szerző:
Vitéz F. Ibolya

Fennáll a gyanú, hogy a magyar ellenőrök megcsapolták a közbeszerzések szabályosságának kontrolljára adott uniós pénzeket – állítja az Európai Csalás Elleni Hivatal.

Polt Péter legfőbb ügyész tud, Tállai András nemzetgazdasági államtitkár viszont nem tud arról a nyomozásról, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának központi nyomozó főosztálya folytat. Ez azért is különös, mert a NAV Tállai fennhatósága tartozik, ráadásul az ügy sem éppen hétköznapi. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata alapján korrupciós gyanú merült fel, éspedig a magyar pénzosztó apparátus csúcsaira vezető szálakkal. E szerint még a Brüsszel által a közbeszerzések ellenőrzésére adott pénzeket is megcsapolták. Az uniós forrásokat menedzselő csúcsszervnek, az egykori Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozó tanácsadó konzorcium alvállalkozói körében az OLAF fiktív számlákra, készpénzes kifizetésekre bukkant.

A legfőbb ügyész és az államtitkár tudásbéli különbsége a két potentát hivatalos válaszából derült ki, amelyet Jávor Benedek írásos kérdésére adtak. Az európai parlamenti képviselő azt firtatta, hogy az OLAF megkeresésére mozgásba lendültek-e a magyar hatóságok, nyomoznak-e az NFÜ és a 2013 Quality Control konzorcium közötti szerződés ügyében. A fejlesztési ügynökség egyik, éppen a közbeszerzések szabályossága felett őrködő főosztályának 960 millió forintos tanácsadói szerződéséről van szó, amelyet később még meg is toldottak. A megállapodással a főosztály külső segítséget vett igénybe, lényegében az ellenőrző kapacitását bővítette, hogy hatékonyabban szűrhesse ki a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságokat. Ez egybeesik az unió elvárásával, és Brüsszel a szakértői segítség költségének 85 százalékát finanszírozta is.

Csakhogy vette a fáradságot az OLAF, és helyszíni vizsgálatot végzett. Ennek során felmerült a gyanú, hogy a brüsszeli pénz egy része nem a közbeszerzések ellenőrzésére ment el. Sőt olyan súlyosnak találta a szabálytalanságokat, hogy a négyéves kutakodását záró jelentésében „százszázalékos korrekciót” javasolt, ami a teljes támogatási összeg, csaknem 2,4 milliárd forint visszafizetését jelenti. Az OLAF ugyanis három szerződést vizsgált meg, a már említett 960 milliós mellett a konzorciummal 2013 júliusában kötött újabb, 256 milliós, illetve az NFÜ, valamint a CEU Tender Kft.–Nagy és Pál Ügyvédi Iroda duóval kötött hasonló, több mint egymilliárdos ügyletét is. (A CEU, vagyis a Közép-Európai Egyetem, sem pedig annak bármilyen kapcsolt entitása - a névhasonlóság ellenére - nem áll semmiféle kapcsolatban a CEU Tender Kft.-vel.) Az utóbbiakat az OLAF szabálytalannak ítélte, konkrét megállapításokat azonban ezek ügyében nem tett.

©

Az OLAF maga nem járhat el a tagországokban, csupán tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és azok dönthetik el, hogy elrendelnek-e nyomozást, vagy sem. A szerződések kapcsán előadott brüsszeli gyanú ezúttal felkeltette a magyar hatóságok érdeklődését. Még akkor is, ha Jávor kérdésére Tállai azt közölte, hogy a „NAV hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt nyomozás nincs folyamatban”. Polt válasza szerint költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Főügyészség még tavaly júliusban elrendelte a kutakodást, az ügy nyomozati szakaszban van. Az OLAF bűnlajstromában az adócsalás mellett hűtlen kezelés, vesztegetés, csődbűncselekmény, magánokirat-hamisítás, vesztegetés és passzív korrupció is szerepel.

Az OLAF-nak feltűnt, hogy bár a tanácsadó konzorcium elég népes csapatból állt össze – tagjai a Dezső és Társa Kft., a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda, a CEU Tender Kft., az Okean Kft. és a Vépterv Kft. voltak –, a feladat teljesítéséhez mégis alvállalkozókat vett igénybe. A közbeszerzési törvény szerint a teljesítésben 10 százaléknál nagyobb arányban részt vevőket már az ajánlatban meg kell jelölni. Megnevezett alvállalkozó azonban nem szerepelt a nyertes pályázatban, a Drehor Kft. szolgálatait mégis összesen csaknem 166 millió erejéig vették igénybe, ami a teljes szerződéses summa 17 százaléka. Ráadásul a Drehor maga is bevont alvállalkozót, a Bartus Consulting Kft.-t, amelynek 66 milliós értékben adott át tanácsadói órákat.

Az eredetileg építőipari cégként alakult Drehor az ügylet kezdetén nem rendelkezett közbeszerzési referenciával, igaz, volt hozzáértő alkalmazottja – történetesen a megrendelő NFÜ-főosztály korábbi helyettes vezetője. A tenderindítás idején, 2011-ben alapított Bartus Kft. az előélete alapján szintén nem dúskált közbeszerzési tapasztalatokban. A súlyos gyanú akkor ébredt az OLAF vizsgálóiban, amikor azt találták, hogy a Drehor készpénzben fizetett a Bartus Kft.-nek – mégpedig a vállalkozások számára a törvényben megengedett havi 1,5 millió forintnál nagyobb tételeket. Fiktív számlázás is történhetett, legalábbis az alvállalkozó tanácsadók a teljesítésigazolások alapján olykor fizikailag lehetetlen feladványokat oldottak meg, akadt köztük olyan is, amelyből napi 26 óra munka jött ki.

VITÉZ F. IBOLYA

Cikk megosztása
Címkék