És akkor Orbán azzal fenyeget, hogy ráteszi a kezét a gázcsapra
Trump és Putyin Ukrajnáról tárgyalt; a magyar kormány az építőipar legnagyobbjainak segítene; a májusi hideg reggelek miatt lesz nagyobb az inflációkövető adóemelés.
A nők szerepét igyekszik erősíteni egy igencsak férfias szakmában Carolina Vergnano, aki négy éve áll a család nevét viselő olasz kávémanufaktúra élén. És közben minden létező sztereotípiát cáfol, legyen szó a munka és család egyensúlyáról, a válságkezelésről vagy akár arról, hogyan és mennyi kávét fogyaszt el valaki, akinek az egész élete erről az italról szólt. Carolina Vergnanóval Budapesten beszélgettünk.
Tizenkét adag kávéval kezdi a napot: kétszer főz le egy hatszemélyes kotyogóban, és amíg elindul munkába, meg is issza az egészet. Aztán, mint mindenki más, a nap további részében már beéri két espressóval. Ő Carolina Vergnano, aki családja negyedik generációját képviselve áll a legrégebbi, ma is működő olasz kávémanufaktúra, az idén 143 éves Caffe Vergnano élén.
Carolina talpig púderrrózsaszínben járt Budapesten, hogy a cég „Women in Coffee” programját hirdesse. Ezzel a társaság arra hívja fel a figyelmet, hogy a kávéültetvényeken dolgozók háromnegyede nő, rózsaszín termékeik bevételéből őket támogatják már évek óta. Amint fogalmaz, ők azok a nők, akik mindig a háttérben maradnak.
Carolinával három éve, egy buliban találkoztunk először, amelyet a családi cég fennállásának 140. évfordulója alkalmából tartottak egy piemonti falu iskolájának kertjében, és ahová mellesleg az egész falu hivatalos volt, ha már a település szélére építették meg a harmadik gyártóüzemüket. Az egész esemény sok mindent elmondott az olasz népünnepélyekről, de arról is, hogyan működik egy olasz családi cég: büszkén, összetartóan és hatékonyan, pont, ahogy elképzelünk egy olasz famíliát – különösen 12 kávé után.
„Egyszerre gyönyörű és nehéz dolog családi vállalkozást vezetni. Gyönyörű, ha meg tudod őrizni a család szellemét, a családi harmóniát, mellesleg sikerül nem lerontani a cég teljesítményét, a növekedést, az ambíciókat. Szóval egyszerre kell tiszteletben tartani a családi értékeket, megtartani a családias légkört, de közben törekedni a cég növekedésére. Ez a párhuzamos lét pedig elég fárasztó tud lenni, hiszen egyszerre vagyok a cég menedzsere, de a család egyik tagja is” – mondja most, négy évvel az után, hogy a cég élére került. Hozzáteszi azért azt is, hogy szerinte megéri az erőfeszítés. „Amikor valaki bemegy a boltba vagy egy kávézóba, jobban megérti, hogy az egész mögött több ember munkája van, ha tudja a márka történetét, jobban meg is bízik benne. Mindegy, hogy ez egy kis dolog vagy nagyobb, az erőbedobás ugyanaz. Számomra ezt jelenti egy családi cég, beállni egy ilyen dolog mögé, őrizni és ápolni a nehezebb időkben is.”
A Vergnanónak története során kijutott szebb és nehezebb időkből is: háborúk, gazdasági válságok és kilövő kávéárak követték egymást. Carolina éppen a legutóbbi válság idején, 2005 környékén csatlakozott a céghez, az első munkája az volt, hogy még a krízis előtt Dustin Hoffmant segítse, akit reklámarcként szerződtetett a család. Addigra túl volt már a tanulmányain, megismert más cégeket is, amikor pedig az útja visszavezetett a torinói családhoz, beütött a krach, és durván elszállt a kávé ára. Ahogy most is, amikor a rossz termés és a növekvő kereslet is soha nem látott szintre lökte az árakat.
Azt mondja, ez a „legnagyobb és legrosszabb válság” az iparágban, amióta ő benne van, mégsem tűnik pesszimistának.
„Valaki azt mondta nekem nemrégiben: gondolj bele, az ilyen helyzetek miatt hány olyan dolgot vittél véghez a cégben, amiket egyébként nem csináltál volna meg? Elindítottunk egy hatékonysági programot, létrehoztunk új részlegeket, átalakítottuk az ellátási láncot, a zöld kávé beszerzését például teljes egészében megújítottuk. Mindennek a tizedét se csináltuk volna meg, ha nincs válság.” Teendő azonban így is maradt még: „A termelés hatékonyságának növelése most a legfontosabb, el kell döntenünk, hogy mihez kell ragaszkodnunk, és mit kell megváltoztatni. Ezért úgy vélem, hogy ez a válság a kihívások ellenére a javulás irányába hatott.”
Természetesen a családi vállalkozás történetéből nem hiányoztak a nehéz pillanatok. Kezdve mindjárt onnan, amikor az alapító kilenc gyereket hátrahagyva, 55 évesen szívrohamban meghalt, és feleségének kellett átvennie az üzletet. A nők azonban nem csak itt kaptak fontos szerepet a történetben, volt arra is példa, hogy a család szomszédja, Nonna Delfina segítette ki tőkével a céget.
Innen nézve a Women in Coffee jóval többről szól, mint a kávétermesztők támogatásáról. „Ez egy férfias szakma, de én mindig is esélyt láttam rá, hogy nekem is kisülhet ebből valami jó. Abban is biztos vagyok, hogy fontos belevágnunk, hogy mi is példát mutassunk másoknak, más nőknek, hogy ők is képesek elvezetni egy céget. Ezért is tartom fontosnak, hogy megosszam a történetemet. Nem mintha kivételes lenne, sokkal inkább azért, mert valós történet, inspirálhatja azokat a nőket, akik bizonytalanok magukban.”
Ehhez mire van szükség? Carolina egy interjúban úgy jellemezte magát, hogy tud „gondtalan, nem rendszerezett és kreatív lenni”, amikor most erre rákérdezek, azt mondja, ezzel leginkább arra utalt, milyen munkaidőn kívül. „Munkaidőben hiperszervezett vagyok. Úgy fókuszálom a dolgokat, mintha minden a munkához lenne kalibrálva. Egyre inkább, néha már-már mániákus módon. Az mondjuk tény, hogy vannak dolgok, amikkel nem vagyok hajlandó bíbelődni: nyissa ki bárki a bőröndömet, ott eléggé szabados stílust talál. Az anyám évente egyszer kinyitja, és rácsodálkozik, azt mondja: ez nem rendezett, pedig te nagyon is az vagy. Tessék, két személyiség párhuzamosan él bennem.”
A női vállalkozóknál gyakran előkerülő kihívással, a munka és a magánélet egyensúlyával azonban nem tud mit kezdeni. „Azt gondolom, hogy minden életszakasznak megvan a maga feladata. Van, amikor a gyerekeiddel kell foglalkoznod, van olyan pillanat, amikor gyorsítanod kell, és aztán eljön az a pillanat, amikor kicsit megpihenhetsz. Ha kiváltságos vagy, akkor te dönthetsz arról, hogy melyik pillanat mikor jön el.”
És hogy most melyik pillanatnál tartunk? Carolina szinte gondolkodás nélkül válaszol: „a mai maximális sebesség 250 km/óra”. Azt azért hozzáteszi: az év második felében szeretne egy kicsit megállni, és többet foglalkozni a vállalattal. „Egy másik nézőpontból nézni a dolgokat. Hihetetlenül sok dolgot láttam az elmúlt hat hónapban, szeretném ezeket a tapasztalatokat beépíteni a vállalat működésébe.”
A vállalat jövője is túlmutat a hatékonyság növelésén – igaz, a Vergnano története mindig is többről szólt, mint hogy kávét vásároltak, megpörkölték, becsomagolták, és eladták. Ők voltak annak idején azok, akik szembemenve az iparági óriás Nestlével maguk is elkezdtek kapszulás kávét gyártani – per lett belőle, megnyerték, és azóta tele van a piac a kompatibilis kapszulákkal.
Az új típusú kapszulák, a fenntarthatóbb csomagolás fejlesztése most is előkerül, amikor a következő újításokról kérdezem a cégvezetőt, megemlíti ugyanakkor azt is, hogy a fogyasztói élmény erősítése, a kávéfogyasztás megújítása is cél. Mindez kulcskérdés, hiszen a társaság nagy hangsúlyt fektet a HoReCa szektorra, mióta 1986-ban egyesült a neves torinói kávézólánccal.. A Caffè Vergnano márka ma már Magyarországon is elérhető éttermekben és szállodákban.
Hogy mit jelenthet az új típusú kávéfogyasztás? Carolina így fogalmaz: „Szerintem fontos a holisztikus megközelítés, nem csak a kávé íze számít, hanem az illatok, a kilátás, a kávézó megjelenése, a bútorok is. Arról, hogy szívesen látnak, és egy kicsit olaszos környezetbe kerülsz.”
A specialty kávék divatos piacával azonban nem kacérkodik a Vergnano. Egyedi terméket fejlesztenek ők is, emellett pedig az otthoni kávézásra szánt nagyon prémium termékcsalád kialakításán dolgoznak, „ebbe minden tudásunkat és tapasztalatunkat beletesszük”. Ha pedig kicsit tágabb jövőben gondolkodunk, arra is van kész célkitűzés: „Remélem, hogy a jövőben még jobban megválogatjuk, még szenvedélyesebben keressük a jót. Apró, de valódi, hiteles történeteket és cégeket. Remélem, hogy elmélyedünk abban, mi van ennek vagy annak a terméknek a hátterében. Bízom a fiatalokban, látom, hogy ők jobban tudatában vannak annak, mi történik a világban. Úgy érzem, ők nem fognak bármit megvenni, és ezért fontos, hogy mutassuk meg, kik vagyunk, hogy mi nem ábrándítjuk ki őket, hanem kielégítjük az elvárásaikat, az ambícióikat.”
És ehhez kész bármennyi kávét meginni reggel.
–
Nyitóképünkön Carolina Vergnano. Fotó: Cabrera Martin
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
Trump és Putyin Ukrajnáról tárgyalt; a magyar kormány az építőipar legnagyobbjainak segítene; a májusi hideg reggelek miatt lesz nagyobb az inflációkövető adóemelés.
Sikerült ugyan elkerülni a katasztrófát, de a helyzet nem jó.
Az elnök rajongója, Laura Loomer aktivistaként szenteli az életét annak, hogy leleplezze azokat, akik nem eléggé lojálisak Trumphoz.