szerző:
Gergely Márton
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nekem édes mindegy, hogy egy magyar publicista meg akar félemlíteni – mondja Maria Noichl, az Európai Parlament képviselője a minapi Bayer Zsolt-cikkre reagálva. Szerinte az írás ugyanakkor alátámasztja azokat a súlyos problémákat, amelyeket a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság jelentéstevőjeként Magyarországon feltárt. Az SPD politikusa elmesélte, az Orbán-kormány részéről mi az, amit a konzervatív Bajorország képviselőjeként sem képes megérteni, és miért akadt el a szava is itteni látogatása során.

hvg.hu: Miért került épp most terítékre a magyar nők helyzete?

Maria Noichl: Az Európai Parlament nőjogi bizottságának az volt a feladata, hogy saját véleményével kiegészítse a Judith Sargentini által fémjelzett jelentéstervezetet a magyar jogállamiság helyzetéről. Ez tehát egy komplex, demokratikus folyamat részegysége csupán, amelyhez Magyarországon gyűjtöttünk információkat és véleményeket.

hvg.hu: A megbeszéléseken elhangzottak zanzája lett a bizottsági véleménytervezet?

M. N.: Nézze, tisztában vagyok vele, hogy egy látogatáson sem kapunk teljes képet. Aránytévesztés lenne az alapján ítélkezni, amely szeletét a valóságnak lehetőségünk volt megismerni. De a benyomásaink mellett ott vannak a számok és statisztikák is. Az uniós esélyegyenlőségi indexen Magyarország 50,8 százalékkal az utolsó előtti helyen áll, míg a skálán a 100 százalék jelentené a nemek közötti egyenlőséget. Ráadásul ennek a megállapításnak semmilyen aktuálpolitikai felhangja nincs, hiszen évek óta nem változott az ország helyezése. Igaz, a százalékos értékén rontott.

Az 51 éves Maria Noichl a német szociáldemokraták képviselője az Európai Parlamentben
©

hvg.hu: Milyen benyomása volt a magyarországi tárgyalásain?

M. N.: Mindenki nagyon nyitott volt, amikor az érzéseit velünk megosztotta, hiszen ezek leginkább érzések. Azt viszont megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak, akik félnek, akiket munkájukban akadályoznak, fenyegetnek, például a genderszakon tanító egyetemi tanárok. Nos, a gender kifejezést nem mi találtuk ki, talán nem is szerencsés elnevezés, de ez a tudomány elsősorban nem a férfi és a nő biológiai különbségeiről szól, hanem a nemek eltérő életstratégiájáról, az egymáshoz fűződő viszonyaikról és hatalmi helyzetükről, és igen, szól arról is, hogy nem lehet minden élethelyzetet két rubrikába szűkíteni. Micsoda félreértés itt 72 különböző nemről értekezni! A sztereotípiák lebontásáról van szó. Az, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik, meghatároz lehetőségeket és kizár másokat. Éppen ezért kell összetettebben szemlélni és kutatni ezt a témát.

hvg.hu: Önök azonban a magyar félelmek szerint az alkotmányban akarják átírni a nemek fogalmát.

M. N.: Dehogy. Nem akarunk ilyen téren beleszólni a tagállamok dolgába. Tisztában vagyunk azzal, hogy ebből a szempontból az egyes országok más idősíkon mozoghatnak, vagy az adott helyen jelentősebb befolyással bír a katolikus egyház…

hvg.hu: De Magyarországra akarják erőltetni a melegházasság bevezetését.

M. N.: Már miért tennénk? Akik a bizottság véleményét hitelteleníteni akarják, azzal vádolnak minket, hogy valamilyen ügy szószólói lennék. Ez nem igaz.

Viszont van pár egyszerű dolog, amit elvárunk, elsőnek rögtön a nők elleni erőszak felszámolását. Ehhez ajánlatos lenne magyar részről az isztambuli egyezmény ratifikálása.

hvg.hu: A magyar kormány abban is a család fogalma elleni támadást lát.

M. N.: Hát, ez tragikus. Én úgy tapasztalom, hogy nincs olyan egyezmény, szerződés vagy jelentés, amelynek pár mondatát az ember ne fogalmazná meg másként, ha neki jutott volna a feladat, de az írás szellemét ezzel együtt is érteni lehet. Az isztambuli egyezmény az első olyan nemzetközi papír, amely a nők védelmének alapjait lefekteti. Kimondja például, hogy a magánéletben elkövetett erőszak nem magánügy, és minden embernek joga erőszakmentesen élni. Ki lehet ezen alapvetés ellen? Aki egy egyezmény három mondatát kiemeli, és annak üzenetét jelentősen felnagyítja, az valójában nem a problémás résszel harcol, hanem az egésszel. Magyarországon márpedig ezzel a taktikával találkoztam. Nem a nők elleni erőszakról akarnak beszélni, hanem a család fogalma mögé bújva elmaszatolni azt.

hvg.hu: A nők elleni erőszak biztos gyakoribb Magyarországon, mint másutt az unióban?

M. N.: Nem lehet az adatokat ilyen könnyen összehasonlítani. Hogy hány esetet jelentenek, összefügg azzal, hogy mennyire nyitott az adott társadalom. Vannak országok, ahol a hivatalos statisztikából úgy tűnik, mintha nem is lenne erőszak.

hvg.hu: Azt akarja mondani, hogy nálunk átlagon felüli az esetek elhallgatása?

M. N.: Ön szerint egy megerőszakolt roma nő Magyarországon elmegy a rendőrségre feljelentést tenni? Tudja, az általános közhangulat dönti el, hogy egy nő a hatóságokhoz fordul-e. Én nem akarom Magyarországot semmivel sem megvádolni. És nem is képviselőként, hanem európai nőként kívánom azt, hogy a földrészen mindenütt olyan legyen a közhangulat, ami a bántalmazottakat védi. Ami nem engedi, hogy a rendőrség lekezelő legyen az áldozattal, vagy azt sugallja, akivel éjfél után ilyen előfordul, az maga is hibás. A hozzáállás dönt ugyanis arról, megbíznak-e a nők – bármely társadalmi csoportból – az állam védelmében. Mert a sokat dicsért északi államokban sem ritkább az erőszak, de ott a közhangulat az áldozatok oldalán áll.

Bajorországban az önkéntes munkának hatalmas ázsiója van, akár egyetért a szervezet céljaival a kormány, akár nem
©

hvg.hu: Az abortusz területén sem lóg ki az államok sorából Magyarország, mégis feddést kapott érte.

M. N.: Mi a reprodukciós jogokról beszélünk, ami egy nehézkes angol fogalom, de sokkal többet tartalmaz, mint a terhességmegszakítást. Ebbe a kategóriába tartozik az egyén joga, hogy a gyerekvállalásról szabadon döntsön. Hozzátartozik a felvilágosítás is és a fogamzásgátláshoz való hozzáférés. Márpedig önöknél a modern fogamzásgátló eszközök semmilyen formában nem kapnak helyet a közegészségügyi ellátásban, és a legtöbb uniós tagállammal szemben az esemény utáni tabletta is vényköteles.

Tudom, hogy nem én vagyok az első számú Magyarország-szakértő, de az nekem is egyértelmű, hogy bizonyos társadalmi csoportok gyerekvállalását az állam ösztönzi, másokét pedig nem.

Van az állam által szívesen látott terhesség, és van olyan, amit ellenérzéssel vesz tudomásul. A reprodukciós jogoknál épp erről lenne szó. Tényleg meg kell esküdnöm arra, hogy az Európai Parlament egyetlen tagja sem örül egyetlen abortusznak sem? Mert tűzbe tenném ezért a kezemet. Viszont azzal is szembe kell nézni, hogy kerülhet nő olyan helyzetbe, hogy nem szeretné vállalni a gyereket.

hvg.hu: A családtámogatással baj lenne?

M. N.: Nem, éppen ellenkezőleg. Számos új intézkedést kifejezetten megdicsértünk, amely segíti a családalapítást.

hvg.hu: A kormánypárt tagadja, hogy bármilyen kirekesztés érné a roma nőket.

M. N.: A delegációval jártunk roma gyerekeket nevelő intézetben és egy Budapesthez közeli telepen is. Az utóbbi maga volt a katasztrófa.

Szégyellem magam. Igen, Európa nevében szégyellem magam az ottani állapotokért.

Az Európai Parlamentben én foglalkozom Afrikával, és ott láttam hasonló körülményeket. A látogatásunk előtt esett az eső, mikor odaértünk, a gyerekek mezítláb álltak a mély sárban, csatornázatlan házaik előtt. Európa épp arra adott rengeteg pénzt, hogy az ilyen körülményeket felszámolják, hogy a kisebbségek élethelyzetén javítsanak. Tudom én, hogy ez sosem könnyű, de amit ott láttam, attól elakadt a szavam. Azt éreztem, hogy ez nem lehet igaz.

hvg.hu: Az egészségügyi intézmények azonban nem a számozott utcákban állnak. Mire alapozza, hogy a kórházakban is hátrányos megkülönböztetés éri a kisebbséget?

M. N.: Nézze, a kirekesztésnek megannyi módja van. Ahogy hallhattuk, számos kórházban éppen a romák azok, akiket steril ruhák vásárlására köteleznek, ha szülészeten akarnák látogatni szeretteiket. Ez a stigmatizálás kirívó esete. Ehhez jönnek a történetek a szülés közbeni erőszakról, és továbbra is hallani a körükben kényszersterilizációról. Jelentős problémának látom azt is, hogy gyámság alá vesznek gyerekeket pusztán anyagi okokból, és ennek a gyakorlatnak átlagon felül esnek áldozatul a roma anyák.

Hogyan lehet az, hogy Magyarországon a szegénység miatt a családokat választják szét, és nem az élethelyzeten segítenek a hatóságok?

A nyomort ezzel szinte kriminalizálják. Ez is az erőszak egy formája. Beszámolók szerint sok településen a helyi elöljárók a gyámüggyel fenyegetik a roma családokat, ha bizonyos kéréseknek nem tesznek eleget. A megfélemlítés pedig együtt jár az állami szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályozásával. Az egészségügytől is sokakat távol tart, mert nem mernek a hivatalossággal szemben nyíltak lenni.

hvg.hu: Ezekre a felvetésekre hamar meg fogja kapni, hogy úgy ítélkezik, hogy nem is ismeri a magyar valóságot.

M. N.: Nézze, az isztambuli egyezmény elleni hangulatkeltésből értettem meg, hogy Magyarország már egyre kevésbé akar ennek az értékközösségnek a tagja lenni. Azt állítják, hogy ráerőszakolnak valamit az országra, miközben itt államok szövetségéről van szó, amelyben ki-ki a maga tempójában halad ugyanabba az irányba. Azt érzem, Magyarország ebből nem kér. Azt mondják a magyar parlamentben, hogy egy nőt az anyaság tesz teljessé, miközben ez szembemegy az egyenjogúság alapjával.

Egy nő tisztelete és megbecsülése ugyanis nem függhet a gyerekvállalástól. És igen, a férj által adott pofon is erőszaknak számít. A házasság intézménye nem védi meg a férfit a tettesként való elítéléstől. Ezek alapvetései ennek az értékközösségnek.

hvg.hu: A magyar kormány szerint ezek alaptalan politikai támadások, amellyel Brüsszelből beleszólnak egy tagállam ügyeibe.

M. N.: Európához az is hozzátartozik, hogy bármit kibeszélhetünk egymással. Ám tisztázzunk akkor valamit, a bizottsági vélemény ugyan az én nevemet viseli, és ez jó érzés, de arról mindannyian szavaztunk, és nagy többséggel fogadtuk el. Igent mondott rá a baloldali, zöld és liberális frakciók képviselőin túl a néppárti kollégák egy része is. Ezt a véleményt osztja a demokratikus felhatalmazással rendelkező EP-képviselők széles koalíciója a baloldaltól a jobbközépig.

hvg.hu: Ön bajor politikusként nem érti jobban Orbán Magyarországát, amely egy hagyományosabb társadalmi felfogást képvisel?

Bayer csak alátámasztotta mindazt, amit a jelentés is állít
©

M. N.: Azt tudom megmondani, mit nem értek egyáltalán. A megfélemlítést. Nem értem a civilek ellehetetlenítését, ha nem osztják a kormány véleményét. Ezek a szervezetek nagyon fontos munkát végeznek számos területen, így például éppen a női egyenjogúság területén. Az természetes, hogy nem minden kormány ért egyet minden szervezettel. De amikor a hatalom elnyomja a neki nem tetszőket, akkor az általuk megsegített embereket is elnyomja. Erőből akarnak bizonyos gondolkodást és cselekvést megakadályozni, de ilyen nincs. Igen, a konzervatív Bajorországból vagyok, ahol erős a katolikus egyház, de tudja, mit tart még nagyra ez a tartomány? Az önkéntes munkát.

Nálunk rendszeresen maga a miniszterelnök tünteti ki a közösségükért dolgozó civileket, akár tetszik a kormányzó CSU-nak, akár nem. A politika feladata, hogy hálás legyen, és nem az, hogy a civileket kriminalizálja.

hvg.hu: De a magyar kormány most kapott jelentős felhatalmazást a választásokon.

M. N.: Az európai eszme alapja a szabad gondolkodás. Ezért irigyelnek minket a világ minden pontjáról. Mindegy, hogy Orbán Viktornak tetszik-e, hogy valaki harmadik nemről beszél, vagy sem. A CSU-nak sem tetszik, de nem nyomja el azokat, akik másként gondolkodnak.

hvg.hu: Beszéljünk végül röviden a Fidesz-alapító Bayer Zsolt vezércikkéről. Nyílt levelében elmebetegnek nevezte önt.

M. N.: Az meglepett, hogy úgy intézett személyem ellen támadást, hogy nyilvánvalóan tudta: pártja uniós frakciótársainak többsége is megszavazta a nevem alatt futó bizottsági véleményt, és senki sem ellenezte. A megállapítások egy demokratikus testület elsöprő támogatását élvezik. A cikkének lényege ennek a ténynek az elhallgatása. Hogy a végén megpróbál engem megfélemlíteni, az nekem édes mindegy, kétszeres anya és nagymama vagyok, nem tőle fogok megijedni. A jelentésünket most majd megtárgyalja az alapjogi bizottság, amelyben szintén demokratikusan döntenek felőle a publicista pártjának részvételével.

Az egészben csak azt tartom tragikusnak, hogy felületet kap ahhoz, hogy ezt a szennyet nagy nyilvánosság előtt terjessze, ahelyett, hogy meghallgatná – bajorosan szólva –, hogy hol szorít a cipő. A cikke ugyanis nem engem bizonytalanít el, hanem a magyar nőket.

hvg.hu: A cikket tehát annak bizonyítékának látja, hogy a bizottság elmarasztaló véleménye helytálló Magyarország kapcsán?

M. N.: Pontosan. Visszaadja a nőkkel szembeni magyar közhangulatot.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!