szerző:
HVG

Többéves cselekvési tervet készített az oktatási államtitkárság. A cél a stratégiai képzésterületek minőségi diákokkal való feltöltése. A siker kétséges.

Csak Brüsszelben bízhat a magyar felsőoktatás – ezt nem valamelyik EU-s tisztviselő vagy „Soros-bérenc” magyar ellenzéki szervezet állítja, hanem maga az oktatási államtitkárság. A Fokozatváltás a felsőoktatásban címet viselő középtávú stratégiájának nemrég megjelent, 2020-ig szóló Cselekvési tervében feketén-fehéren leírta, hogy „a jelenlegi, 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklusban Magyarország rendelkezésére álló fejlesztési támogatás páratlan, ugyanakkor az utolsó lehetőséget jelenti hazánk számára arra, hogy a tudásalapú világgazdaságban versenyképes hazai felsőoktatás jöjjön létre”. Ne állítsuk meg tehát Brüsszelt – szól az oktatási vezetés üzenete –, hanem reménykedjünk, hogy az EU által rendelkezésre bocsátott forrásokból valóban sikerül a felsőoktatást megfelelő pályára állítani.

Pénz hiányában radikális megoldást ajánl az államtitkárság, ami ugyancsak meglepően hangzik a Fidesz-kormány háza tájáról. „Az állami felsőoktatási intézményeknek is lehet és kell piaci elvek szerint működniük” – hangzik a verdikt, ami azt jelenti, hogy az állam nem lép az EU helyére, hanem az egyetemeknek kell majd növelniük a bevételeiket. A piaci elvek pedig nem nagyon takarhatnak mást, mint a tandíjas képzés szerepének növelését, ahogyan azt a kormányzat egyébként a gazdaságtudományi és jogi képzésben már lényegében bevezette.

Fogorvostanulók gyakorlaton. Aprólékos kidolgozottság
©

A népszerű képzések tandíjasítását azért vezette be a kormány, mert azt szerette volna, ha a jó képességű diákok egy része inkább állami támogatással működő műszaki, informatikai, természettudományi vagy agrárképzésre jelentkezik. A gazdaság szempontjából fontos területekre azonban évek óta nem sikerül annyi diákot beiskolázni, ahányra szükség lenne. S akik felvételiznek, azok közül is soknak a tudása kívánnivalót hagy maga után. A cselekvési terv némi ellentmondásba is keveredik emiatt: miközben azt hangsúlyozza, hogy minőségi irányba kell tolni a felsőoktatást, s ezért középtávon emelt szintű érettségihez és középfokú nyelvvizsgához kötik a felvételt, ugyanakkor bővíteni szeretné a diáklétszámot azokon a képzésterületeken, amelyeket a gazdaság szempontjából fontosnak ítél. Márpedig a kettő együtt nehezen megy majd, hiszen ha már most is csak minőségi diákok kerülnének be a felsőoktatásba, akkor jócskán visszaesne a természettudományi vagy az agrárszakok hallgatóinak létszáma.

A kormány azt a dilemmát próbálja feloldani, hogy „a magyar gazdaság növekedésének több képzési területen – elsősorban műszaki és informatikai területen – gátat szab az egyes szakokon fellelhető szakemberhiány”, ugyanakkor a gazdasági és humán képzési területek iránt a munkaerőpiaci kilátásokhoz képest indokolatlanul magas az érdeklődés. Ezért azt szeretnék elérni, hogy a „gazdaságpolitikában jól bevált, ágazati szemléletű megközelítés átültetésre kerüljön a felsőoktatásba is”. A stratégiailag kiemelt képzési területek (orvos- és pedagógusképzés, műszaki, gazdasági és agrárterület) munkaerőpiaci igényeire alapozva szeretné az államtitkárság átstrukturálni a felsőoktatást, ez azonban nyilván olyan sok érdeket sért, hogy csak nagyon körültekintően lehet belekezdeni. Arról nem is beszélve, hogy a kiindulópont is kérdéses, hiszen aligha érdemes a felsőoktatás olyan átalakításába belefogni, amely a gazdaság mai munkaerőigényeire épít.

©

Valamennyire érzi ezt az államtitkárság is, hiszen az informatikai képzés megújításáról például azt írják, annak egyik akadálya az oktatók bebetonozottsága: „az oktatóállomány mint legstabilabb adottság azonban eleve lassítja az alkalmazkodást”. Mivel az informatikai képzéseken a legmagasabbak között van a lemorzsolódási arány – olyan nagy szükség van informatikusokra, hogy közülük szinte mindenki már a tanulmányai idején dolgozik, s magas fizetésekkel teljes állásba is csábítják őket –, a cselekvési terv szerint meg kellene vizsgálni a könnyített felvételi rendszer bevezetésének lehetőségét. Ez enyhén szólva is ellentmond a minőségi felsőoktatásról és annak feltételeiről írt soroknak, ráadásul demoralizáló hatású is lehet. Nem felsőoktatási szintű informatikusok számára számtalan OKJ-s vagy felsőoktatási szakképzésbeli lehetőség van – közel sem biztos, hogy akkor jár jól a magyar gazdaság, ha az eddiginél is alacsonyabban húzzák meg az egyetemekre való bekerülés ponthatárát. De a lemorzsolódást is furcsa módon állítaná meg az oktatási államtitkárság, szerintük ugyanis egyszerűen csökkenteni kellene „az informatika alapszakokon belül a lemorzsoló hatású alapozó tárgyak súlyát”. Ennél már csak az lenne biztosabb módszer, ha egyáltalán nem kellene a diákoknak a tanulással vesződniük, s akkor az államtitkárság büszkén elmondhatná, hogy minden felvett el is végezte a képzést.

Műszaki, természettudományos, informatikai területen, az alacsony jelentkezési arány miatt, a bekerülési pontszámok már most is rendkívül alacsonyak, a legtehetségesebb diákok pedig nagyobb arányban választják a többi képzési terület népszerű szakjait. Látják ezt a cselekvési terv készítői is, ráadásul azt is leírják, hogy „az így kialakult diákösszetétel rossz hatással van az egyetemi oktatás hatékonyságára, így a tehetséges tanulók tanulmányaira is”, a javasolt megoldások mégsem tűnnek gyógyírnak a problémára. Tananyagcsökkentést szorgalmaz szinte mindegyik érintett képzésterületen, mondván, a „bolognai rendszerre való áttérés átgondolatlanul, hirtelen történt”, s túl sok ismeretanyag zsúfolódott a hároméves alapképzésbe. Javasolják az előkészítő, nulladik évfolyam bevezetését is azoknak az érettségizett, de fel nem vett diákoknak, akik fontolgatják, hogy ezekre a képzésterületekre mennének.

Ennél talán előremutatóbb az a javaslat, hogy bevezetnék a kompetenciavizsgát az első és az utolsó évfolyamon. Ezzel meg lehet majd állapítani, hogy mennyit tett hozzá a felsőoktatási intézmény a diák készségeihez, de arra is jó lehet, hogy kiderüljön: az elsőévesek közül kik azok, akiknek nehézséget okozhat az adott képzés elvégzése. Nekik személyre szóló felkészítőket, felzárkóztató órákat lehetne tartani, ezzel is csökkentve a lemorzsolódást. Az alap- és osztatlan képzéseken egyébként a lemorzsolódás egészen magas, 2012–2015 között 36–38 százalékos. Ezt az arányt az államtitkárság 2023-ra 25 százalékra szeretné csökkenteni.

©

Az orvosi, gazdaságtudományi és agrár képzésterületen várhatóan komolyabb beavatkozásokra is kész a kormány. Az orvosin nemcsak az orvosnak, de az egészségügyi szakokra felvetteknek a számát is növelnék, s mindehhez komoly klinikai fejlesztéseket képzelnek. Emellett emelnék a külföldi diákok arányát, abban bízva, hogy „a magyarországi orvos-, fogorvosképzés az EU orvosutánpótlásának egyik kiemelt központjává válhat”. A gazdaságtudományi képzés nagyon szétaprózott, szinte minden intézmény indít ilyen szakot, ezért a képzési kínálatot „optimalizálni” szeretné az államtitkárság. Ez feltételezi a képzések indításának szigorítását – például az akkreditációs feltételeken keresztül – és bizonyos képzések területenkénti központosítását, egyes intézményeket kiemelt helyzetbe hozva. Ez történik majd az agrárképzésben is, ahol a szakrendszer tavalyi átírása után várhatóan két-három képzési központot alakítanak ki. Ezek az alap- és a gyakorlati képzéstől a doktori iskoláig és a kutatóintézetekig a teljes agrár-felsőoktatási és k+f spektrumot lefedik. A többi intézmény agrárszakjai csak specializált, a térségi igényeknek a leginkább megfelelő területeken nyújtanak majd felsőfokú szakképzést és alapszakos agrárképzést. Ezek tehát „ráhordó” jelleggel szolgálnák ki és segítenék az agrárközpontok tudományos és innovációs tevékenységét.

A legnagyobb gond a pedagógusképzésben lehet, s az államtitkárság szerint ez nem is mennyiségi kérdés. Bár rohamosan öregszik a pedagóguskar, a diáklétszám csökkenésével ez legfeljebb néhány természettudományi szakon okozhat majd tanárhiányt (amit a szakképesítés nélküli tanárok oktatási lehetőségének kiszélesítésével már kezelni is próbál a kormány). A nagyobb gond az, hogyan csábítsanak a legjobb diákok közül minél többet erre a pályára. Erre még az államtitkárság is csak keresi a választ.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!