Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Mitől savanyú néha a kocsmai sör? Jót tett-e a multicégek megjelenése a hazai iparnak, s isszuk-e még a sörnek látszó import bóvlikat? Hogyan válasszunk, ha jó sört akarunk inni, s egyáltalán mi kerül a gyártás során a habzó italba? A hvg.hu gigantikus gyárban járt, kisüzembe látogatott, szakembereket faggatott, választ ad a kérdésekre.
A sörrel alapvetően nincs probléma. Olyanfajta gyanakvás legalábbis nem övezi, mint a húsipar vagy a tejipar egyes kreálmányait. A bolti forgalomban kapható termékek jól felismerhetők, minőségük az elmúlt években inkább javult, mint romlott. Az üzletekben tehát általában az az ital kapható sör néven, amit mi magunk sörként ismerünk. Választhatunk persze, hogy olcsóbb kommersz terméket vásárolunk, vagy a többszörösét adjuk ki egy szuperprémium termékért; cserebogár egyik üvegben sem lesz.
A klónok támadása
 © hvg.hu
|
Hátradőlni azért mégsem kéne. A nagy múltú, fejlett, színes hazai söripar és kocsmakultúra (lásd Kis magyar sörténelem című kapcsolódó írásunkat) a kommunizmus éveiben kihunyt, a népsörök fogyasztása a konyhaasztalhoz vagy piszkos kocsmákba szorult vissza, s a sörfogyasztás ma sem számít olyan elegáns dolognak, hogy - a borozáshoz hasonlóan - körülötte is habzani kezdjen a jó értelemben vett sznobizmus. A hazai kocsmák döntő hányadukban - mint azt a Fékezett habzású, savanyú sör című fejezetben olvashatják - a mai napig nem tekintik hivatásnak a vendéglátást és a sörkimérést. A napi olvasmányait akciós prospektusokra korlátozó, a jó ízlésnek könnyen búcsút mondó tömegek pedig azokat a termékeket teszik igazán népszerűvé, amelyek kellően olcsók.
A nemzetközi nagytőke szakmai befektetők képében környékezte meg a magyar piacot, amit aztán jó irányba is terelt: a hazai üzemekben megfelelő higiéniai körülmények között folyik a gyártás. (Erről mi magunk is meggyőződtünk, sörgyári látogatásunkat A sörgyártás technológiai hiszekegye című részben olvashatják.) S bár igen óvatosan, de a licencben gyártott külföldi típusok mellett a hazai márkákat sem felejtik el.
A minőségi termékek gyártóinak is komolyan aggódniuk kell viszont a szegényes ízvilágú, gyatra főzetek (alacsony alkoholtartalmú, sörnek látszó “esti italok”) beözönlése miatt.
| Szia, dobozos! | ||
|
A történet ismert, mi is írtunk róla: miután Németországban két éve nem kívánatosnak titulálták a környezetkárosító alumíniumdobozos kiszerelést, a kinti sörgyártók fölös dobozoló kapacitásaik leépítése helyett Kelet-Európát célozták meg. Új márkák bemutatása és felépítése helyett azonban olyan löttyöket kínáltak, amelyeknek nevük kevésbé, inkább potom áruk vésődik az agyunkba. Alacsony alkoholtartalmuk miatt kevesebb jövedéki adó terheli őket, ízviláguk mellett így tudtak árban is a többi sör alá süllyedni.
2003-ban a Magyarországon gyártott sörökhöz képest alig rúgtak labdába az importsörök. 7465 ezer hektoliter hazaihoz (ebbe beletartoznak a magyar márkák - pl. Dreher, Soproni, Borsodi - és az itthon licencben gyártott külföldiek - pl. Heineken, Hofbrau München, Gösser - is) képest 288 ezer hektó külföldit adtak el. Az uniós csatlakozást követő olcsósör-áradat (hirtelen 1090 ezer hektoliternyit adtak el 2004-ben) a hazai gyártásúak térvesztésével járt (már csak 6826 ezer hektó fogyott belőlük), s érthető pánikot okozott a piacon, még akkor is, ha a teljes sörpiac tulajdonképpen nőtt. Történhetett mindez azért - emlékeztet egyik forrásunk -, mert a hazai márkák nem voltak elég karakteresen felépítve: a vásárlóknak nem ugrott be olyan indok, amiért 30-50 forinttal többet kéne kiadniuk egy hazai termékért. (A kereskedelem árpromóciós taktikája azonban túlzottan is bevált: az emberek jelentős része komolyan képes elhinni, hogy minden olcsó termék egyfajta instant nyeremény.)
A tavalyi adatok alapján egyébként az eladási listát a Borsodi sört is előállító INBEV vezeti (2203 ezer hektoliterrel), őket követi a Dreher Sörgyárak Zrt. tulajdonosa, a SABMiller Group (2144 ezer hektoliter), majd a soproniak, vagyis Brau Union Hungáriát tulajdonló Heineken (2087 ezer hektoliter). A Pécsi Sörfőzde Rt. többségi tulajdonosa, az Ottakringer 291 ezer hektóján túl egyéb gyártók összesen 700 ezer hektolitert adtak el. |
Kinyomtatom
Elküldöm
