Hiába ért el átütő sikert, lelkesedtek érte tanárok és diákok egyaránt, a tankönyvpiac és az iskolák államosítása maga alá temetett egy pécsi találmányt, amely a sokak által utált matematikaoktatást reformálná meg oly módon, hogy a tananyagban se kell miatta kompromisszumokat kötni. A magyar közoktatás állapotát tekintve akár hétköznapinak is nevezhető történet most talán sikersztorivá fordul, miután a feltalálók a kezükbe vették az egyszerűségében zseniális termék sorsát.

Pécsi Tudományegyetem

A jelenleg Matherminds (az angol math mint matek és a master mint mester szavakból összevont nevet Matekmesterelmék-nek lehetne fordítani) néven futó találmány története 2004-ben kezdődött egy külvárosi pécsi általános iskolában. Itt tanított Auth Andrea, aki azzal szembesült, hogy az iskola-összevonások miatt az alsó tagozatos osztályaiba annyi hátrányos helyzetű, különleges pedagógia módszereket igénylő gyerek került, hogy a hagyományos oktatási módszerek csődöt mondtak.

Nem tanul a gyerek? Kártyázzunk!

A tanítónő reakciója szokatlannak mondható: szabadidejét egy olyan kártyajáték megálmodására, majd megtervezésére és elkészítésére áldozta, amelyben a teljes tananyag szerepelt, ám az alapműveletekkel is küszködő gyerekek ezt mintegy „mellékesen”, a játék során sajátíthatták el.

A kezdeti „tesztcsoport” öt fő volt, ám ez rohamos növekedésnek indult, miután a többi gyerek is érdeklődni kezdett a játék iránt. Auth Andrea azt tapasztalta, hogy ezzel a módszerrel a korábban a legegyszerűbb feladatokkal is kudarcot valló diákok az órai munkában és a munkafüzetek kitöltésében is óriási fejlődést értek el.

Az első, a „huszonegyezés” szabályait felhasználó, illetve a mínusz számok fogalmát bevezető játékot bonyolultabbak követték, amelyek többek között az osztás-szorzás, majd a mértékegységváltás és törtek titkaiig vitték el a gyerekeket. Az ötödik osztályba lépett diákok ugyan „kiöregedtek” a játékból, ám annyira megragadta őket ez az egész, hogy többen később is visszajártak tanítgatni a kicsiket. A példa pedig ragadós volt: több szülő is beült játszani.

A titok leginkább abban rejlik, hogy a módszer a gyerekek számára vonzó játékos forma mellett valódi sikerélményt kínál, mondja Arató Ferenc. A Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének adjunktusa akkor találkozott először a játékkal, amikor az iskola tanárai számára tartott kooperatív tanulásról szóló továbbképzést követően, pár év múlva visszahívták az iskolába, hogy bemutassák, ki mire jutott.

Pécsi Tudományegyetem

„Amikor Andrea termébe bementem, azt láttam, hogy a gyerekek elmélyülten játszanak. Beültem az egyik csoportba, és fantasztikus élmény volt”, idézi fel első találkozását a találmánnyal a neveléstudományi szakértő. A játékos forma a tananyag szempontjából azonban nem jelent könnyítést, sőt: Auth Andrea olyan alkalmakat is fel tud idézni, amikor a találmányt bemutató továbbképzéseken a felsős matektanároknak is meggyűlt a bajuk a mértékegységváltós játékkal.

Nem jut át a tű fokán

Az iskola igazgatónője, Wellisch Katalin messzemenőkig támogatta a módszert, amelynek híre terjedni kezdett, és az előző évtized végén több tankönyvkiadó is megkörnyékezte a feltalálót. Ezekből a tapogatózásokból végül nem lett semmi, de 2010-ben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) is fantáziát látott a történetben: az Arató Ferenccel kiegészült csapat több mint egymillió forintot nyert az egyetem innovációs pályázatán arra, hogy professzionális terméket készítsenek a találmányból. Már a nyomdai munkálatok is megkezdődtek, amikor a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatási reformok több lépésben mattot adtak a projektnek.

Az első csapást az egyetemi innovációs alapok kormányzati elvonása jelentette, amelynek köszönhetően a fejlesztők a már elnyert pénznek is búcsút mondhattak; mindez különösen kínos volt annak fényében, hogy a nyomda már elkezdett dolgozni a megrendelésen. A számlákat végül a PTE segítségével rendezték. B-tervként ekkor arra gondoltak a projektgazdák, hogy megkörnyékezik a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót (a néhai Nemzeti Tankönyvkiadót). A cég vezetését azonnal meggyőzte a játékos demonstráció, és 2012 őszére el is készült az iskolák részére szánt termék Lapot kérünk! néven.

A Lapot kérünk! bemutató videója:

Csakhogy ez idő tájt már javában zajlott a tankönyvpiac államosításának előkészítése, amelynek aztán járulékos áldozata lett a Lapot kérünk! is. Elkészült ugyan ezer darab a dobozos játékból, ám a megszűnéstől fenyegetett kiadónak a marketingre már nemigen futotta. Több száz darab így is elkelt, de egy idő után elapadtak az iskolai értékesítések, hiszen 2012 szeptemberében megszületett a Klik, és a gazdálkodási önállóságukat 2013-tól teljes egészében elvesztett iskolákban azóta is inkább a megfelelő mennyiségű kréta és a fizetés időben érkezése izgatja a pedagógusokat, nem az innovatív módszertanok bevezetése.

A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót 2014-ben végül bedarálta az állam, a Lapot kérünk! jogai és a legyártott dobozok így az újonnan felállított Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez kerültek, amely a rengeteg átvett ügylet között nem tudott mit kezdeni a kész termékkel. Mindez különösen tragikomikus annak fényében, hogy az oktatási reformot elvben épp a matematikai és természettudományos képességek fejlesztése motiválta az elmúlt években.

Ha az állam keresztbe tesz, találjunk új utat!

Időközben a találmány bölcsőjéül szolgáló Felső-vámház Utcai Általános Iskola megszűnt, Auth Andrea pedig munka nélkül maradt, miután első körben napközis tanárrá fokozták vissza, és a játékok folytatására sem kapott lehetőséget. A történet azonban szerencsére nem ért véget ezen a ponton.

„Miután azzal szembesültünk, hogy sem a nemzetközi tőke, sem az állam nem garancia arra, hogy egy magyar találmány eljusson a gyerekekhez és az iskolákhoz, úgy döntöttünk, hogy az utóbbi időszakban népszerűvé vált közösségi finanszírozással (crowdsourcing) próbálkozunk” – mondja Arató Ferenc. Mindezt az isnpirálta, hogy a találmányt több európai országban is nagy sikerrel mutatták be, többek között finn kutatók és pedagógusok elismerését is kivívta. A matematika ráadásul univerzális nyelv, így csak az instrukciókat kellett lefordítani angolra. A projektcsapat menet közben kiegészült a Londonban élő Kelemen Andrással, akivel most egy családi verzió piacra dobását tervezik, miután az iskolai osztályok igényeit kiszolgáló verzió jogai egyelőre az OFI-nál vannak.

A cél 26 ezer font (mintegy 11 millió forint) elérése a december elején induló kampány során, mondja a marketingért felelős Kelemen András, a támogatók pedig a kész terméket kedvezményes áron kapják meg pénzükért cserében. A számítások szerint ekkora összeg elég lehet ahhoz, hogy a történet a saját lábára álljon, és a későbbiek során eltartsa magát a bevételekből. Bár a gyűjtés még nem indult meg, a projekt már elkönyvelhetett több sikert is, jelentkezett például egy olyan támogató is, aki egyenesen ezer fontot ajánlott fel a Mathterminds számára.

Bár a magyar tapasztalatokból okulva a külföldi piac meghódítása a cél, a fejlesztők számára az is fontos, hogy a magyar diákok is részesüljenek a találmány előnyeiből – hangsúlyozza Arató Ferenc. A mozgolódásnak annyi eredménye már mindenképpen volt, hogy az OFI-nál is felfigyeltek a raktárukban megbúvó dobozokra. A fejlesztők reményei szerint ezek nemsokára talán eljutnak a hazai iskolákba. Annyi jó hír már akad, hogy az intézet legalább nem szab gátat az idegen nyelvű megjelenésnek.