Sok dolgot el tudunk képzelni Orbán Viktorról, azt azonban semmiképpen, hogy lassan harminc éves politikai karrier után, az Európai Néppárt egykori alelnökeként, vagy akár a magyar országgyűlés EU-bizottságának volt elnökeként ne lenne tisztában az európai intézményrendszerrel.

Amennyiben azonban ezt elfogadjuk, úgy az a helyzet, hogy saját politikai céljai jegyében a magyar miniszterelnök – a műsorvezető, Kocsis Éva asszisztálásával – félrevezette pénteken a Kossuth Rádió hallgatóit.

Az interjúban Kocsis Éva felhozta az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) keddi, nem jogerős ítéletét, amely szerint a magyar hatóságok jogsértően tartottak fogva két bangladesi menedékkérőt 2015 őszén a röszkei tranzitzónában, későbbi visszaküldésük Szerbiába pedig azzal a kockázattal járt, hogy embertelen bánásmódnak lesznek kitéve görögországi befogadóhelyen.

Innen kezdődött Orbán Viktor nagy futása, aki előbb azt fejtette ki, hogy a magyaroknak 2017-ben az a feladatuk, hogy megállítsák Brüsszelt, amely számos olyan kezdeményezést tesz majd, amely nemzeti hatásköröket akar elvenni tőlünk. A kormányfő szerint ennek „része ez a bírósági ítélet is”. Az esetet leírva, egy Magyarországon is működő nemzetközi szervezetről beszélt („Soros György is finanszírozza”), amely beperelt minket, a per tárgya pedig – mint fogalmazott – „két, emlékeim szerint tán afrikai országból származó ember” jogainak sérülése.

Lendüljünk túl nagyvonalúan azon, hogy Banglades Ázsiában van, nem kell egy kormányfőnek mindent tudnia – legyen szó ebben az esetben akár földrajzi, akár a perhez magához kötődő ismerethiányról -, ám Orbán Viktor nem állt itt meg.

Miután felidézte az ítéletet, az amúgy a görögországi menekülttáborokra vonatkozó megállapításokat, Orbán már egyszerűen Görögországról beszélt, meg arról: miként lehet, hogy egy EU-tagról maga az EU mondja, hogy ott olyan állapotok vannak, ahol embertelen körülmények vannak?

Aztán jött az ítélet: az egész nem más, mint összjátéka az embercsempészeknek, a brüsszeli bürokratáknak, és a Magyarországon működő, külföldi pénzből finanszírozott szervezeteknek.

MTI - Máthé Zoltán

Ami már önmagában is meredek, de nézzük meg, hogy is állunk az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió brüsszeli bürokratáinak összemosásával. Nem véletlen ugyanis, hogy már magán az EJEB Wikipédia-oldalán (nem tekintjük forrásnak, szemléltetésként említjük) is ott van közvetlenül a cím alatt: „Nem összetévesztendő a következővel: Európai Unió Bírósága”. Merthogy nem az.

Mint az Európa Tanács oldala fogalmaz: az Emberi Jogok Európai Bírósága nemzetközi bíróság, amelynek székhelye Strasbourg. Annyi bíróból áll, amennyi az Európa Tanács azon tagállamainak száma (jelenleg 47), amelyek megerősítették az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezményt. Utóbbiról pedig kiderül, hogy „az Európa Tanács korszakalkotó jelentőségű vívmánya az Emberi Jogok Európai Egyezménye, egy páratlan horderejű nemzetközi szerződés, amely 1950. évi elfogadása után 1953-ban lépett hatályba.  

Hát így. Az EJEB-nek éppen úgy van például német vagy francia, mint orosz vagy azeri tagja, hogy két magyarbarát országot mondjunk. És persze van magyar bíró is.

Minden összevetve tehát, Orbán Viktor állításaival ellentétben:

-        nem Brüsszel, hanem Strasbourg;

-        nem Európai Unió, hanem Európa Tanács;

-        nem bürokraták, hanem bírák;

-        nem afrikaiak pereltek, hanem ázsiaiak;

-        nem összjáték, hanem ítélet, bár még csak első fokú.

A többi stimmel. Kocsis Éva egyébként nem kérdezett vissza. Vagy nem tudta mindezt, vagy cinkos.