A gyerekek rajonganak érte, a szakma elismeri, a magyar közoktatásban mégsem jutott sokra az a találmány, amely alapjaiban változtathatta volna meg az általános iskolai matematikaoktatást. A feltalálók most a közösségi finanszírozásban reménykednek, és nemzetközi karriert terveznek.

Hiába ért el átütő sikert, lelkesedtek érte tanárok és diákok egyaránt, a tankönyvpiac és az iskolák államosítása maga alá temetett egy pécsi találmányt, amely a sokak által utált matematikaoktatást reformálná meg oly módon, hogy a tananyagban se kell miatta kompromisszumokat kötni. A magyar közoktatás állapotát tekintve akár hétköznapinak is nevezhető történet most talán sikersztorivá fordul, miután a feltalálók a kezükbe vették az egyszerűségében zseniális termék sorsát.

©

A jelenleg Matherminds (az angol math mint matek és a master mint mester szavakból összevont nevet Matekmesterelmék-nek lehetne fordítani) néven futó találmány története 2004-ben kezdődött egy külvárosi pécsi általános iskolában. Itt tanított Auth Andrea, aki azzal szembesült, hogy az iskola-összevonások miatt az alsó tagozatos osztályaiba annyi hátrányos helyzetű, különleges pedagógia módszereket igénylő gyerek került, hogy a hagyományos oktatási módszerek csődöt mondtak.

Nem tanul a gyerek? Kártyázzunk!

A tanítónő reakciója szokatlannak mondható: szabadidejét egy olyan kártyajáték megálmodására, majd megtervezésére és elkészítésére áldozta, amelyben a teljes tananyag szerepelt, ám az alapműveletekkel is küszködő gyerekek ezt mintegy „mellékesen”, a játék során sajátíthatták el.

A kezdeti „tesztcsoport” öt fő volt, ám ez rohamos növekedésnek indult, miután a többi gyerek is érdeklődni kezdett a játék iránt. Auth Andrea azt tapasztalta, hogy ezzel a módszerrel a korábban a legegyszerűbb feladatokkal is kudarcot valló diákok az órai munkában és a munkafüzetek kitöltésében is óriási fejlődést értek el.

Az első, a „huszonegyezés” szabályait felhasználó, illetve a mínusz számok fogalmát bevezető játékot bonyolultabbak követték, amelyek többek között az osztás-szorzás, majd a mértékegységváltás és törtek titkaiig vitték el a gyerekeket. Az ötödik osztályba lépett diákok ugyan „kiöregedtek” a játékból, ám annyira megragadta őket ez az egész, hogy többen később is visszajártak tanítgatni a kicsiket. A példa pedig ragadós volt: több szülő is beült játszani.

A titok leginkább abban rejlik, hogy a módszer a gyerekek számára vonzó játékos forma mellett valódi sikerélményt kínál, mondja Arató Ferenc. A Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének adjunktusa akkor találkozott először a játékkal, amikor az iskola tanárai számára tartott kooperatív tanulásról szóló továbbképzést követően, pár év múlva visszahívták az iskolába, hogy bemutassák, ki mire jutott.

©

„Amikor Andrea termébe bementem, azt láttam, hogy a gyerekek elmélyülten játszanak. Beültem az egyik csoportba, és fantasztikus élmény volt”, idézi fel első találkozását a találmánnyal a neveléstudományi szakértő. A játékos forma a tananyag szempontjából azonban nem jelent könnyítést, sőt: Auth Andrea olyan alkalmakat is fel tud idézni, amikor a találmányt bemutató továbbképzéseken a felsős matektanároknak is meggyűlt a bajuk a mértékegységváltós játékkal.

Nem jut át a tű fokán

Az iskola igazgatónője, Wellisch Katalin messzemenőkig támogatta a módszert, amelynek híre terjedni kezdett, és az előző évtized végén több tankönyvkiadó is megkörnyékezte a feltalálót. Ezekből a tapogatózásokból végül nem lett semmi, de 2010-ben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) is fantáziát látott a történetben: az Arató Ferenccel kiegészült csapat több mint egymillió forintot nyert az egyetem innovációs pályázatán arra, hogy professzionális terméket készítsenek a találmányból. Már a nyomdai munkálatok is megkezdődtek, amikor a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatási reformok több lépésben mattot adtak a projektnek.

Az első csapást az egyetemi innovációs alapok kormányzati elvonása jelentette, amelynek köszönhetően a fejlesztők a már elnyert pénznek is búcsút mondhattak; mindez különösen kínos volt annak fényében, hogy a nyomda már elkezdett dolgozni a megrendelésen. A számlákat végül a PTE segítségével rendezték. B-tervként ekkor arra gondoltak a projektgazdák, hogy megkörnyékezik a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót (a néhai Nemzeti Tankönyvkiadót). A cég vezetését azonnal meggyőzte a játékos demonstráció, és 2012 őszére el is készült az iskolák részére szánt termék Lapot kérünk! néven.

A Lapot kérünk! bemutató videója:


Csakhogy ez idő tájt már javában zajlott a tankönyvpiac államosításának előkészítése, amelynek aztán járulékos áldozata lett a Lapot kérünk! is. Elkészült ugyan ezer darab a dobozos játékból, ám a megszűnéstől fenyegetett kiadónak a marketingre már nemigen futotta. Több száz darab így is elkelt, de egy idő után elapadtak az iskolai értékesítések, hiszen 2012 szeptemberében megszületett a Klik, és a gazdálkodási önállóságukat 2013-tól teljes egészében elvesztett iskolákban azóta is inkább a megfelelő mennyiségű kréta és a fizetés időben érkezése izgatja a pedagógusokat, nem az innovatív módszertanok bevezetése.

A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót 2014-ben végül bedarálta az állam, a Lapot kérünk! jogai és a legyártott dobozok így az újonnan felállított Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez kerültek, amely a rengeteg átvett ügylet között nem tudott mit kezdeni a kész termékkel. Mindez különösen tragikomikus annak fényében, hogy az oktatási reformot elvben épp a matematikai és természettudományos képességek fejlesztése motiválta az elmúlt években.

Ha az állam keresztbe tesz, találjunk új utat!

Időközben a találmány bölcsőjéül szolgáló Felső-vámház Utcai Általános Iskola megszűnt, Auth Andrea pedig munka nélkül maradt, miután első körben napközis tanárrá fokozták vissza, és a játékok folytatására sem kapott lehetőséget. A történet azonban szerencsére nem ért véget ezen a ponton.

„Miután azzal szembesültünk, hogy sem a nemzetközi tőke, sem az állam nem garancia arra, hogy egy magyar találmány eljusson a gyerekekhez és az iskolákhoz, úgy döntöttünk, hogy az utóbbi időszakban népszerűvé vált közösségi finanszírozással (crowdsourcing) próbálkozunk” – mondja Arató Ferenc. Mindezt az isnpirálta, hogy a találmányt több európai országban is nagy sikerrel mutatták be, többek között finn kutatók és pedagógusok elismerését is kivívta. A matematika ráadásul univerzális nyelv, így csak az instrukciókat kellett lefordítani angolra. A projektcsapat menet közben kiegészült a Londonban élő Kelemen Andrással, akivel most egy családi verzió piacra dobását tervezik, miután az iskolai osztályok igényeit kiszolgáló verzió jogai egyelőre az OFI-nál vannak.

A cél 26 ezer font (mintegy 11 millió forint) elérése a december elején induló kampány során, mondja a marketingért felelős Kelemen András, a támogatók pedig a kész terméket kedvezményes áron kapják meg pénzükért cserében. A számítások szerint ekkora összeg elég lehet ahhoz, hogy a történet a saját lábára álljon, és a későbbiek során eltartsa magát a bevételekből. Bár a gyűjtés még nem indult meg, a projekt már elkönyvelhetett több sikert is, jelentkezett például egy olyan támogató is, aki egyenesen ezer fontot ajánlott fel a Mathterminds számára.

Bár a magyar tapasztalatokból okulva a külföldi piac meghódítása a cél, a fejlesztők számára az is fontos, hogy a magyar diákok is részesüljenek a találmány előnyeiből – hangsúlyozza Arató Ferenc. A mozgolódásnak annyi eredménye már mindenképpen volt, hogy az OFI-nál is felfigyeltek a raktárukban megbúvó dobozokra. A fejlesztők reményei szerint ezek nemsokára talán eljutnak a hazai iskolákba. Annyi jó hír már akad, hogy az intézet legalább nem szab gátat az idegen nyelvű megjelenésnek.

(A találmány után érdeklődők a mathterminds.eu oldalon tájékozódhatnak az aktuális fejleményekről és a kampány részleteiről.)