltak. A rendőrök teljes munkát végeztek, még a motor- és alvázszámot is leellenőrizték. Nem volt nagyon megalázó, legalább átéltük a folytonos utálatnak kitett BMW-sek mindennapjait. A kocsi vezetéséről nem kérdeztek, pedig elmondtam volna, hogy a négyhengeres motor ellenére kiválóan hasítja a pályát, a kétszázas tempót erőlködés nélkül eléri 130-ról, fölényesen tartja azt és magabiztosan uralja a belső sávot, ha kell. A nagy sebesség ellenére az oda-vissza 800 kilométeres utat 7 literes átlagfogyasztással tettük meg.

A második 520d-t teljesen szűzen vehettem birtokba, pár kilométer volt csak benne. Ennek megfelelően nem nyomtam tövig a gázt, nem faroltam aszfalton vele (jégen azért játszottam). 800 kilométert vezettem ezt is - volt egy 400 kilométeres autópálya túra is - de háromezres fordulat fölé nem hajtottam a motort. Minek is tettem volna, 100 kilométer/óránál 1500-at forog a főtengely percenként, 130 kilométer/óránál 2000-et, 170 kilométer/óránál 2500-at. A bejáratós autó kímélős üzemben 7 litert fogyasztott száz kilométerenként, így az 1600 kilométeres átlag maradt 7 liter. 184 lovas, többnyire négy személlyel használt, 1,7 tonnás autótól nem rossz. Hatótávja több mint 1000 kilométer. A manuálisan és elektromosan is állítható ülések kényelme példás, hosszú, több órás úton sem panaszkodtam, de még a hátsó felnőtt utasok sem sírtak. A klíma nem büntet, komfortos.

Motorja halk, de kihúzatva szépen duruzsolnak a kipufogók, élvezet lendületbe hozni. A kormányzás a méretes kormánykerék ellenére pontos, az íveken tapad, nem érezni túlkormányzási hajlamát, fenekét csak a legvégső esetben riszálja. Ha mégis, az ESP a legjobb időben és csak a legszükségesebb mértékben avatkozik be. A nyolcfokozatú automatikus váltóról (640 ezer forintért) ódákat lehetne zengni. Kézzel is kapcsolgattuk, de nem értük utol a technikát, sokkal izgalmasabb hagyni, hogy váltogasson kedvére. Fékezéskor és lassításkor energiát nyer vissza az autó, ezzel tölti az akkumulátort, abroncsai defekttűrők. Az úthibákat alig érezni az új ötösben, az elődjénél sokkal puhább az autó, finomabban csillapít.

Bódító az új autó szaga, izgató volt bejáratni egy ilyen jó és drága autót, először bizgetni a bizgentyűit, először párosítani a Bluetooth-t, először ledönteni a hátsó ülést (145 ezer forint). A 520d alapára 11,7 millió forint, a tesztelt példányra még 3,3 millió forint extrát rápakoltak, így 15 milliós autó kényeztetését élvezhettem.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.