Volodimir Zelenszkij, engedve a múlt hét óta tartó tüntetések egyik legfontosabb követelésének, menesztette Olekszandr Szirszkij vezérezredest az ukrán hadsereg éléről, és a tüntetők favoritját, Mihajlo Drapatij vezérőrnagyot nevezte ki a helyére.
Ezzel a lépésével az ukrán elnök leginkább az anekdotabeli erdészre (Hofinál csősz) kezdett hasonlítani, aki mindenkit kizavart az erdőből. Az ügy ugyanis azzal kezdődött, hogy a januárban kinevezett fiatal, agilis, a techszektorban sem ismeretlen védelmi minisztert, Mihajlo Fedorovot Zelenszkij leváltotta, mert a miniszter és az ukrán fegyveres erők régi vágású, még a szovjet iskolában szocializálódott parancsnoka, Szirszkij nem tudtak szót érteni.
Ha sikeres és népszerű ember vagy, le fognak váltani
Szirszkijből azért lett főparancsnok még 2024 elején, mert Zelenszkij és a köre meg akartak szabadulni a túlságosan önállóvá vált elődétől, Valerij Zaluzsnijtól. Az egykori főparancsnokkal ráadásul nemcsak az volt a baj, hogy hajlamos volt kiénekelni a kánonból (pl. az Economistban megírni, hogy baj van az ukrán háborús erőfeszítésekkel), hanem az is, hogy sikeres és népszerű is volt, így az elnöki irodában az a döntés született, hogy legjobb lesz, ha még Ukrajnából is távozik, így a leváltását követően londoni nagykövetté nevezték ki.
Zaluzsnij ugyanakkor mindezek ellenére nem vesztett sokat a népszerűségéből, a mai napig Zelenszkij legesélyesebb kihívójaként tartják számon az ukrán politikában. Nem nehéz észrevenni a trendszerűséget, ami a sikeres és népszerű vezetők eltávolítása mögött sejlik fel. Mintha Zelenszkij és köre attól tartana, hogy egy a területén valódi eredményeket felmutatni képes vezető azonnal az elnöki szék megszerzését tűzné ki maga elé célként.
