"Jó nagyfarkú négerekkel állni a szélben" - Kispál és a Borz // Tiszai pu.

A politikai korrektség költői hiánya megkapó tájleíró elemekkel - a hatás nem maradhat el. Persze az utalásokat és kulturális kontextusokat halmozó és keresztező teljes versszak briliáns: „Jó nagyfarkú négerekkel állni a szélbe / Vagy védhetetlen gólt lőni a tv-be / Vagy a Van Halenbe' szólózni, míg sok lány sikonyál / Álmodtam egy világot magamnak mer' muszáj”.

Ki gondolná, hogy a Kossuth-díjas költő ezzel kezdéssel Miskolcnak állít emléket, ahol a címben jelzett pályaudvaron sok ember áll, de csak egy néz fel az égre, a többiek inkább magukba szállnak egészen addig míg be nem fut a vonat hangos fékcsikorgással.

/Kispál és a Borz: Turisták bárhol, 2003./

"Hello baby, te nyomorult állat, soha nem akartam különbet nálad" - Európa Kiadó // Mocskos idők

Mocskos időkhöz és egy koszos rock and rollhoz mocskos szerelem illik, ahhoz meg a keresetlen, in medias res bókok. Nos, ez a szöveg pont ilyen. "Elállom az utat és megszerezlek, hihetetlen hogy nem szeretlek" - a költő, Menyhárt Jenő nem ígér romantikát és nem árul zsákbamacskát.

Az antiromantikus hős később még elárulja, hogy csak azért választotta az aktuális babyt, mert a nővére öreg, a húga meg gyerek. De azt is hozzáteszi, hogy bármikor vége szakadhat ennek a „románcnak”, ha a szervezete épp úgy akarja.

/ Európa Kiadó: Love '82, 1997./

"Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót" - HS7 // Dél-Amerika

Meghökkentő kezdés egy náci vezetőnek tulajdonított szállóigét idézni egy dal elején. (Még akkor is, ha az nem is Göringtől szármatik, hanem egy nácibarát drámaíró, Hanns Johst darabjában hangzott el először.) Ráadásul itt egy kuplészerű történetet vezet mindez fel, amelyben a főhőst kikosarazó hölgy „vót” oly kulturált, amire gondolni sem akar a feszarvazott történetmesélő.

Így aztán a szerencsétlen flótás már csak a kedvenc lemezével vigasztalódhat:”Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát, Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ!”

/Heaven Street Seven: Kisfilmek a nagyvilágból, 2002./

"Felkelek, elmegyek boltba, borostás vagyok és sápadt, valaki utánam kiabál: bazdmeg a kurva anyádat" - Szabó Benedek és a Galaxisok // Felkelek, elmegyek boltba

Nem, nem egy nyolcvanas évekbeli punk-zenekar, és nem is Bereményi Géza írta ezeket a sorokat, hanem az idei év egyik, ha nem a legjobb hazai lemezét jegyző Szabó Benedek és a Galaxisok dalszerző-frontembere (az persze igaz, hogy ebben a szövegben izgalmasan találkozik a Cseh Tamás-örökség az art-punkos attitűddel).

Ilyenkor joggal gondoljuk, hogy valójában nem változott semmi ebben az országban sem harminc, sem negyven éve.

/Szabó Benedek és a Galaxisok: A legszebb éveink, 2015./

"Miért kell összefüggésbe hozni azt a fekete Volgát, és a napszemüveges házmestert, aki csak végzi a dolgát" - Neurotic // Miért kell összefüggésbe hozni

Afelől talán nincs vita, hogy Pajor Tamás a teljes magyar rocktörténelem egyik legjobb szövegírója és dalszerzője, aki bizonyos értelemben kifejezetten elvált a nyolcvanas évek underground szövegírói kánonjától, hiszen mindenkinél színesebb és szellemesebb szóvirágokkal festette fel a nyolcvanas évek többé-kevésbé ólomszürke Magyarországát.

A Neurotic hivatalosan soha meg nem jelent albumáról egyébként számos más dal is simán elférne egy ilyen listán, de úgy döntöttünk, hogy egy előadótól csak egy dalé lehet a dicsőség.

/Neurotic: Budapesti látnok, 1987/

"A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma" - Cseh Tamás // A hatvanas évek

Egy olyan emblematikus nyitómondat ez, ami maga a tőrőlmetszett duplacsavar: minden bizonnyal inkább illett volna egy KISZ központi bizottsági jelentésbe, de pont így, ezzel a száraz, szigorú állapotfestő, már-már tüntetően távolságtartó modorral vált költészetté, és a magyar könnyűzene egyik ikonikus és megindító dalfelütésévé.

/Cseh Tamás: Levél a nővéremnek, 1977./

"A jampecok a Chevroletben agyba-főbe nyomják a dudát" - Hungária // Duci Juci

A klasszikus, békebeli magyar slágerszerzők szerint minden nagy dal elejére kell egy jó bemondás, avagy minden eposz kötelező kelléke a cselekményt beindító expozíció és a dolgok közepébe vágó in medias res.

Nos, a sosem volt ötvenes évekbeli magyar jampivilágot briliáns módon felfestő nyolcvanas évekbeli Hungária egyik emblematikus slágerének Kékes Zoltán-féle pikáns kezdőmondata ezeket mind felkínálja, és teljes erővel lök be minket egy szexi, technicolor, kabrió álomvilágba.

/Hungária: Hotel Menthol, 1981./

"Egy szemétdombra szültek, de ők is kikészültek, Nincs semmim, nincs helyem, csak a fejem, hogy a falba verjem" - A legjobb méreg // Tankcsapda

Az elmúlt 25 év egyik legfontosabb hazai szövegírója Lukács László - mint az közismert (hogy a Macskafogó című filmklasszikust parafrazeáljuk). A rendszerváltás utáni zűrös és zavaros, poszt-kádári, kis és nagy, vicces és lesújtó történetekkel teli, groteszk akciófilmekbe illő, vadkeleti Magyarországot kevesen voltak képesek ennyire súlyosan és ennyi tízből tízes humorral leírni.

Itt van mindjárt ez a hosszú bővített mondat, ami pont azért zseniális, mert azonnal beindítja a fejünkben a filmet: eszünkbe juthatnak a néhai kulcsos gyerekek, a lakótelepi pingpong-asztalon üldögélő, dorkós arcok, az elsőgenerációs szigetlakók, a nagy lóvé reményében rázós melót bevállaló régi osztálytársak, az arcok a Fekete Lyukból, s oly sok mindenki más.

/Tankcsapda: A legjobb méreg, 1994./

"Áll egy ifjú élmunkás a réten, kommunista szombatról jött éppen" - CPg // Áll egy ifjú

Ami a késő-Kádár-kor zenészellenzékét illeti, többen többféleképpen szóltak be a rendszernek - volt, aki úgy, hogy kívülállásával tüntetett, volt, aki a sorok közé passzírozta rendszerellenességét, és volt, aki direktbe nyomta. Utóbbiak közül is az egyik legradikálisabb a szegedi szakközépiskolások által a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján alakított punkzenekar, a CPg volt, melynek nevét (Come on Punk Group) a rezsim természetesen sokszor sokféleképpen magyarázta félre (Cigánypusztító galeri, stb.), tevékenységét összemosták különböző náci zenekarokéval. Tagjait államellenes izgatás miatt bírósági eljárás alá is vonták, s hármat közülük 1983-ban letöltendő börtönre ítélték.

/Hivatalosan soha nem jelent meg CPg-album/

„Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk / az ostobákkal mihez kezdjünk” – Hiperkarma // Zöld Pardon

Ha van a nullás évtizednek emblematikus szórakozóhelye, akkor az a Zöld Pardon, azaz a Zépé. 1998-ban nyitott a klub, 2011-ben pedig több ezren tüntettek a bezárása ellen. Nyilván bezárták, legalábbis az eredeti helyén, a Petőfi híd lábánál. Azóta az ígért park helyett illegális parkoló lett, de leginkább semmi sem történt a helyén.

A Zépé fogalom volt, igaz, Bérczesi Róbert szövegének valójában alig van köze a helyhez. Inkább a tini-cirkuszhoz, az izzadó, boroskólától és olcsó sörtől ittas tömeg (és már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol / és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz) és a benne kívülállóként mozgó egyén viszonya kerül itt terítékre.

De azért azt se hallgassuk el, hogy a Hiperkarma sikerében az itteni, kvázi ingyenes koncertek is nagyot dobtak. Ha valaki évek múlva igazán belelátna a 2000-es években kamaszéveit élők lelkébe, akkor egy zépés Hiperkarma koncert közönségének első soraiban kell kutakodnia.

/Hiperkarma: Hiperkarma, 2000./