Akkor is mi újságírók ellenőrzünk titeket, és nem ti minket, ha már egyetlen lapunk sem maradt. Vélemény.

"Most azonban, amikor az országról alkotott kép a világ szemében egyértelmű…, meggyőződésem szerint végrehajtható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres megváltoztatása."

(Részlet Kónya Imre 1991-es dolgozatából)

 

Órákkal azután, hogy a miniszterelnök sajtófőnöke kirakott egy újságírót főnöke sajtótájékoztatójáról, ezrek vonultak az utcákra: ellenzéki politikusok és médiamunkások százezrei tiltakoztak a sajtó munkájának ellehetetlenítése ellen, barikádokat emeltek, úgy kellett őket könnygázzal szétkergetni, és azóta is folytatják. Jó, a két eset ugyan két különböző országban történt, a reakciók némiképp eltérnek a dwa bratanki országaiban, de a minta, amire reagálnak, ugyanaz.

Ráadásul az első eset nem is Budapesten történt: Havasi Bertalan a brüsszeli uniós nagykövetség sajtóterméből küldte ki Halmai Katalint, elegánsan, a követségi sajtóst odaküldve kolléganőnkhöz, mondván, ezt kéri "a Berci". És miért kérte ezt a Berci? Mert

sajtótájékoztatót újságíróknak szervezünk.

Azt pedig, hogy ki az újságíró, mi mondjuk meg, hiszen ha már bezárattuk a lapját, ami történetesen a Népszabadság volt, akkor ő ugye oda már nem írhat, ergo a munkaköre is megváltozik, Halmai Katalin onnantól lehet kőműves, műkörmös, mérlegképes könyvelő, minden, csak újságíró nem. Egy kiskaput azért nagylelkűen megengedett a miniszterelnök sajtóelhárítója: Halmai "ettől még blogolhat", csak arra ne számítson, hogy sajtótájékoztatókra hívják. Elvégre

a sajtómunkának, a sajtótájékoztatóknak is megvan a maguk rendje,

és ezt ő, Havasi Bertalan, "a továbbiakban is érvényesíteni fogja." Határozott, markáns szavak egy erélyes, ön- és céltudatos sajtómenedzsertől. A mai napig megremegnek ujjaim a billentyűzeten, ha arra gondolok, mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy végre valaki rendet vágjon a brüsszeli káoszban, ahol mindenki csak úgy odamehet, ahová egyébként meghívták.

Mint aztán kiderült, Orbán Viktor kissé bunkó módon, de rögtön utána negyedórás beszélgetésre hívta Halmai Katalint, de csak mint "magyar állampolgárt", hiszen mint láttuk, az újságírónak a munkahelyével együtt a központi jóváhagyásra váró foglalkozása is megszűnt. A két magyar állampolgár nem hivatalos, ki tudja, milyen hangulatú megbeszélésén előkerült a sajtó és ezen belül a Népszabadság helyzete is, közös közleményt végül nem adtak ki.

A lengyelek egyébként azért akadtak ki ilyen mértékben, mert a szejm elnöke jelentősen megszigorítja januártól a parlamenti sajtómunka rendjét, a jövőben nem filmezheti akárki akárhonnan a lengyel képviselőket, plusz az újságírók egy másik épületben lesznek kénytelenek dolgozni. Ehhez egyébként a szervilis magyar hírügynökség rögtön hozzátette, hogy "a mostaninál jobb technikai körülmények között", így aztán az MTI kvázi helyettünk is eldöntötte, kinek van igaza ebben az ügyben, és kik azok, csak hőbörögnek jódolgukban.

A jó hír az, hogy Kövér László jóvoltából hamarosan lengyel viszonyok teremtődnek Magyarországon is, figyelem, kedves kollégák, lehet előmelegíteni a barikádokat. A házelnök ugyanis a maga szokott közvetlen, mégis tisztelettudó modorában arra intette a Mandiner újságíróit, ne kérdezzenek tőle a sajtófolyosón ("Ezt hogy tetszik képzelni? Azt mondtam, hogy nem. Erre hátulról az orrom alá dugja a mikrofont. Ez ön szerint milyen viselkedés?"), majd az Európai Parlament "sajtószabályzatára" hivatkozva jól befenyegette a teljes szakmát: a parlamenti sajtómunkát illetően

még szigorúbb szabályok lesznek, mint amilyenek eddig voltak.

Az újságírók - és az ellenzéki képviselők - számára eddig is igen fáradságos volt a parlamenti munka, hiszen Kövér dr. minden egyes tiltó/regulázó/sértett óvodás megnyilvánulása hosszú, értékes percekre elvonta a figyelmet az érdemi munkától. A strasbourgi emberi jogi bíróság idén kétszer is kimondta, hogy a házelnök megsértette ellenzéki képviselők szólásszabadságát, amikor pénzbüntetésre ítélte őket tiltakozó molinók kifüggesztése miatt; most képzeljük el, mi lesz, ha lengyel mintára már kérdezni sem lehet majd a folyosón. Sőt, ki is rakják az újságírókat Kőbánya-Kispestre, a mostaninál jobb technikai körülmények közé.

Az ellenzéki megmozdulásokra (ha lesznek) adott kormányreakciók is egészen lengyelesek lesznek, hiszen eddig is azok voltak. Kaczynski szerint a tiltakozó mozgalomnak "államellenes karaktere van, és ez valójában bűncselekmény", Blaszczak belügyminiszter pedig "törvénytelen hatalomátvételi kísérlettel" vádolta meg az ellenzéki pártokat. A magyar megoldás talán akkor lehetne unikális, ha végre törvény mondaná ki, hogy már maga az ellenzéki párt vagy független média léte is államellenes és törvénytelen, hiszen kérdésekkel zavarja a politikai és a sajtómunka rendjét.

Itt nagyjából véget is érne a lengyel-magyar párhuzam, hiszen csak a kiinduló pont hasonló: egy végletekig ostoba, korrupt és infantilizáló hatalom megint elő akarja írni az ő népének, hogy mit gondoljon a világról. 2016 vége van, és a Fiatal Demokraták Szövetsége a Kónya- és Csurka-dolgozatok világát próbálja éppen élesben: politikai beállítottságok és szellemiségek gyökeres megváltoztatásában utazik.

Egészen idáig elég sok mindent lenyeltünk: hagytuk, hogy a mi közpénzünkből kertévét vehessen a film- és fánkügyi kormánybiztos; hagytuk, hogy ezen a mi közpénzünkből vett csatornán bárkiről bármilyen karaktergyilkos hazugságot le lehessen adni főidőben, de úgy, hogy az egyik elkövetőt még elő is léptetik; hagytuk, hogy az amerikai fake news kategóriát nálunk nem marginális honlapok, hanem az állami tévécsatornák terjesszék; hagytuk, hogy bezárják a Népszabadságot, hogy 3,4 milliárd állami forint után egy kábelszolgáltató kivegye a Hír TV-t a kínálatából, és hagytuk, hogy a nemzet ki tudja, mennyi pénzünkből gazdagott gázszerelője megvegye az általában visszhangtalan Echo TV-t,

hogy legyen majd, amire támaszkodhat majd a Fidesz a kampányban.

Jó. De senki ne bízza el magát.

A helyzet, a megdönthetetlen alapszabály ugyanis az, kedves kormány, kedves "Berci", hogy akkor is mi, újságírók ellenőrzünk titeket, és nem ti minket, ha már egyetlen lapunk sem maradt. Majd feltaláljuk magunkat, megszervezzük a sajtómunka új rendjét. Ettől még persze blogolhattok.