Hont András
Hont András

Ma délután kettőtől tüntetni fognak az erzsébetvárosi bulinegyedben. Hetek-hónapok óta áll a bál a VII. kerület partiélete körül. Tiltakozó lakók, terjedelmes újságcikkek, szigorítani akaró hatóságok, kiboruló Tibi atya – ezúttal pedig azok vonulnak az utcára, akik meg akarják őrizni a városrész szórakoztatóipari jellegét. Holnap meg ismét utcára vonul a másik oldal. De mi is ez az egész? Honnan fejlődött ki Budapest e sajátos hangulatú negyede, és mi is a konfliktusok oka? Cikkünk a kérdés történeti-gazdasági hátterét mutatja be.

„Ti vagytok az igazi migráncsok, takarodjatok innen” – üvöltött át kedélyesen a minap egy britekből álló, rikoltozó csapatnak egy hagyományos értelemben szórakozni vágyó (sörrel a kezében hajnaltájt eldőlő) magyar vendég az egyik kocsma kirakatából a Dob utcai éjszakában. A külföldi turisták körében Budapest, sőt Magyarország egyik védjegyévé vált, újabban bulinegyednek nevezett városrészben, a pesti Erzsébetváros Nagykörúton belüli területén valóban elszabadulni látszik a széles jókedv – meg az indulatok. Az utcákon csoportokba verődő mulatozók bábeli zűrzavara, a házakban a legkülönfélébb napszakokban hazatérő, folyamatos zsezsgést okozó vendégsereg. A VII. kerületben a nemzetközi helyzet fokozódik. Nem csoda, ha a média bő terjedelemben tudósított arról, hogy a helyiek már nem bírják tovább, és alulról szerveződve igyekeznek változást elérni: petícióznak, fórumot szerveznek, tüntetnek. A helyi ellenzék fölkarolta az ügyüket, és a legújabb híradások már arról szólnak (amit a HVG munkatársának az illetékesek is megerősítettek), hogy az eddig vonakodó kerületi vezetés beadja a derekát, és az éjszakai élet jóval szigorúbb szabályozását tervezi.

A Szimpla romkocsmában. Terjed az ingatlanbuli
©

Mindezek alapján könnyen támadhat olyan benyomás, hogy a szituáció meglehetősen egyszerű: az egyik oldalon a nyugalmat akaró, igazukért küzdő lakók, a másikon a fékevesztett dorbézolók, a gátlástalan vendéglátósok és az érzéketlen hatóságok. A kép azonban árnyaltabb. A semmiből támadt, tizenöt év alatt hihetetlenül fölfutott kulturális és partiipar ma már jelentős bevételt termel az államkasszának. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint évi 6,6 milliárd forintot, ám ebben nincs benne a nem VII. kerületi székhelyű, de ott tevékenységet végző cégek adója, valamint a beszállítók és a kapcsolódó szolgáltatások (a személyszállítástól a légi közlekedés növekedéséig) által termelt állami bevétel. És, nem mellesleg, az érintett vállalkozások 10-12 ezer embernek adnak munkát.

A gazdasági föllendülés nem hagyta érintetlenül magát a területet sem. Az ingatlanárak meredeken emelkedni kezdtek, az ingatlan.com tájékoztatása alapján jócskán a fővárosi (és a kerületi) átlagot meghaladó mértékben (lásd ábránkat). Az épületek állagában is komoly javulás figyelhető meg. Öncsaló az a sóhaj, amelyik a vigadozás előtti boldog békeidők után epekedik, valójában a kétezres éveket megelőző évtizedekben íródtak Erzsébetváros történetének legszomorúbb fejezetei. A nyolcvanas-kilencvenes évek szociográfiájának kedvelt témája volt a belpesti településrészek elszlömösödése, a kutatók közvetlenül az ezredforduló előtt is azt állapíthatták meg, hogy például a VII. kerületi ingatlanállomány közel 60 százaléka 1955 előtt épült (szemben a budapesti 40 százalékos aránnyal), és ennek több mint 70 százaléka felújítatlan vagy felújíthatatlan állapotú, míg a lakások ötöde komfort nélküli vagy szükséglakás volt.

Rendőrök a Kazinczy utcában. Átalakuló bűnözés
©

A közbiztonságot illetően is hasonló a tendencia. Ez nem csupán onnan tudható, hogy a helyi rendőrkapitányság évről évre közzétett beszámolója szerint a bűncselekménytípusok nagy részében folyamatosan csökken az elkövetések száma, hanem onnan is, hogy a bűnözés átstrukturálódott. A közvetlenül a lakosságot érintő betörések, besurranásos tolvajlások, rablások, kifosztások visszaszorultak vagy egyenesen elhanyagolható mértékűre zsugorodtak (autófeltörésből összesen 24-et regisztráltak 2016-ban). Elszaporodtak viszont az idegenforgalomhoz kötődő közbiztonsági problémák: a kábítószerrel való visszaélés, a kerítés, a prostitúció, a könnyű és súlyos testi sértések (azaz a részegek közötti bevált konfliktusrendezések, a verekedések). Nem világos, hogy ezért menesztették-e kerületi rendőrkapitányt, de józan ésszel a jelenség könnyen magyarázható: a zavartalan bűnözés gátját jelenti, ha nagy embertömeg tartózkodik az utcán. Ugyanakkor létezik egy kevésbé örömteli ok is: a lakásprivatizáció, a tudatos politikai és a spontán üzleti döntések, valamint a drágulás következtében a szegény, néha egyenesen deklasszálódott rétegek kiszorulása a város szívéből. Vagyis őket nem sikerült integrálni, hanem csak a gondokat a város, az ország más pontjaira tolni.

A nagyobb méretért kattintson!
©

E változásokat is sokan érzékelik – még a most tiltakozók közül is. A rendpártiak soraiban is vannak szép számmal olyanok, akik nem akarják megszüntetni a sajátos karaktert, nem tiltásokkal próbálnak operálni, és nem érzik helytállónak azt a sokszor fölbukkanó érvelést, hogy a lakók voltak itt előbb, a turisták és az őket kiszolgálók igazodjanak maradéktalanul hozzájuk. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe egyfelől azt, hogy egy világváros, egy főváros nem mondhat le a turizmusról, amely többnyire a központokban koncentrálódik, másfelől pedig azt, hogy nemcsak turistákról van szó, hanem kikapcsolódni vágyó budapestiekről, köztük a fővárosi fiatalokról is. Egy városban eltérő igényeket kell összehangolni, a pihenés jogától a szórakozási lehetőségeken át az ipar, a kereskedelem vagy a közlekedés szempontjaiig, és minden igény nem elégíthető ki egyszerre azonos helyen és időpillanatban. Így volt ez már évszázadokkal korábban is: a nyugodt lakhatás primátusára építő retorika csorbát szenved akkor is, ha megvizsgáljuk a kerület hagyományait, történelmi funkcióit. A pesti városfalon kívül felhúzott Orczy-ház, a későbbi negyed magja egy zsibongó vásári világ volt, és a XIX. század második felében viharos gyorsasággal kiépülő Külső-Terézváros (a későbbi Erzsébetváros) szolgált otthonául megannyi mulatónak, fogadónak, szerkesztőségnek, kávéháznak, nyomdának vagy éppen az első telefonhírmondónak.

A cikk eredetileg a HVG múlt heti számában jelent meg, az írás második részét – amelyik a szórakoztatóipar, a turizmus és a fizetővendéglátás szabályozatlanságával foglalkozik – holnap közöljük.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!
hvg.hu Kult

"Biztos, hogy szét kell b*szni?" – Tibi atya keményen beleállt a bulinegyedbe

Tibi atya, a magyar Facebook kedvence maga is a bulinegyedben üzemelteti kocsmáját. Most hosszabb írásban fejtette ki álláspontját a VII. kerületi szórakozóhelyek kontra VII. kerületi lakosság problémakörről. "Vajon eljutunk egyszer odáig, hogy ha a fejlődés problémákat vet fel, akkor a problémák és nem a fejlődés ellen harcolunk?"