szerző:
Gergely Márton
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nekem édes mindegy, hogy egy magyar publicista meg akar félemlíteni – mondja Maria Noichl, az Európai Parlament képviselője a minapi Bayer Zsolt-cikkre reagálva. Szerinte az írás ugyanakkor alátámasztja azokat a súlyos problémákat, amelyeket a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság jelentéstevőjeként Magyarországon feltárt. Az SPD politikusa elmesélte, az Orbán-kormány részéről mi az, amit a konzervatív Bajorország képviselőjeként sem képes megérteni, és miért akadt el a szava is itteni látogatása során.

hvg.hu: Miért került épp most terítékre a magyar nők helyzete?

Maria Noichl: Az Európai Parlament nőjogi bizottságának az volt a feladata, hogy saját véleményével kiegészítse a Judith Sargentini által fémjelzett jelentéstervezetet a magyar jogállamiság helyzetéről. Ez tehát egy komplex, demokratikus folyamat részegysége csupán, amelyhez Magyarországon gyűjtöttünk információkat és véleményeket.

hvg.hu: A megbeszéléseken elhangzottak zanzája lett a bizottsági véleménytervezet?

M. N.: Nézze, tisztában vagyok vele, hogy egy látogatáson sem kapunk teljes képet. Aránytévesztés lenne az alapján ítélkezni, amely szeletét a valóságnak lehetőségünk volt megismerni. De a benyomásaink mellett ott vannak a számok és statisztikák is. Az uniós esélyegyenlőségi indexen Magyarország 50,8 százalékkal az utolsó előtti helyen áll, míg a skálán a 100 százalék jelentené a nemek közötti egyenlőséget. Ráadásul ennek a megállapításnak semmilyen aktuálpolitikai felhangja nincs, hiszen évek óta nem változott az ország helyezése. Igaz, a százalékos értékén rontott.

Az 51 éves Maria Noichl a német szociáldemokraták képviselője az Európai Parlamentben
©

hvg.hu: Milyen benyomása volt a magyarországi tárgyalásain?

M. N.: Mindenki nagyon nyitott volt, amikor az érzéseit velünk megosztotta, hiszen ezek leginkább érzések. Azt viszont megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak, akik félnek, akiket munkájukban akadályoznak, fenyegetnek, például a genderszakon tanító egyetemi tanárok. Nos, a gender kifejezést nem mi találtuk ki, talán nem is szerencsés elnevezés, de ez a tudomány elsősorban nem a férfi és a nő biológiai különbségeiről szól, hanem a nemek eltérő életstratégiájáról, az egymáshoz fűződő viszonyaikról és hatalmi helyzetükről, és igen, szól arról is, hogy nem lehet minden élethelyzetet két rubrikába szűkíteni. Micsoda félreértés itt 72 különböző nemről értekezni! A sztereotípiák lebontásáról van szó. Az, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik, meghatároz lehetőségeket és kizár másokat. Éppen ezért kell összetettebben szemlélni és kutatni ezt a témát.

hvg.hu: Önök azonban a magyar félelmek szerint az alkotmányban akarják átírni a nemek fogalmát.

M. N.: Dehogy. Nem akarunk ilyen téren beleszólni a tagállamok dolgába. Tisztában vagyunk azzal, hogy ebből a szempontból az egyes országok más idősíkon mozoghatnak, vagy az adott helyen jelentősebb befolyással bír a katolikus egyház…

hvg.hu: De Magyarországra akarják erőltetni a melegházasság bevezetését.

M. N.: Már miért tennénk? Akik a bizottság véleményét hitelteleníteni akarják, azzal vádolnak minket, hogy valamilyen ügy szószólói lennék. Ez nem igaz.

Viszont van pár egyszerű dolog, amit elvárunk, elsőnek rögtön a nők elleni erőszak felszámolását. Ehhez ajánlatos lenne magyar részről az isztambuli egyezmény ratifikálása.

hvg.hu: A magyar kormány abban is a család fogalma elleni támadást lát.

M. N.: Hát, ez tragikus. Én úgy tapasztalom, hogy nincs olyan egyezmény, szerződés vagy jelentés, amelynek pár mondatát az ember ne fogalmazná meg másként, ha neki jutott volna a feladat, de az írás szellemét ezzel együtt is érteni lehet. Az isztambuli egyezmény az első olyan nemzetközi papír, amely a nők védelmének alapjait lefekteti. Kimondja például, hogy a magánéletben elkövetett erőszak nem magánügy, és minden embernek joga erőszakmentesen élni. Ki lehet ezen alapvetés ellen? Aki egy egyezmény három mondatát kiemeli, és annak üzenetét jelentősen felnagyítja, az valójában nem a problémás résszel harcol, hanem az egésszel. Magyarországon márpedig ezzel a taktikával találkoztam. Nem a nők elleni erőszakról akarnak beszélni, hanem a család fogalma mögé bújva elmaszatolni azt.

hvg.hu: A nők elleni erőszak biztos gyakoribb Magyarországon, mint másutt az unióban?

M. N.: Nem lehet az adatokat ilyen könnyen összehasonlítani. Hogy hány esetet jelentenek, összefügg azzal, hogy mennyire nyitott az adott társadalom. Vannak országok, ahol a hivatalos statisztikából úgy tűnik, mintha nem is lenne erőszak.

hvg.hu: Azt akarja mondani, hogy nálunk átlagon felüli az esetek elhallgatása?

M. N.: Ön szerint egy megerőszakolt roma nő Magyarországon elmegy a rendőrségre feljelentést tenni? Tudja, az általános közhangulat dönti el, hogy egy nő a hatóságokhoz fordul-e. Én nem akarom Magyarországot semmivel sem megvádolni. És nem is képviselőként, hanem európai nőként kívánom azt, hogy a földrészen mindenütt olyan legyen a közhangulat, ami a bántalmazottakat védi. Ami nem engedi, hogy a rendőrség lekezelő legyen az áldozattal, vagy azt sugallja, akivel éjfél után ilyen előfordul, az maga is hibás. A hozzáállás dönt ugyanis arról, megbíznak-e a nők – bármely társadalmi csoportból – az állam védelmében. Mert a sokat dicsért északi államokban sem ritkább az erőszak, de ott a közhangulat az áldozatok oldalán áll.

Bajorországban az önkéntes munkának hatalmas ázsiója van, akár egyetért a szervezet céljaival a kormány, akár nem
©

hvg.hu: Az abortusz területén sem lóg ki az államok sorából Magyarország, mégis feddést kapott érte.

M. N.: Mi a reprodukciós jogokról beszélünk, ami egy nehézkes angol fogalom, de sokkal többet tartalmaz, mint a terhességmegszakítást. Ebbe a kategóriába tartozik az egyén joga, hogy a gyerekvállalásról szabadon döntsön. Hozzátartozik a felvilágosítás is és a fogamzásgátláshoz való hozzáférés. Márpedig önöknél a modern fogamzásgátló eszközök semmilyen formában nem kapnak helyet a közegészségügyi ellátásban, és a legtöbb uniós tagállammal szemben az esemény utáni tabletta is vényköteles.

Tudom, hogy nem én vagyok az első számú Magyarország-szakértő, de az nekem is egyértelmű, hogy bizonyos társadalmi csoportok gyerekvállalását az állam ösztönzi, másokét pedig nem.

Van az állam által szívesen látott terhesség, és van olyan, amit ellenérzéssel vesz tudomásul. A reprodukciós jogoknál épp erről lenne szó. Tényleg meg kell esküdnöm arra, hogy az Európai Parlament egyetlen tagja sem örül egyetlen abortusznak sem? Mert tűzbe tenném ezért a kezemet. Viszont azzal is szembe kell nézni, hogy kerülhet nő olyan helyzetbe, hogy nem szeretné vállalni a gyereket.

hvg.hu: A családtámogatással baj lenne?

M. N.: Nem, éppen ellenkezőleg. Számos új intézkedést kifejezetten megdicsértünk, amely segíti a családalapítást.

hvg.hu: A kormánypárt tagadja, hogy bármilyen kirekesztés érné a roma nőket.

M. N.: A delegációval jártunk roma gyerekeket nevelő intézetben és egy Budapesthez közeli telepen is. Az utóbbi maga volt a katasztrófa.

Szégyellem magam. Igen, Európa nevében szégyellem magam az ottani állapotokért.

Az Európai Parlamentben én foglalkozom Afrikával, és ott láttam hasonló körülményeket. A látogatásunk előtt esett az eső, mikor odaértünk, a gyerekek mezítláb álltak a mély sárban, csatornázatlan házaik előtt. Európa épp arra adott rengeteg pénzt, hogy az ilyen körülményeket felszámolják, hogy a kisebbségek élethelyzetén javítsanak. Tudom én, hogy ez sosem könnyű, de amit ott láttam, attól elakadt a szavam. Azt éreztem, hogy ez nem lehet igaz.

hvg.hu: Az egészségügyi intézmények azonban nem a számozott utcákban állnak. Mire alapozza, hogy a kórházakban is hátrányos megkülönböztetés éri a kisebbséget?

M. N.: Nézze, a kirekesztésnek megannyi módja van. Ahogy hallhattuk, számos kórházban éppen a romák azok, akiket steril ruhák vásárlására köteleznek, ha szülészeten akarnák látogatni szeretteiket. Ez a stigmatizálás kirívó esete. Ehhez jönnek a történetek a szülés közbeni erőszakról, és továbbra is hallani a körükben kényszersterilizációról. Jelentős problémának látom azt is, hogy gyámság alá vesznek gyerekeket pusztán anyagi okokból, és ennek a gyakorlatnak átlagon felül esnek áldozatul a roma anyák.

Hogyan lehet az, hogy Magyarországon a szegénység miatt a családokat választják szét, és nem az élethelyzeten segítenek a hatóságok?

A nyomort ezzel szinte kriminalizálják. Ez is az erőszak egy formája. Beszámolók szerint sok településen a helyi elöljárók a gyámüggyel fenyegetik a roma családokat, ha bizonyos kéréseknek nem tesznek eleget. A megfélemlítés pedig együtt jár az állami szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályozásával. Az egészségügytől is sokakat távol tart, mert nem mernek a hivatalossággal szemben nyíltak lenni.

hvg.hu: Ezekre a felvetésekre hamar meg fogja kapni, hogy úgy ítélkezik, hogy nem is ismeri a magyar valóságot.

M. N.: Nézze, az isztambuli egyezmény elleni hangulatkeltésből értettem meg, hogy Magyarország már egyre kevésbé akar ennek az értékközösségnek a tagja lenni. Azt állítják, hogy ráerőszakolnak valamit az országra, miközben itt államok szövetségéről van szó, amelyben ki-ki a maga tempójában halad ugyanabba az irányba. Azt érzem, Magyarország ebből nem kér. Azt mondják a magyar parlamentben, hogy egy nőt az anyaság tesz teljessé, miközben ez szembemegy az egyenjogúság alapjával.

Egy nő tisztelete és megbecsülése ugyanis nem függhet a gyerekvállalástól. És igen, a férj által adott pofon is erőszaknak számít. A házasság intézménye nem védi meg a férfit a tettesként való elítéléstől. Ezek alapvetései ennek az értékközösségnek.

hvg.hu: A magyar kormány szerint ezek alaptalan politikai támadások, amellyel Brüsszelből beleszólnak egy tagállam ügyeibe.

M. N.: Európához az is hozzátartozik, hogy bármit kibeszélhetünk egymással. Ám tisztázzunk akkor valamit, a bizottsági vélemény ugyan az én nevemet viseli, és ez jó érzés, de arról mindannyian szavaztunk, és nagy többséggel fogadtuk el. Igent mondott rá a baloldali, zöld és liberális frakciók képviselőin túl a néppárti kollégák egy része is. Ezt a véleményt osztja a demokratikus felhatalmazással rendelkező EP-képviselők széles koalíciója a baloldaltól a jobbközépig.

hvg.hu: Ön bajor politikusként nem érti jobban Orbán Magyarországát, amely egy hagyományosabb társadalmi felfogást képvisel?

Bayer csak alátámasztotta mindazt, amit a jelentés is állít
©

M. N.: Azt tudom megmondani, mit nem értek egyáltalán. A megfélemlítést. Nem értem a civilek ellehetetlenítését, ha nem osztják a kormány véleményét. Ezek a szervezetek nagyon fontos munkát végeznek számos területen, így például éppen a női egyenjogúság területén. Az természetes, hogy nem minden kormány ért egyet minden szervezettel. De amikor a hatalom elnyomja a neki nem tetszőket, akkor az általuk megsegített embereket is elnyomja. Erőből akarnak bizonyos gondolkodást és cselekvést megakadályozni, de ilyen nincs. Igen, a konzervatív Bajorországból vagyok, ahol erős a katolikus egyház, de tudja, mit tart még nagyra ez a tartomány? Az önkéntes munkát.

Nálunk rendszeresen maga a miniszterelnök tünteti ki a közösségükért dolgozó civileket, akár tetszik a kormányzó CSU-nak, akár nem. A politika feladata, hogy hálás legyen, és nem az, hogy a civileket kriminalizálja.

hvg.hu: De a magyar kormány most kapott jelentős felhatalmazást a választásokon.

M. N.: Az európai eszme alapja a szabad gondolkodás. Ezért irigyelnek minket a világ minden pontjáról. Mindegy, hogy Orbán Viktornak tetszik-e, hogy valaki harmadik nemről beszél, vagy sem. A CSU-nak sem tetszik, de nem nyomja el azokat, akik másként gondolkodnak.

hvg.hu: Beszéljünk végül röviden a Fidesz-alapító Bayer Zsolt vezércikkéről. Nyílt levelében elmebetegnek nevezte önt.

M. N.: Az meglepett, hogy úgy intézett személyem ellen támadást, hogy nyilvánvalóan tudta: pártja uniós frakciótársainak többsége is megszavazta a nevem alatt futó bizottsági véleményt, és senki sem ellenezte. A megállapítások egy demokratikus testület elsöprő támogatását élvezik. A cikkének lényege ennek a ténynek az elhallgatása. Hogy a végén megpróbál engem megfélemlíteni, az nekem édes mindegy, kétszeres anya és nagymama vagyok, nem tőle fogok megijedni. A jelentésünket most majd megtárgyalja az alapjogi bizottság, amelyben szintén demokratikusan döntenek felőle a publicista pártjának részvételével.

Az egészben csak azt tartom tragikusnak, hogy felületet kap ahhoz, hogy ezt a szennyet nagy nyilvánosság előtt terjessze, ahelyett, hogy meghallgatná – bajorosan szólva –, hogy hol szorít a cipő. A cikke ugyanis nem engem bizonytalanít el, hanem a magyar nőket.

hvg.hu: A cikket tehát annak bizonyítékának látja, hogy a bizottság elmarasztaló véleménye helytálló Magyarország kapcsán?

M. N.: Pontosan. Visszaadja a nőkkel szembeni magyar közhangulatot.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!