A törvényhozók üzenete: egyedül maradtok

A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt Magyarország másfél éve, az elsők között ratifikálta. Erre büszkék lehetünk, arra azonban kevésbé, hogy a benne vállaltak még mindig nem teljesültek. A fogyatékosokat képviselő civil szervezetek szerényen azt kérdezik: mikor kívánunk eleget tenni kötelezettségeinknek?

Kampány a fogyatékossággal élők elfogadásáért

A Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja az ENSZ határozata értelmében december 3-ára esik. Ez alkalomból indított társadalmi célú kampányt a kormány, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségére, és tudatosítsa, hogy őket is azonos jogok és azonos bánásmód illeti meg. Az elkészült reklámfilmeket az egyenloesely.freeblog.hu  blogon mutatják be. Az oldal sajnos nem akadálymentesített, bár ahogy a Kormányszóvivői Iroda lapunkkal közölte, dolgoznak már az akadálymentesítésen. A blog szerkesztésé-hez fogyatékos szervezetek tagjait is felkérték. A kampány január 11-ig tart. Ennek részeként a fogyatékosággal élőket bevonják a a kormányzati szervezésű rendezvényekbe is, most éppen az Ország Karácsonyába.

Több mint félmillió honfitársunk életét könnyítené annak a 2006-os ENSZ-egyezménynek a pontos betartása, amely rögzíti a fogyatékossággal élők alapvető jogait, s amelyet tavaly Magyarország is ratifikált, a világon másodikként. Rossz hír azonban, hogy az egyezmény idén májusi hatályba lépése óta érdemi előrelépés a dokumentumban vállaltak terén nem történt. A gyors ratifikáció a nemzetközi közösségnek, az egy helyben toporgás a hazai fogyatékos társadalomnak szól - így látja a magyar Fogyatékosügyi Civil Caucus (FCC) nevű összefogás, amely szerint a törvényhozók ezzel azt üzenik a fogyatékkal élő társadalomnak, hogy problémáikkal továbbra is egyedül vannak.

Az egyezményről

Az ENSZ-egyezmény a XXI. század egyik legfontosabb nemzetközi emberjogi szerződése, amely annak a 650 millió embernek az életét kívánja segíteni és javítani, akik valamilyen érzékszervi, mentális vagy intellektuális hiányossággal élnek a világ különböző országaiban. A dokumentum a ratifikáló államokat mindenekelőtt szemléletváltozásra kötelezi: míg a legtöbb országban - idehaza is - a fogyatékosságot a biológiai modell, anatómiai károsodás alapján értelmezik, az egyezmény szerint azok az akadályok tesznek fogyatékkal élővé valakit, amelyek gátolják őt a teljes élet megélésében. Ezeket az akadályokat maga a társadalom hozza létre, amikor a hétköznapi életvitelhez szükséges környezet kialakításánál figyelmen kívül hagyja a különféle eltérő szükségleteket. A korábbi szemlélet szerint az állam dolga leginkább az, hogy támogassa a fogyatékkal élőket, ezzel szemben az egyezmény a ratifikáló államokat arra kötelezi, hogy megteremtsék a fogyatékkal élő személyek hétköznapi életben történő érvényesülésének egészséges társaik szintjéhez hasonló társadalmi, jogi, környezeti és más feltételeit.

Az egyezmény 50 cikkében kitér például arra is, hogy a fogyatékosság nem indokolhatja a személyi szabadságtól való megfosztást, az egészség terén a fogyatékkal élőknek is joguk van a szabad döntéshozatalhoz, a kényszeres gyógykezelést emberjogi sérelemként kezeli, a jelnyelvet pedig önálló nyelvként határozza meg. A ratifikáló államoknak biztosítaniuk kell, hogy azokban az intézményekben, ahová egészséges és fogyatékos tanulók is járnak, a tanárok a jelnyelv vagy a Braille-írás terén szakképzettséget szerezzenek.

Dr. Kósa Ádám, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke a hvg.hu-nak adott válaszában kitért arra, hogy jelenleg a jelnyelven való oktatás csak 7. osztálytól és csak fakultatív jelleggel érhető el, a kisgyerekek nagyon nehezen jutnak lehetőséghez. Kósa szerint az egyezmény a gyógyászati segédeszközökhöz való hozzáférést is segíthetné. Jelenleg 75 százalékos támogatással lehet hallókészülékhez jutni, a kihordási idő a digitális készülékek esetén a korábbi öt évről hétre emelkedett, ami azt jelenti, hogy hétévente jár a támogatás. A mostani szabályozás az önálló életvitelt segítő eszközök beszerzését nem támogatja; ilyen lenne például az a siket szülőknek készült berendezés, ami a babasírást villogva jelzi.

Fiala János, a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány jogásza úgy véli, a kormány a ratifikálás óta csupán látszattevékenységet folytat. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a fogyatékossággal élőket képviselő civil szervezeteket kérték fel arra, hogy tanulmányaikban határozzák meg, mit, hogyan, mikor és milyen formában kell végrehajtani. A tárca a hvg.hu kérdésére hosszasan sorolja azokat a területeket, ahol részben vagy egészben már sikerült eleget tenni az egyezmény szerinti kötelezettségünknek. Megkezdődött például a fizikai akadálymentesítés; a látássérült emberek rehabilitációs rendszerének kiépítése, melynek bővítése várhatóan EU-s forrásból valósul meg az elkövetkező öt évben; a régiós munkaügyi központokban olyan információs centrumok üzemelnek, amelyek a megváltozott munkaképességűeket személyre szabott információkkal segítik. Emellett több feladat jogszabályi hátterének kidolgozása is folyamatban van, ilyen például a habilitációs kutyakiképzés, a magyar jelnyelv használatának szabályozása. A tárca szerint az egyezmény végrehajtása nem egyszeri feladat, folyamatos, szisztematikus munkát igényel a rendelkezésre álló források és tapasztalatok figyelembevételével.