Az elmúlt két évben több mint tízszeresére nőtt a menekültek és bevándorlók száma, ám mindezt egyáltalán nem követte a menekülttáborok egészségügyi személyzetének fejlesztése, ráadásul az elvileg kötelező szűrővizsgálatok is késve, és nem teljes körűen valósulnak meg.
Ezek a fő megállapításai annak a magyarországi menekülthelyzetet folyamatosan monitorozó munkacsoportnak, melyet a migrációs egészségügy nemzetközi szinten is elismert szakértője, Szilárd István vezet. A jó hír, hogy rettegett egzotikus betegségek behurcolásától gyakorlatilag nem kell tartanunk.
A turisták veszélyesebbek
A hozzánk érkező menekültek több hónapot, esetenként éveket töltenek utazással, mire a határunkra érnek. Mindez jóval hosszabb, mint ezeknek az akut betegségeknek a lappangási ideje, így az esetleges fertőzés még jóval azelőtt hatalmasodik el áldozatain, hogy Magyarországra, de akár Európába érnének. Így annak a közvélekedésnek, hogy a „menekültek behozzák magukkal az ebolát” semmi alapja nincs.
AFP / Alberto Pizzoli
Paradox módon ebből a szempontból a legális módon az országba érkező turisták sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, ők ugyanis akár 12 óra alatt az országba érhetnek egy súlyosan fertőzött régióból, mondta lapunknak Szilárd István.
Névjegy
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi karán oktató és kutató Dr. Szilárd István a Nemzetközi Migrációs Szervezet egészségügyi programjait vezette 12 évig Európában, majd visszatérve anyaegyetemére, Pécsre, 2007 óta foglalkozik a kollégáival az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megbízásából a schengeni határszakasz közegészségügyi helyzetének vizsgálatával. Szakterülete, a migrációs egészségügy pedig világszerte az új alkalmazott tudományágak közé tartozik.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a fokozódó menekülthelyzet ne jelentene komoly egészségügyi kockázatot Európa számára. Szilárd erre példaként egy a közelmúltban lezajlott berlini kanyarójárványt említ, amely egy bosnyák kislányhoz volt köthető; a fejlett országokban már-már elfeledett betegség futótűzként terjedt szét a védtelen helyi lakosság körében, több halálos áldozatot követelve.
Rég elfeledett betegségek
Hasonló kanyarójárvány azért nálunk nem fordulhatna elő, miután a kötelező oltási program következtében a lakosság 99 százaléka immunis, tehát ebből a szempontból sokkal jobban állunk, mint a védőoltások tekintetében jóval liberálisabb Németország. A probléma lényege ettől függetlenül ugyanaz: a migránsok saját országuk közegészségügyi helyzetének megfelelő védettséggel és kórtörténettel érkeznek, márpedig rengeteg kiinduló országban egyáltalán nem alakult ki modern közegészségügyi ellátórendszer, míg más országokban, mint például a polgárháború által sújtott Szíriában, szó szerint szétbombázták azt. A menekültek így több esetben elfeledett betegségeket hozhatnak magukkal.
A védőoltással megelőzhető betegségek újbóli megjelenése az Európai Unióban azért is jelent problémát, mert a mai orvosgenerációk praxisuk során nem is találkozhattak ezekkel a kórokkal, így azok felismerése és kezelése jelentős késedelmek és nehézségek árán lehetséges csak. „Egy több száz fő megbetegedését jelentő járvány kitörése – amint az Berlinben történt – súlyosságát, emberveszteségét tekintve túlszárnyalhat egy terrorista attakot is” – hangsúlyozza Szilárd István, holott „csak” egy elvileg már rég legyőzött betegségről van szó.
A belga haditengerészet egyik katonája kenyeret oszt
MTI / AP / Gregorio Borgia
A valódi kockázatok megítélését nehezíti, hogy Magyarországon nem létezik átfogó elektronikus adatbázis a bevándorlók egészségügyi helyzetéről, csupán részleges, papíron rögzített adatsorok érhetőek el – ezek elektronikus rögzítése és egy átfogó adatbázis létrehozása most a pécsi munkacsoport egyik fő célkitűzése. A részleges adatokból kirajzolódó kép mindenesetre elgondolkodtató.
Szűrővizsgálatok helyett plakátok
Miközben a nyilvántartásba vett migránsok elvileg kötelező módon átesnek – többek között – TBC, HIV, szifilisz és hepatitis B szűrésen, a debreceni befogadó állomáson a ténylegesen elvégzett szűrések száma 10 százalék alatt volt 2013-ban és 2014-ben, mondja Marek Erika egyetemi adjunktus, a munkacsoport tagja. Mindez elsősorban az egészségügyi ellátó személyzet túlterheltségének és az óriási fluktuációnak köszönhető, amely fényében könnyen kikövetkeztethető, hogy a jelenlegi helyzet, amikor az érkezők száma is jóval nagyobb, a helyzet biztosan nem javult.
A rendelkezésre álló adatok így biztosan nem reprezentatívnak. Az mégis látható, hogy az adott betegségcsoportokban már kiszűrt fertőzések aránya a körükben magasabb, mint a magyar lakosság körében. Ám ahogy Szilárd István fogalmaz: nem ijesztően magasabb. A szakember a fő problémát inkább a vizsgálatok késedelmében látja: akár több hetet is kell várni egy-egy vizsgálatra, miközben a zárt közösségben az esetleges fertőzések továbbterjedhetnek. Pedig létezik már olyan immuntechnológiai szűrési módszer, amely révén meg lehet állapítani a migránsok védettségi állapotát. De ezt mégsem alkalmazzák, pedig a Pécsi Tudományegyetem immuntechnológiai bázisa szívesen nyújtana ebben segítséget. (A migránsok az esetek többségében együttműködőek a vizsgálatok során, hiszen a kooperáció megtagadása az egészségügyi személyzettel elvileg jogalapot szolgáltathat a kiutasításra is.)
Szakemberhiány
Egyre látványosabb a táborokban a szakemberhiány: májusban például megszűnt a védőnői szolgálat a debreceni befogadóállomáson, ami – figyelembe véve a kisgyerekes családok és terhes asszonyok egyre növekvő számát – teljességgel érthetetlen. Háziorvos is csak naponta két órát rendel az ország legnagyobb menekülttáborban, míg gyerekorvos csupán hetente két alkalommal áll rendelkezésre.
Még rosszabb a helyzet a mentálhigiéné terén, pedig ahogy Marek Erika hangsúlyozza, a rengeteg esetben traumatizált, szülőföldjükön és az út során abúzusok sorát elszenvedett migránsoknak igen nagy szüksége lenne pszichológiai segítségnyújtásra; ehhez képest ilyenre hetente egy alkalommal van lehetőség. A debreceni táborban a januári adatok alapján hivatalosan 770 menedékkérő tartózkodott, ám a pécsi munkacsoport tapasztalatai szerint a terheltség már 150-200 százalékos.
Az olasz vöröskereszt munkatársai látnak el egy bevándorlót
AFP / Jean-Christophe Magnenet
Míg a táborok személyzete alapszinten tisztában van a szükséges egészségügyi előírásokkal, mindez egyáltalán nem mondható el azokról a rendőrökről és rendészekről, akiket egyre nagyobb számban vezényelnek ki a déli határszakaszra a súlyosbodó menekülthelyzet miatt. Ők jelentik a védelem első vonalát, az ő esetükben a legnagyobb a fertőzésnek kitettség, még sincsenek felkészítve arra, hogy hogyan kezeljék az egészségügyi kockázatokat, mondta Szilárd István, aki erre irányuló pozitív kezdeményezéseket eddig csak Csongrád megyében tapasztalt. Az egyetem készített egy felmérést: ez alapján még a táborok személyzete sincs kellően tudatában azokra a kockázatoknak és kihívásoknak, melyek az eltérő egészségügyi kultúrák találkozása és a migránsokra jellemző „betegségmix” jelentenek.
Majd Ausztriából importáljuk
A pécsi munkacsoport jó ideje szorgalmazza már a migráció egészségügyi vonatkozásaival tisztában lévő szakemberek képzését, és a Pécsi Tudományegyetem egy nemzetközi konzorcium élén, Európai Uniós támogatással, az elmúlt évek során ki is dolgozott egy migrációs egészségügyi mesterképzést. A helyzet abszurditását mutatja, hogy bár a munka dandárját magyar szakemberek végezték, a képzést előbb sikerült akkreditáltatni a szomszédos Ausztriában, mint nálunk.
Jelen állás szerint tehát az is elképzelhető, hogy a kritikus szakemberhiányt osztrák segítséggel, képzési együttműködésben kell orvosolnunk. „Sajnos úgy tűnik, hogy az egészségügy nemzetgazdaságon belüli rossz érdekérvényesítése a migráció területén is jelentkezik” – jegyezte meg Szilárd István, aki kollégáival együtt csak abban reménykedhet, hogy a nagyobb baj kitörése előtt észbe kapnak a döntéshozók.
| Egy villámkarriert befutott új tudományág |
| A bevándorlás rövid és hosszú távú egészségügyi hatásait vizsgáló migrációs egészségügy olyannyira új terület, hogy az Egészségügyi Világszervezet is csupán néhány éve kezdett önállóan foglalkozni vele. A diszciplína arra az alapvető felismerésre épül, hogy a radikálisan eltérő egészség kultúrák találkozása komoly kihívást jelent a befogadó országok egészségügyi ellátórendszere számára, és a bevándorlók folyamatosan növekvő száma megköveteli egy speciális tudásanyag kialakítását és az ezt ismerő szakemberek képzését. A területtel nemzetközi szinten is az elsők között kezdett el foglalkozni Dr. Szilárd István, és az általa vezetett munkacsoport a WHO kiemelt partnere ezen a területen. Ennek részeként Pécsett szerkesztik a szervezet migrációs hírlevelét, és a pécsi szakemberek feladata az Európai Unió egész területére kiterjedő migrációs egészségügyi adatbázis létrehozásában való részvétel is. |
