Itthon is egyre több az olasz, a spanyol, a görög, a török, az ázsiai, a latin-amerikai, sőt még az arab vendéglő is. Afrikait azonban elvétve sem találunk. Vajon mi az oka, hogy Fekete-Afrika ízei alig érintették meg az öreg kontinens vendéglátását?
Ez így van annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedekben igen sok afrikai telepedett le Európában. Néhány speciális célországot – például Kenyát vagy a Seychelles-szigeteket – még látogatnak európaiak. De más országok többsége nem úti cél, persze nem is tudják garantálni a turisták biztonságát, s az elvárt komfortot. Nyilván nem egy gasztronómia cikk dolga magyarázatot adni arra, hogy miért folynak Afrika szerte véres – törzsi, vallási és mindenféle más – háborúk, és az sem feladata, hogy azon elmélkedjen, az alacsony életszínvonal mellett miért mégis oly magas a születésszám. Igaz sokan az első születésnapjukat sem érik meg.
|
|
Az mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy az afrikai emberek életében sokkal fontosabb szerepet tölt be az étel és az étkezés, mint azt gondolnánk. Egyrészt a nagy többség életében szinte a legfontosabb feladat a mindennapi betevő megszerzése. Ez szerencsésebb a partvidéken élők esetében, ahol a sokféle hal mellett zöldségek és gyümölcsök is beszerezhetőek. A jobb módú vidékeken gazdag a kecske-, a birkahús kínálat is. Ahogy azonban a szárazságtól sújtott belső területek felé vesszük az irányt, egyre súlyosabb a helyzet. Errefelé az európai ember alighanem éhen halna, ám a nomád törzsek itt is megtalálják ennivalójukat. A főzéshez nemcsak banánt, különféle magokat és növényeket használnak fel, de gyíkféléket, sáskákat, óriás repülőhangyákat is. A busrat , az aprócska mezei rágcsáló vagy a sündisznó már-már ínyencségnek számít. Jó példa a gazdaságos életmódra a majomkenyérfa. Leveléből fűszeres leves készül vagy megszárítva és porrá zúzva kását főznek belőle. Gyümölcse, a baobab igazi csemege, százféle elkészítési módja ismert és pirítva a magját is elfogyasztják.
Míg a kontinens kedvelt és látogatott, sokak által nem is igazán afrikainak tartott északi, úgynevezett Maghreb országok (Marokkó, Tunézia, Algéria) konyhája – az európaihoz hasonlóan – az arab, a zsidó és az egyiptomi hatásokra épül, a Szaharán túl megváltozik a helyzet. Arrafelé nem igen tartanak háziállatokat, kivétel a kecske és esetleg valami szárnyas. Ezért aztán többnyire azt eszik, amit a férfiak vadásznak, illetve a nők gyűjtögetnek. Étkezésük alapja két gyökér, a kassawa és a yam, valamint a planten nevű növény. Ezeket sütik, főzik, pépesítik vagy éppenséggel őrlik, és a legváltozatosabb módokon készítik el.
A szegényebbek asztalára elsősorban a gyümölcsök kerülnek, melyeket főzve is fogyasztanak, de kedveltek a gyümölcssaláták – mint a mangó, a papaya, az ananász és a citrusfélék – is. A leggyakoribbak a rizsből, burgonyából valamint a yamból és más gumósokból készített ételek – ezek fűszerezése mindig karakteres, gyakran égetően csípős. Ugyancsak fontos élelmiszer a kukorica. Sok helyütt az utcasarkokon is árulnak frissen sült csöveket, de a kedvelt kásaféléknek is ez az egyik legelterjedtebb alapanyaga. Hüvelyeseket – például lencsét, borsót, babot – zöld és száraz formában is felhasználnak. Hús ritkábban kerül az asztalokra, akkor is többnyire natúr módon elkészítve csípős, borsos mártással és rizzsel, de nem ismeretlen a „pörkölt” fogalma sem. Ami szintén említésre és figyelemre méltó különbség, hogy az afrikaiak jellemzően mind a mai napig kézzel esznek. Persze szépen lassan erről is le fognak szokni, de számukra az evés ünnep, s egyelőre még az étel tapintásának örömét is jelenti.
| Az afrikai konyha néhány alapanyaga |
| Avocado: elsőrendű saláta-alapanyag, de étkezési olajat is készítenek belőle. Batate: sok keményítőt és cukrot tartalmazó édes burgonya féle. Cumin avagy kömény: többféle változata is ismert. Termésének illata jellemzően nagyon aromás, íze fűszeres égető. Levesek, húsok saláták ízesítésére használják Gyakran keverik curry-val. Curry: kurkuma alapú fűszerkeverék, melynek alkotóelemei a bors, a paprika, a chilli, a koriander, a kardamom, olykor a kömény, a mustármag, a fahéj és a szerecsendió is. Fenugreek: görögszéna. Darabolva vagy őrölve kerül forgalomba, erős illata és aromája miatt csak fűszerkeverékek alapanyaga. Kenyérsütéshez is használják. Kardamom: egyike a legdrágább és legfinomabb fűszereknek. Illata karakteres, aromái intenzívek. Íze édeskés, mégis égetően csípős. A Közép-Kelet országaiban a vendégeknek felszolgált kardamommal ízesített kávé a ház gazdagságát, tekintélyét hivatott kifejezni. Malaguetta: Nyugat-Afrikába édesítésre használt fűszer. Papaya: nyersen is fogyasztható gyümölcs, melyből salátákat és főzeléket is készítenek. Félig éretten hússal töltve sütik meg. Yam gyökér: a burgonyához hasonló növény, nyersen mérgező. Nyugat-Afrikában főzve, összetörve kását főznek belőle, amit Fufu-nak neveznek. Fűszeres szósszal önálló ételként vagy húsokhoz, halakhoz köretként kínálják. Afrikai curry keverék: 2 ek kurkuma, 2 ek. koriander, 1 kk kardamom, 1 kk. őrölt szegfűszeg, 1kk. őrölt kömény, ½ kk őrölt gyömbér, ½ kk cayanne bors, ½ fahéj, 1/2kk fekete bors, 1 citrom lereszelt héja. A citromhéjat és a kurkumát egy edényben megpirítjuk, majd állandó kevergetés mellett hozzáadjuk a többi fűszert is. Lehűtés után üvegekbe töltjük és felhasználásig lezárjuk. |


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm










